Változó ideálok
A szépség nem valamiféle mérce, amit el lehet érni, hiszen folyton változik, mi számít igazán szépnek.
Testsúly
Évezredeken át érzékinek és termékenynek tartották a gömbölyded nőket, társadalmi státuszt is jelentett a duciság: csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy jól táplálkozzanak, és ne dolgozzanak.
Az éhező, földeken robotoló girhes lányok nem kaptak túl sok bókot, különösen taszítónak számítottak az izmos nők. Manapság épp az ellenkezője igaz: senki nem lehet elég vékony, még a szupermodellek testét is karcsúsítják digitálisan.
Hajszín
A közhiedelemmel ellentétben a szőkék nem számítottak mindig szépnek. Az ókori Rómában például kifejezetten barbárnak tartották, mert az északi rabszolganők haja volt világos.
A reneszánsz idején jöttek csak divatba a gyermeki ártatlanságot, fiatalságot sugalló szőke fürtök, ám úgy tűnik, bő ötszáz év után újra változik a divat: ma az egzotikusabb külsejű, félvér szupermodellek a legkelendőbbek, akiknek barna hajuk van.
A vörös hajszín érdekes módon mindig vonzotta a férfiakat – bár voltak korok, mikor a boszorkánysággal azonosították.
Bőrszín
A sápatag, fehér bőr régen olyan szépségelőnynek számított, hogy még a mérgező ólom használata sem volt túl nagy ár érte. A lényeg, hogy úgy tűnjön, nem érte a bőrt napfény. A trend még ma is erős, a bőrhalványító szereknek Ázsiában és Afrikában is óriási piacuk van.
Az európai nők között ezzel szemben a második világháború óta a napbarnított bőr számít divatosnak. Hiába figyelmeztetnek a bőrgyógyászok, nincs olyan veszély, ami elriasztaná a napimádókat.
Testszőrzet
Évszázadokon át nem látszott, mi van a ruha alatt, így a szőrkérdés fel sem merült. A húszas évek ujjatlan ruhái hozták divatba a borotvált hónaljat, és persze a borotvagyártók reklámjai, akik örültek, hogy megduplázhatják a piacukat. A szőrtelen láb a nylonharisnyák elterjedésével lett kötelező.
Intim szőrzet
A trend a szemünk előtt változik – bár a reneszánsz festményeken mind szőrtelen ágyékú hölgyeket látunk, ez ne zavarjon meg minket: a pucérság egyáltalán nem volt követelmény akkoriban.
A festők egyszerűen csak túl kihívónak tartották a bozont ábrázolását, és a csupasz alsótestet ártatlannak, éppen ezért ábrázolhatónak tartották. Ma már teljesen hétköznapi dolognak számít a teljes intim szőrtelenítés.
Még nincs hozzászólás