Többé nem tudok hinni neked!
Kisgyerekként folyton azt kell hallgatnunk, hogy hazudni csúnya dolog. Nyomkodják az orrunkat, hogy nem puha-e, fenyegetnek Pinókkió hosszú orrával, meg a sánta kutyával, miközben minden évben beadják nekünk, hogy a Mikulás ette meg a csokis kekszet, miután leereszkedett a kéményen. Hogy se kémény, se Mikulás, se húsvéti nyuszi, az lesz életünk első nagy csalódása, és azzal a felismeréssel jár, hogy hazudni mégis szabad.
Ne ámítsuk magunkat, mindannyian hazudunk, füllentünk, lódítunk, csúsztatunk vagy éppen bölcsen elhallgatunk valamit. Mire megtanulunk beszélni, már tudjuk azt is, hogy az igazság elferdítésével mindenféle előnyökhöz juthatunk, vagy épp elkerülhetjük a büntetést.
Hazudunk, hogy megszépítsük a valóságot, hazudunk, hogy meg ne bántsuk a másikat, hazudunk, hogy mosolyt csaljunk az arcára. És hazudunk, hogy jobbnak állítsuk be magunkat, hogy megfeleljük az elvárásoknak, hogy időt nyerjünk, hogy elkerüljük a szégyent, amiért nem is vagyunk olyan tökéletesek.
Aztán meg újra hazudunk, hogy az az előző hazugság ki ne derüljön, és ránk ne süssék, hogy hazudunk.
Muszáj volt
Minél szorosabb két ember közt a kapcsolat, a hazugság annál inkább fáj. A szeretet, a bizalom a jelszó, az őszinteség mindenáron. Ha füllentésen kapjuk a másikat, rögtön arra gondolunk, hogy talán már a múltkor se volt őszinte, ha ebben az ügyben hazudott, akkor talán abban is… És megindul a lavina, a lopva ellenőrzött telefonok, gyanakvó pillantások, keresztkérdések.
Pedig gyakran mi magunk kényszerítjük hazugságra a másikat azzal, hogy nem hagyunk más választást. – Édesanyámmal mindig jó volt a viszonyunk – meséli a 29 éves Eszter. – De amikor apával elváltak, anyu teljesen megőrült. Háborút indított apu ellen, mert nem bírta megemészteni, hogy egy jóval fiatalabb nővel van. Nekem is rosszulesett, hogy elhagyott minket, de idővel elfogadtam.
Tizenhat éves voltam, tudtam már, mi a szerelem, így megértettem, hogy miért lépett le. De anyu azt akarta, hogy én is gyűlöljem őt, hogy ne álljak szóba vele, ne találkozzunk. Éjjelente zokogva könyörgött, reggelente üvöltve fenyegetett, hogy meg ne próbáljak az apámmal összeszövetkezni. Teljesen paranoiás lett. Mivel nem lehetett beszélni vele, végül ráhagytam a dolgot, és megígértem, hogy apával nem érintkezem.
Eközben persze, rendszeresen találkoztunk, a nőjét is megismertem, meg is kedveltem, anyának pedig rendre hazudtam. Sajnáltam, mert már nem csak az apám verte át, hanem én is, de nem volt más választásom. A helyzetet az oldotta fel, hogy két évre rá neki is lett egy pasija, és már nem érdekelte az apám.
Lehetek őszinte?
– Négy éve voltunk együtt a párommal, amikor lebukott, hogy lefeküdt a barátnőmmel – mondja a 32 éves Tamara. – Egyszerre két emberben kellett csalódnom, azt hittem, nem is élem túl. Más nő talán balhézna ilyenkor, én viszont csak sírtam. A párom pedig vigasztalt, és esküdözött, hogy mostantól mindig őszinte lesz, sose csap be többé, csak ne hagyjam el.
De én csak sírtam tovább. Erre kifakadt, hogy ő ezt nem bírja, és inkább elmond minden mást is. És elkezdte sorolni, hogy ezen kívül még hány alkalommal és kikkel feküdt le a kapcsolatunk alatt, és újra meg újra megígérte, hogy sose tesz ilyet többet. Hát, én ezt az utolsót még lehet, hogy meg tudtam volna bocsátani, de a másik húszat már nem.
Mekkora hazudozóművész, ha én ebből semmit nem vettem észre? Jobb lett volna, ha hallgat, mert négyévnyi szerelem és bizalom illant el néhány perc alatt.
Ha már baj van
Felnőtt korban átlagosan tízpercenként három valótlanság hagyja el egy ember száját. Ezek általában úgynevezett „fehér hazugságok”, vagyis olyan füllentések, melyek megszépítik a valóságot vagy eltakarják a tényleges érzelmeket. Ezek egészen addig nem kórosak, amíg nem a problémák megoldására használják őket.
Amikor valaki csak hazudozás útján tud kikeveredni egy kellemetlen szituációból, akkor van baj. Árulkodó jel lehet, ha az illető egy egyszerű hazugság mögé is komplex történetet talál ki csak azért, hogy hihetőbb legyen a sztori, vagy ha lebukásnál hazugságot hazugsággal helyettesít.
Kóros hazudozásról akkor beszélhetünk, ha mindez már napi rutinná válik. Ha a valóság és a képzelet már annyira összeolvad, hogy nem tudja a kettőt elválasztani egymástól, és már maga is elhiszi minden egyes hazugságát, ezért lehetséges, hogy akár a hazugságvizsgálót is át tudja verni.
A férfiak többet kamuznak!
Egy pszichológiai felmérés szerint a férfiak többsége azért hazudik, hogy megkapja, amire vágyik, a nők pedig inkább azért, hogy megvédjék a másikat valamitől. A felmérések szerint a nőknek csak 27, a férfiaknak viszont 36 százaléka füllent, azaz beszél mellé rendszeresen.
A felmérésekből az is kiderült, hogy a nők sokkal idegesebbek lesznek, ha lebuknak, és sokkal többször kérnek bocsánatot, mint a férfiak. Ha azonban őket verték át, akkor sokkal keserűbbek, és hajlamosabbak utánajárni a dolognak. Összességében elmondható, hogy a hazugságot a nők sokkal komolyabban veszik, mint a férfiak, sokkal többet foglalkoznak vele gondolatban is.
Lebuktató gesztusok
A testbeszédből, hanglejtésből gyakran kiderül, ha a másik nem mond igazat. Megváltozik például a hangszíne, a beszédmodora, hadarni kezd,vagy sokkal modorosabban beszél, mint máskor. Nem néz a szemedbe, vagy épp ellenkezőleg hosszan bámul az arcodba.
Beszéd közben hadonászik, vagy érdektelennek mutatja magát. Izzadni kezd a homloka, kapkodja a levegőt. Végül: a keresztkérdésre, mintha előre felkészült volna, azonnal lesz ésszerű válasza.
(Forrás: Dr. Sági Zoltán: Gondolkodva érezni – érezve gondolkodni c. tankönyve; www.webbeteg.hu).
Még nincs hozzászólás