Túlhajszolt gyerekeink
Timinek egy héten háromszor van hat órája az iskolában. Tanítás után megebédel. Négyszer egy héten fél négytől fél hatig teniszedzése van. Kedden és csütörtökön különangolra jár. Pénteken edzés után még zongoraóra megy. Hétvégeken teniszversenyei és házi hangversenyei vannak. Az iskolatáskája több mint nyolc kiló. Mindennap reggel negyed nyolckor indul, s bár csak kétmegállónyira van az iskola, küzdenie kell, hogy hatalmas táskájával felférjen a villamosra.
Már az óvodában is
Korunkban a gyerekkort a megszűnés veszélye fenyegeti. A legtöbb szülő úgy érzi, hogy ha nem kezdi el már óvodáskorban gyermeke tanítását, lemarad. Ha nem járatja már az ötévest is játékos angolra és furulyára, ha már az óvoda nem kezdi tanítani, valami óriási baj lesz. A gyerek lemarad, és felnőttként majd csak segédmunkás lehet.
Rohanó világunkban már a legkisebbeket is örökké siettetjük. Gyorsabban vedd a cipődet, elkésünk, hallják reggelente. Az óvodában is időre kell ebédelni, sorakozni, kezet mosni, vécére menni. S iskolába kerülvén, ez a hajsza fokozódik. Sokszor az elviselhetetlenségig. A gyermekpszichológusok hiába könyörögnek, hogy lassítsunk, s legalább mi ne akarjunk edzők, tanárok lenni. Maradjunk inkább játszótársak, szülők.
Felesleges tanulnivalók
Timi suli után mindennap hazamegy. Átöltözik, és újra elindul. Délután hat előtt soha nem ér haza. Akkor még le kell ülnie leckét írni és tanulni. Mivel édesanyja nagyon szigorú, és elvárja kislányától, hogy lehetőleg egy négyes se legyen a bizonyítványban, Timinek meg kell tanulnia a zöldségfélék különböző részeitől kezdve a Dunántúli-dombság és hegyvidék, valamint Magyarország összes többi tájegységének színét a térképen.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 2. számának 54. oldalán!)
Még nincs hozzászólás