Túlterhelt kisiskolások
A mindennapos testneveléssel jelentősen megnövekedett óraszám mellett még a nem tagozatos osztályokban tanulóknak is hosszabbak lettek a napjaik, hiszen az iskola délután négy óráig kötelező. Mikor járjon a gyerek különórákra? Kell-e egyáltalán különóra a 6-7 éves, első osztályos gyermeknek, vagy akár a kicsit nagyobb általános iskolásnak?
Különórák már az óvodában is vannak, a gyerekeket egészen kicsi korukban hozzászoktatják a szülők, hogy a délutánt ne szabad játékkal, hanem valamilyen fejlesztő foglalkozással töltsék. Közben a szakemberek azt mondják, a kicsik életében a legfontosabb éppen a szabad játék lenne. Mikor a gyermek iskolás lesz, a szülőnek már szinte természetes, hogy választania kell az iskolán belül vagy azon kívül szervezett foglalkozások között. De szabad-e a szülő saját elvárásai, tervei miatt túlterhelni a gyereket?
A sport csodát tesz
Dr. Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint a különórákkal nincs baj, a hangsúly a jó választáson van. „Egy sportot mindenképpen javasolni szoktunk heti egy-két alkalommal, ami nemcsak megmozgatja az iskolást, hanem megtanítja a szabályok betartására is. Ha a gyermek lovagolni szeret, vagy szívesen úszik, akkor csinálja azt. A sport még a hiperaktívnak mondott gyerekeknek is segít. Ez, persze, nem versenyszintet jelent, csupán egy kis szabadidős sportolást.”
A mozgás már csak azért is fontos, mert a 6-7 éves, addig óvodába járó gyereknek, aki napközben futkoshatott, a szabadban játszhatott, az iskolában a hét öt napján 5-6-szor 45 perces órákon kell helytállnia: az a dolga, hogy üljön és figyeljen, ami az életkori sajátosságok miatt nem kis feladat. Tehát, ha biztosítjuk az iskola utáni sportolás lehetőségét, azzal jót teszünk neki, hiszen nem teherként, hanem felfrissülésként éli meg.
„Munka” után jár a pihenés
Ám a szülők olykor a saját, be nem teljesült vágyaikat vetítik a gyermekeikre. A kisiskolás még csak ismerkedik a betűkkel, számokkal, de anya-apa már azt is tudja, melyik egyetemre fog járni, és emiatt a hét minden napjára beterveznek neki egy-két különórát, hiszen a léc magasan van, teljesíteni kell.
„Fontos, hogy alsóban még ne terheljük a gyerekeket, elég nekik a már említett heti 1-2 sportfoglalkozás, ideális esetben a napköziben megcsinálják a leckét, megtanulják a napi tananyagot, ezután már csak levezetésre van szükségük. Ahogy mi, felnőttek is munka után szeretünk egy kis időt először csak magunkkal tölteni, ami után jöhet majd a házimunka és a többi feladat, úgy ideális esetben a gyerekek életében is, a »munkahelyről« hazatérve következnie kellene egy kis szabad játéknak.”
Később, a kisiskoláskor második felétől több külön foglalkozáson is részt vehet a csemeténk, de még ekkor is fontos a mérték, és az, hogy a gyermek olyan különórákon töltse az idejét, amiket szeret, mert csak így fog a megszerzett plusztudás elmélyülni.
A szabályokat be kell tartani
Előbb-utóbb minden kisgyerek megszokja a kereteket, jó esetben elfogadja az iskolában érvényes szabályokat, és be is tartja őket. Ebben is sokat segíthet a szülő, és kell is, hogy segítsen, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hangulatban lépi át az iskola kapuját a kisdiák reggelente. „A túlterheltségből adódó fáradtság miatt is előfordulhat, hogy a tanuló figyelme elkalandozik, a tanórán nem a feladatra koncentrál, hanem inkább beszélget, ebből konfliktusa adódhat a tanítóval, esetleg meg is büntethetik, akár felállítással vagy más, a gyermek számára elfogadhatatlan módon.”
Azt azonban ne felejtsük el: a gyereknek éreznie kell, hogy a szülő is elfogadja az iskola szabályait, és be is tartja őket, mert ha otthon azt hallja, hogy amit a tanító, tanár mond, az ostobaság, a szabályok nem számítanak, akkor eleve ezzel a hozzáállással megy majd iskolába, s emiatt újabb és újabb konfliktusokba keveredik, ami miatt a tanulásban is kudarcok érhetik.
Lemaradni, de miről is?
Felsőbb tagozatokon már előfordul, hogy egy-egy tantárgy nem megy, vagy a tanuló gyengébben teljesít. Ilyenkor szükség lehet plusztanulással töltött időre. „Ha a gyereknek nem megy például a matek, ne a szülő akarja korrepetálni, mert ezzel sérülnek a szerepek, a szülő–gyerek viszony. Ebben az esetben kimondottan ajánlott, hogy a tanuló különórákon, egy számára idegen emberrel sajátítsa el a tananyagot.” Ez esetben a különóra nem túlterhelést jelent, hanem szükség van rá, hogy a diák házon kívül szerezze meg a szükséges tudást.
E sorokat olvasva talán sokakban megfogalmazódik a kérdés: hogy hagyjam a gyereket játszani, amikor a világ rohan? Épp az én gyerekem maradjon le? Sikeres felnőtt a kiegyensúlyozott, boldog gyermekből lesz, szóval nyugodtan higgyük el, hogy ha szemünk fénye harmadikban még nem beszél folyékonyan két nyelvet, miközben élete első olimpiájára készül, akkor se maradt le semmiről! Éppen a világ folyamatos változása az, ami garantálja, hogy egészen az utolsó percig lesz mit tanulnunk. Mindannyiunknak.
Még nincs hozzászólás