Váltani sosem késő!
A felmérések szerint az emberek kevesebb, mint 40 százaléka csinálja azt a munkát, amit mindig is szeretett volna. Ha nem kényszer bemenni a munkahelyre, ha jó érzés ott lenni és leköti a feladat, és még sikerélményt is ad, akkor megfelelő helyen dolgozik, még akkor is, ha van fent és lent.
Ha a kiégés tüneteit tapasztaljuk, körül kell nézni, más lehetőségeket keresni. Ahhoz azonban, hogy ezt megtegyük, előbb önmagunkkal legyünk tisztában. Válaszoljunk a következő kérdésekre:
Ki vagyok én?
Milyen értékeim, képességeim vannak?
Mit képzeltem el a magam számára, amikor elindultam a pályán, és abból mi valósult meg?
Most mire vágyom?
Mivel akarok foglalkozni a következő tíz évben?
A vágyakat, persze, a valóság gyakran megregulázza, de ha rajtunk múlik, tegyünk értük! Vállaljuk a tanulást, az átképzést, vagy a költözést, az ésszerű kockázatokat, ha van miért. Ahhoz, hogy ne félelemből, hanem szabadon döntsünk, „spóroljunk” a váltásra. Ha nem az egyik biztos munkahelyről megyünk a másikba, hanem néhány hónapot várnunk kell az új lehetőségre, vagy vállalkozásba kezdünk, legyen legalább egyévi anyagi tartalékunk!
Figyelmeztető jelek arra, hogy ideje más utat választani:
- Nincs kedve bemenni a munkahelyére.
- Ironikussá, fásulttá vált.
- Elvesztette a humorérzékét.
- Ami eddig örömöt okozott, az most irritálja.
- Konfliktusok a környezettel.
- Fáradtság, ingerlékenység.
- Alvászavarok.
- Gyakori fejfájás, étkezési rendellenességek.
- Kóros soványság vagy épp elhízás.
- Figyelmeztető betegségek.
Ha kényszer szüli a váltást, annak általában jó előre érzékelhető jelei vannak. Figyeljünk ezekre! (Rosszul áll a cég, fejlesztések elmaradása, átszervezések, késés a fizetésekkel, elbocsátásokat latolgatnak. Új vezető érkezik, aki hozza a saját embereit.) De ha látszólag minden rendben megy, akkor is érdemes felmérni időről időre, mennyire biztos az állásunk.
Könnyebb ugyanis pozícióból munkát keresni, mint elbocsátás után, amikor a kapcsolati tőkénk is megcsappan hirtelen. Úgyhogy még időben készüljünk fel a fordulóra, mérjük fel a „piacot”, építsünk ki új kapcsolatokat! Ügyeljünk arra, hogy ne a még meglévő munkahelyünkről, és főleg ne a benti számítógépről keressünk új állást, annak ugyanis nyoma marad.
Akkor sikeres a pályamódosítás, ha a képességeinknek, igényeinknek megfelelőbb munkahelyet találunk, jobb körülményekkel, fejlődési lehetőséggel. A jobb fizetés pedig a bónusz.
És akkor már nem is fog annyira fájni, hogy el kellett hagyni a régi, megszokott irodánkat, azzal a helyes kis kaktusszal az ablakban.
Még nincs hozzászólás