Többnyelvű gyerekek

2016. március 7. | Írta: Megyeri Zsuzsanna

Az európai határok könnyen átjárhatók, a fiatalok akár éveket töltenek idegen országokban a tanulmányaik során, viszonylag könnyű munkát is vállalni külföldön, ezért nem meglepő manapság a vegyes házasság. Az eltérő nemzetiségű szülők érthető módon a saját anyanyelvükön kezdenek el beszélni gyermekükhöz, de az sem ritka, hogy olyan országban telepednek le, ahol egy harmadik nyelv a hivatalos.

Kutatások szerint a kétnyelvűség kifejezetten jó hatású, és értelmi és szociális előnyökhöz juttatja a beszélőt. A kezdetektől két nyelven kommunikáló gyerekeknek jobb a fogalomalkotó és problémamegoldó képességük, egynyelvű társaiknál fogékonyabbak az absztrakt rendszerek iránt, kreatívabbak, de előnyök mutatkoznak a szociális érzékenység és a további nyelvek elsajátítása tekintetében is.

A természetes és az „erőltetett” többnyelvűség között óriási különbség van. Az érzelmi kapcsolat miatt személyes viszony alakul ki bennünk a nyelv iránt is, ezért egyes pszichológusok nem ajánlják, hogy a szülő a mindennapokban ne a saját anyanyelvén beszéljen a gyermekéhez, mert így elveszhetnek fontos kötődési pontok.

A kétnyelvűséget „imitáló” szülő, aki nem készségszinten, hanem oktatási szándékkal használja azt az idegen nyelvet, gyakran hibás kiejtéssel és nyelvhelyességgel beszél, de ez csak az egyik hátrány. A korai nyelvtanításnak az is veszélye lehet, hogy túl hamar olyan életmódra kényszeríti a kisgyerekeket, mint amilyen az iskolarendszerű oktatás.

Óvodáskorban tehát még nem nyelvtanításról kellene beszélnünk, hanem nyelvhez szoktatásról. Ilyenkor még bőven elegendő, ha idegen nyelvű mondókákat, versikéket, dalokat tanulnak, esetleg rajzfilmet néznek a gyerekek, de olyan keretek közt, ahol nincs számonkérés, elmarasztalás, és ezeket a tevékenységeket nem célirányosan iktatják a napokba.

Az is fontos, hogy a nyelvvel annyi ideig és olyan módon foglalkozhassanak, ameddig és ahogyan szeretnék. Ha az idegen nyelvvel való találkozás örömtelivé válik, az meghatározhatja a gyerek későbbi hozzáállását a nyelvtanuláshoz. A gyermekkorban kialakított nyelvi készségek (kiejtés, szavak megjegyzésének módszere, beszédkészség stb.) a felnőttkori nyelvtanulást is hatékonyabbá és élvezetesebbé teszi.

A korai idegennyelv-tanítás hasznosságát illetően vannak kivételek is. Azoknak az óvodásoknak nem javasolható, akik valamilyen okból később kezdtek az anyanyelvükön beszélni, vagy a családjukban előfordul diszlexia, esetleg más, súlyosabb beszédfogyatékosság.