Történelmi generációk
A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren - állítja a kortárs amerikai írónő, Karen Hawkins. Bepillantva azonban néhány híres történelmi család életébe, a támogató szeretet mellett olykor a viszályt, sőt, a gyűlöletet is megtaláljuk a neves szülők és szintén híres leszármazottaik között.
Apák és fiúk, anyák és gyerekük rendszerint ragaszkodnak egymáshoz, szeretik egymást. Ám a hatalom és a pénz utáni vágy gyakran erősebb, mint a szülő-gyermek kötődése. És a szülő gyermeke ellen fordul, a fiú az apára támad...
IV. Béla és István herceg
Így tett az apa, IV. Béla is, idősebb fia, István ellen: a birtokadományozások az apa részéről, illetve a birtokfoglalások István részéről egyre feszültebbé tették kapcsolatukat. Komoly rivalizálás, hatalmi harc vezetett el a végső leszámoláshoz, a híres isaszegi csatához. Az 1258-as stájer felkelés leverése után, a király stájer hercegként Istvánt állította a tartomány élére. A béke azonban kérészéletű volt.
Az Osztrák Hercegség birtoklásáért folytatott magyar-cseh háború utolsó csatája 1260. júliusában zajlott le a morvamezei Kroissenbrunn mellett, melyben IV. Béla és István csapatai csúf vereséget szenvedtek a cseh király hadaitól. IV. Béla az 1261-es bécsi békében lemondott Stájerországról és szövetséget kötött II. Ottokárral.
A vereség után Istvánnak – ahogy Gárdonyi írja – csak a „sovány jövedelmű erdélyi hercegség meg egy üres cím: a kunok ura” maradt. István herceg 1262-ben felvette az ifjabb király címet. IV. Bélának nem tetszett fia önállósodása, ezért 1264-ben megtámadta majd elfogta őt és családját. A herceg szövetségesei azonban kiszabadították őket.
A belháború végét az 1265-ös isaszegi csata jelentette, melyet István megnyert, így IV. Béla kénytelen volt visszaadni fiának a teljes keleti országrészt. A csata után apa és fia békét kötöttek ugyan, de a kettejük között fennálló feszültség a „második honalapító” 1270-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Fia, V. István néven uralkodott utána, rövid ideig.
II. Henrik és fia ifjabb Henrik
Halálos ágyán II. Henrik angol király állítólag kijelentette, hogy törvényes gyerekei voltak az „igazi fattyúk”. S hogy miért? Henrik 1152-ben vette nőül a nála tizenegy évvel idősebb Aquitániai Eleonorát, a késő középkor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb hercegnőjét, aki öt fiút és három lányt szült neki. A házasságnak Henrik szeretői, de különösen a tündérszép Rosamund Clifford-dal folytatott szerelmi kapcsolat vetett véget.
Eleonóra elköltözött férje udvarából és fiait is ellene hangolta. Ami nem volt nehéz, hiszen apja örökösének, Vilmosnak korai halála után, ifjabb Henriket ugyan 1170-ben társuralkodóvá koronázták - s ettől fogva „ifjú király” címen emlegették -, tényleges hatalommal azonban nem rendelkezett. Ezért, valamint anyja, és a francia király Fülöp Ágost felbujtására 1173-ban fellázadt apja ellen.
Sikerült maga mellé állítania két testvérét, Richard-ot és Geoffrey-t, Eleonóra pedig az angolokkal mindig is ellenségeskedő Dél- Franciaország nemeseit lázította férje ellen. Útban Párizs felé azonban elfogták és a király ítélete alapján Eleonóra a következő 16 évet (1189-ig) fogságban töltötte.
1183-ban ifjabb Henrik ismét felkelést indított apja ellen: bátyja Geoffrey és Fülöp Ágost francia király támogatásával Limoges-ban próbálta II. Henriket csapdába csalni, de nem sikerült. Ezek után csoda, hogy a király ilyen lesújtóan nyilatkozott édes fiairól?
Thököly és Rákóczi
Akár véletlenül, akár a Te rendelésed szerint történt a dolog Uram... anyánk, a te szolgáló leányod, férjének személyében kígyót fogadott ágyába...” – írta keserűen mostohaapjáról, Thököly Imréről emlékirataiban II. Rákóczi Ferenc.
A Rákóczi-szabadságharc leendő vezetője hatéves korában kapott mostohaapát Thököly Imre személyében, akihez özvegy anyja, Zrínyi Ilona 1682-ben ment nőül: a harminckilenc éves, kétgyerekes, dekoratív fejedelemasszonyt elbűvölhette a huszonöt éves ifjú gróf. A házasságban a felek politikai reményeik beteljesülését – is – látták.
Rákóczi sosem tudta elfogadni édesanyja választását, hozományvadásznak tartotta Thökölyt. Tény, hogy a korán árvaságra jutott fiatal mostohaapának nem volt szülői mintája, és minden gondolatát a függetlenségi háború töltötte ki.
Ezért történhetett, hogy az 1683-as Bécs elleni nagy hadjáratba magával vitte az alig hét éves mostohafiát, hogy az megismerje a katonaéletet. A vérhas, az éhínség és a folyamatos táborcserék nagyon megviselték a kisfiút.
Megpróbáltatásai 1685-ben értek véget, amikor Thököly Munkács várába szorult, és kétségbeesett kitörési tervet kovácsolt, melynek során túszként magával vitte volna a kilencéves Rákóczit is. Végül Zrínyi Ilona könyörgésére felhagyott tervével. A fiú többé nem találkozott mostohaapjával.
XIII. Lajos és Medici Mária
„Az anyakirályné nem úgy bánt velem, ahogy egy királlyal s ahogy egy fiúval bánni kell” – mondta XIII. Lajos francia király, mikor a parancsára száműzetésbe induló anyja, Medici Mária Blois-ba tartó hintója után nézett. S akkor a király még nagyon finoman fogalmazott.
Történészek sora gyűjtötte össze az anyakirálynő bűneit. Miután férjét, IV. Henriket meggyilkolták, 1610-ben a párizsi parlament a kilencéves ifjú király mellé régenssé nyilvánította, s ettől fogva kizárólag a hatalomnak és kegyenceinek élt. Utóbbiak, a firenzei Concino Concini és felesége, Léonora Galigaï irányították a régensnő (egykori toszkánai nagyhercegnő) cselekedeteit, és rajta keresztül „szabad bejárásuk volt” a kincstárba is.
Az anyakirálynéhoz hasonlóan ők is megvetéssel bántak a kis királlyal, s Franciaország rovására igyekeztek meggazdagodni. Medici Mária öt életben maradt gyereke közül a legkevésbé érdemest, Gastont szerette csak.
XIII. Lajos sokat szenvedett betegesen nagyravágyó és ostoba anyja megaláztatásaitól. Valódi uralkodását Concini 1617-es meggyilkoltatásával és Medici Mária száműzésével tudta megkezdeni. Mária azonban képtelen volt elfogadni a félreállítást, és az évek során több összeesküvéssel próbált ismét hatalomra kerülni.
Még nincs hozzászólás