Valaki, valami követ minket!
Mit szólna hozzá, ha valaki mindig tudná, éppen merre jár, kik a barátai, és miről beszélget velük? Ha valahol pontosan tisztában lennének vele, milyen zenét szeret, mit olvas, kivel tölti a szabadidejét, hol ebédel, hogy érzi magát éppen. Megrémisztené?
Az interneten számtalan nyomot hagyunk magunk után. A kereséseink során, a weboldalakon, amelyeket meglátogatunk, de leginkább a közösségi oldalakon. Akaratlanul is tucatnyi információt mondunk el magunkról, akkor is, ha egyébként tudatosan figyelünk az adataink védelmére.
Gondolkozott már azon, hogy a Facebook mi alapján rendezi sorba a hírfolyamát?
A bejegyzések nem időrendi sorrenben jelennek meg, hanem relevancia szerint. Nem is látjuk minden ismerősünk összes posztját.
Elvileg persze láthatnánk, de ehhez egy átlagos felhasználónak több mint 1500, az átlagnál több ismerőssel rendelkező felhasználóknak pedig akár tízezer posztot kellene végiggörgetnünk. A Facebook tehát rangsorol, megpróbálja kitalálni, hogy mi fog érdekelni bennünket. Mindezt pedig abból rakja össze, amit az oldalon teszünk, vagy megadunk magunkról.
Ha sokat beszélgetünk a messengerben egy barátunkkal, akkor az ő bejegyzései, megosztásai előrébb kerülnek, és szinte mindent látni fogunk, amit megoszt vagy kedvel. De az is előre kerül, akinek a fotóit nézegetjük, vagy akinek előszeretettel rákattintunk a posztjaira, hozzászólunk a bejegyzéseihez.
A legfontosabb mérőegység természetesen a lájk.
A felfelé mutató hüvelykujjal nemcsak a világba kiáltjuk bele, hogy valami tetszik, de a Facebooknak is jelezzük vele, hogy még több hasonló tartalmat szeretnénk kapni.
Ennél persze maga az algoritmus, ami a hírfolyamot összerendezi, sokkal bonyolultabb: egy több száz tényezőből álló, féltve őrzött lista alapján áll össze.
A Facebook célja pedig az elraktározott adatokkal kettős: egyrészt szeretné, ha olyan bejegyzésekkel találkoznánk, amelyeket érdekesnek találunk, hogy minél több időt töltsünk az oldalon, a másik célja pedig, hogy a hirdetők igényeit kielégítse, és a cégek célzott adatok alapján tudjanak a felhasználói csoportokra szűrni.
Éppen ezért mindent megjegyez, amit teszünk.
Azt is, ha a görgetésben megállunk valahol. Azt is, ha lájkoltunk egy képet egy szép táskáról. Ha eddig nem értette, miért üldözi a közösségi médiában egy cipő, amivel korábban egy webshopban szemezett, most már sejti: a weboldal, ahol látta az adott terméket, megjelölte, és követi. Bármerre is jár, híreket olvas, vagy az ismerőseivel cseveg a világhálón, az a fránya cipő időnként fel-felbukkan.
Az érdeklődésen alapuló hirdetéseket persze ha akarnánk, letilthatnánk, de ezzel magát az adatgyűjtést nem tudjuk megállítani, pusztán annyit érünk el, hogy véletlenszerűen kapjuk a reklámokat, cipők helyett például autohifikről, elektronikai kütyükről és barkácsfelszerelésekről.
Ennél fontosabb, hogy bánjunk körültekintően a lájkokkal, a megosztásokkal, a hozzászólásokkal, és fontoljuk meg, hogy milyen adatokat szolgáltatunk ki magunkról, és a magánéletünket milyen mélységig éljük a közösségi oldalakon.
Még nincs hozzászólás