Újíts, de csak jó időben!
Csak a meggymagos ember története a szakállas, az, amire következtetni lehet az esetből, az idők végezetéig aktuális: eredeti ötletekkel, új eljárásokkal mindig elő lehet állni, de veszélyek leselkednek az alkotóra, ha idő előtt lép színre, vagy éppen nem talál ellenszert az emberi gyarlóságra.
Vajon élnek-e, adnak-e termést a meggymagos férfi fái? Mármint azok a növények, amelyek most lehetnek közel negyvenévesek. Ennyi ideje, hogy az ötletember a konzervgyártól beszerzett szemetet – a magot – megtisztította, takarosan becsomagolta, majd eladta. A történet a Kádár-rendszer közepéről származik, az üzérkedés vádját az emberek tömege akkor már megmosolyogta. Sőt, Demeter Bélát, a meggymagost szerethető vagánynak tartotta.
A szegedi kertész valóban a szemétből csinált aranyat, a vállalkozó – ma így neveznénk – meglehet, tényleg megkerülte a szabályokat, amikor a konzervgyári hulladékot „lepapírozva” piacra dobta, azt vállalva, hogy a természet idővel megoldja a meggyhiányt: a magból fa lesz, annak meg termése.
Aki akkoriban felnőtt fejjel gondolkodott, és persze látott is, talált maga körül Demeter Bélákat bőven: embereket, akik szintén újítottak, olyan módszereket, eljárásokat alakítva ki, amelyek hasznára váltak a környezetüknek, s persze nekik maguknak is.
Bekaszlizták volna, ha megcsípik a hatóságok azt az ifjú hölgyet, aki a nyolcvanas években borostyánnal egészítette ki amúgy szerény munkahelyi jövedelmét, amit egy éjszakai szórakozóhelyen a tánckar tagjaként kapott. Ráakadt egy belvárosi üzletre, ahol a nyakláncnak való köveket árusították. Ráakadt egy másik boltra is, ahol pedig felvásárolták a borostyánt.
A táncosnő havonta egyszer-kétszer betért az első helyre, vett a kőből valamennyit, majd 20 perc séta után a második helyen – szép hasznot zsebre vágva – eladta azokat… Egy újabb évtizeddel később is történt valami hasonló, jött az eredeti ötlet, de ezért az innovatív eljárásért ugyancsak büntetés dukált. Ekkor egy bankár újszerű befektetési eljárást agyalt ki, vezetett be. Idővel megbukott miatta – feljelentették, elítélték.
A szakma, az üzleti élet azután – bár a pénzemberen ez nem segített – igen gyorsan rehabilitálta, pár évvel később átvette, lemásolta, rendszerszerűen alkalmazta az egész bankrendszer a privatizációs szisztémát: az úgynevezett E-hitelért a pénzintézet a szokásosnál nagyobb kockázat vállalásának fejében tulajdonrészt és az irányításba való közvetlen beleszólást is kért.
Az innovatív eljárást elsőként alkalmazó bank és vezetője is idő előtt lépett a színre, irigyei feljelentették. Nemcsak a bankár, hanem a fél emberöltővel korábbi meggymagos kertész is amolyan népi hős lett – a borostyános hölgy csak azért nem, mert története titokban maradt.
A sors fintora, hogy színre lépett egy újabb meggymagos vállalkozó is, egy hölgy, aki – immáron büntetlenül – könnyűbetonba „építette be” a csonthéjas növény megőrölt termését. Deméné Fazekas Ágnes mindössze a gyerekeknek szánt babzsákokhoz akart nem babot, hanem annál alkalmasabb anyagot találni.
Talált is, s „mellesleg” felfedezte a lehetőséget: járólapot, térelválasztót, asztallapot, legvégül pedig könnyűbeton építőanyagot alkotott a megőrölt csonthéj felhasználásával.
Voltaképpen a gyümölcs magjával is, a borostyánnal és a kockázatmérséklő banki instrumentummal is egyaránt azt sikerült bizonyítani, hogy bőven akadnak emberi leleménnyel alkotott hasznos eljárások. Akkor különösen, ha sikerül nem túl korán, nem ellenszélben, hanem jó időben előrukkolni velük. Ötletből, eredeti műszaki szellemi alkotásból – hát még meggymagból – garantáltan nincs hiány.
Még nincs hozzászólás