Tűzokádó csúcsok
Vulkánok – a hegyek különös csoportja. Helyesebben, a vulkáni működés során felszínre került kőzetek számos hegységet építettek fel, amelyek mélyén a tűzhányók lapulnak. A legújabb kutatások szerint pontos kifejezés a lapulnak, mert a tűzhányók több tízezer éves kihagyás után is feléledhetnek. Kitörésükre semmi sem utal, előre jelezni ma még nem tudjuk őket, csak állandó megfigyelés során észlelhető, ha újra életre kelnek.
Nevüket az antik mitológiában szereplő Vulcanusról, a rómaiak tűzistenéről kapták, aki egyben a kovácsok istene is volt. A monda szerint Vulcanus a kovácsműhelyében Jupiter számára készített mennydörgéseket, míg Mars hadistennek fegyvereket kovácsolt. A tűzhányók félelemmel párosuló tiszteletet követelnek, hatalmas erejük az emberiség történelme során a természet leigázhatatlanságát hirdeti. Minden kultúrában hiedelmek tapadnak hozzájuk.
Hawaiin a legendák Peléről beszélnek, a tűzhányók legszebb istennőjéről, aki hatalmas dühkitörésekre hajlamos. Ha lábával haragosan toppant, akkor földrengést okoz, ha varázspálcájával a talajba szúr, vulkánok törnek ki. Az aztékoknál a vulkánok istennője egyben a családi tűzhely és a termékenység istene is volt, egyként szimbolizálta az örömet és a fájdalmat, uralta a gazdaságot.
Vergilius római költő a Vezúv füstölgő krátereit olyannak látta, mint amelyekből óriások vére szivárog, s azt írta, hogy egy Alküóneusz nevű óriás hever a kráterek alatt. A kitörések idején mesék szövődtek a füstön átugró, majd a hegyoldalt darabokra tépő óriásokról. Egészen a Vergilius halálát követő hatvan éven át, mígnem 79-ben a kitörő vulkán teljesen elpusztította Pompejit és Herculaneumot.
A Vezúv lejtőjén ma emlékeztető-figyelmeztető tábla áll: „Ha hallod a kövek zaját, hagyd el házadat, hagyd értékeidet, és fuss, menekülj!”
A Földön jelenleg több mint 500 működő vulkánt ismerünk, ezek legtöbbje a Csendes-óceán partvidékéhez tartozik. Európában már csak kevés működő vulkán található. A két legismertebb az Olaszországban lévő Vezúv és az Etna. Mindkét hegy az Európa és Afrika között húzódó, tektonikusan aktív zónának köszönheti a létét, az utóbbi kisebb-nagyobb megszakításokkal, láva- és gőzömléssel ma is működik.
Az utóbbi húsz év egyik legerősebb kitörését produkálta december 3-án hajnalban. Középső kráteréből több száz méter magasba tört fel a tűzpiros láva, a szicíliai Messina városának teraszait, az épületek ablakait, a gépkocsikat, robogógakt és az utcákat sötét színű hamu takarja.
A vulkánok keletkezésének legfontosabb tényezője a Föld belső hője: ahol a kőzetlemezek egymáshoz képest eltávolodnak, vagy egymásra torlódnak, repedések keletkeznek, s mivel az izzó magma könnyebb, mint az őt körülvevő kőzetek, a felszínre tör. Mégpedig hatalmas erővel, s a vizsgálatok szerint akár meglepően gyorsan: egy 30 km vastag földkérget néhány nap alatt áttörhet a magma.
A modern kor történetének egyik legnagyobb kitörését az egyesült államokbeli St. Helens-hegy produkálta 1980. május 18-án. Egy hatalmas földrengést követően megnyílt a hegy kürtője, gáz és gőz tört fel, törmelék repült a levegőbe. A kitörés ereje a Hirosimára ledobott atombomba erejének 1300-szorosa volt. A láva és a rengéshullám 595 négyzetkilométeres területet borított lángba és tarolt le.
A lakatlan természeti terület kitűnő terepe lett a tudományos megfigyeléseknek. Már néhány héttel a kataklizmát követően megjelentek az élet első jelei: a fák hamuval és kőtörmelékkel fedett csonka törzsei és kifordult gyökerei újra sarjadni kezdtek, s egy év múlva kizöldült a fű. A rovarok megjelenéséhez néhány év kellett, bár egy-egy föld alatt élő hangyaboly túlélte a lávafolyamot, a kisemlősök közül pedig 14 faj vészelte át a katasztrófát. Húsz év alatt teljesen regenerálódott a környék flórája és faunája – a jelenség ékes bizonyítéka a természet csodálatos reproduktív képességének.
Egy-egy nagyobb kitörésnek nemcsak helyi, de egész Földünket érintő hatása lehet. A Fülöp-szigeteki Pinatubo-hegy 1991-es kitörése okozta a közelmúlt legnagyobb, időjárást befolyásoló megrázkódtatását.
A tűzhányó olyan hatalmas mennyiségű vulkáni hamut juttatott ugyanis a sztratoszférába, hogy a porfelhő képes volt egyben maradni, és Föld körüli pályára indult. Leárnyékolta a Napot, amelynek következtében az átlaghőmérséklet fél fokkal csökkent a bolygón! Egyéb ártalom is származott e kitörésből: a robbanás hatmillió tonna kénsavat lövellt a levegőbe, ami megtámadta a magas légrétegi ózont.
Még nincs hozzászólás