Utánunk a vízözön
A két disznót már a decemberi pirkadat előtt lebökték. Jó súlyuk volt; a házaspár egész nyáron hordta nekik a moslékot az étteremből, ahol dolgoztak.
A férfit szakácsként, a nőt kisegítőként alkalmazták, de náluk, az üdülőövezetben csak nyaranta kínálkozott munkalehetőség. Kivéve a disznóölés évét, amikor a férj végre-valahára télen is ott maradhatott a magánpanzióban, de novembertől csak minimálbért fizettek neki. Pedig ott volt az öt gyerekük, közülük csupán a legidősebb fiú dolgozott, már amikor, mert semmiféle képzettsége nem volt. A többiek még koptatták a padokat.
Irány Bécs
A böllér már pörkölte a disznókat, amikor felfigyelt a tyúkól felől jövő nagy rikácsolásra. Folyt a vér ott is, sorra vágták el a szárnyasok nyakát, a tojóktól a még alig rántani való csibékig mindegyikét. Mivel megkapta a vágás sürgősségére való tekintettel megemelt járandóságát, nem kérdezősködött, hogy mi végre végeznek egy napon az összes jószággal.
Hurkakóstolgatás közben árulta el az asszony:
– Hétfőn megyünk ám Bécsbe. Először csak karácsonyig, aztán szilvesztertől végleg. Mindkettőnknek szereztek munkát! Az apjuknak itthon ugyan nem adtak az ünnepek előtt szabadságot, hogy megcsináljuk kint a két próbahetet, de nem hagytam békén, míg fel nem mondott. Nehogy már kárba vesszen a közvetítőnek adott pénz! Drágák ott a papírok, az engedélyek, meg a könyvelő, de bőven megtérül majd. Legalább négyszeresek osztrákban a fizetések. Utánunk a vízözön!
Nem kapcsolható
Vasárnap estére disznók és csirkék a mélyhűtőben, a stelázsi megpakolva tartós élelmiszerrel, a pince krumplival, almával, dióval a fiataloknak. A napokban kapott fizetésből csak benzinre maradt. Bőven számolva, mert a költözés miatt megpakolt kocsi sokat fog fogyasztani. Betuszkolták a régi tévét, mert azt mondták, az nem lesz a szálláson. A készüléket körbevették paplanokkal, párnákkal, mert ott azt sem adnak.
Ült a család, várta a hívást, hogy megtudja, hányra jön reggel értük a közvetítő. Egyik mobil se csörrent meg. A közvetítőé meg nem volt kapcsolható. Napokig. SMS-ükre karácsonyi ajándék gyanánt ismeretlen számról jött válasz: a kiszemelt pizzázóba felvettek egy ottanit. Van másik hely, egy gyrososnál, majd az új évben mindent elrendeznek. Két hét múlva újabb SMS: felújítás van a gyrososnál, kezdés február végén.
Már jócskán benne jártak a márciusban, amikor a tatarozás elhúzódásáról értesültek. Aztán a munkaszerzőnek hirtelenében meghalt egy rokona. Egy májusi SMS szerint hetekig azért nem jelentkezhet a hitegetőjük, mert új terepet derít fel Horvátországban.
Bevonják a NAV-ot?
Júniusban elmentek a rendőrségre. A közvetítőről csak annyit tudtak, ő a Bandi. Meg a mobilját, amely azóta már azt jelezte: ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Nincs személyleírás. A pénz átadásakor mást küldött maga helyett. Se megállapodás, se átvételi elismervény a százezerről.
Első alkalommal még tehetetlenül tárta szét a karját az ügyeletes. Legközelebb már azzal hajtották el a házaspárt a kapitányságról, hogy számla nélkül nem lehet pénzforgalmat bonyolítani, örüljenek, ha a fekete ügyletről nem értesítik a NAV-ot.
Szerencsére jött a nyár, és az itthoni szezonális munkából törlesztgetni lehetett a téli baráti kölcsönöket. Még jó, hogy a ház, igaz, jószág nélkül, de megmaradt.
Még nincs hozzászólás