Temetőben feltöltődni
Az európai ízléstől és lelkivilágtól nagyon messze áll a mexikóiak azon szokása, hogy enni-inni és zenélni járnak a temetőkbe, de az itthon elfogadott meghitt és emelkedett hangulat azt szerencsére nem zárja ki, hogy élményekkel gyarapodjunk ott. Ennek nyomán születtek és születnek a mai napig azok a síremlékek, amelyek művészi értéket képviselnek. Ha az alattuk nyugvó halottakat nem is gyászoljuk személyesen, a sírjukat őrző szobrokat érdemes látogatni, mert a világot, ha vidámabbnak nem is, de szebbnek látjuk majd tőlük.
A budapesti temetőkben és sírkertekben tematikus sétákat is szerveznek, ám ezek leginkább a híres halottak emlékműveit járják be. A síremlékek között jó pár abból a szempontból is érdekes, hogy ki készítette őket, márpedig – a köztéri szobrokkal ellentétben – ezeken az alkotót nem szokás feltüntetni.
Dr. Kovács Árpád, a Fiumei úti temető idegenvezetője azt mesélte, hogy a temetőséták népszerűbbek, mint hinnénk. A mauzóleumokat például évi egy-két különleges napon kívül csak vezetővel lehet látogatni, de ha valakinek különleges kívánsága van, és talál kilenc másik érdeklődőt, bármilyen témájú sétát összeállítanak a kedvéért.
Halottak napja környékén nincsenek séták, hogy ne zavarják az emlékezőket, de Kovács Árpád vezetett már hóban-fagyban és zuhogó esőben is túrát. Amit másfél óránál rövidebb idő alatt nem is lehet teljesíteni, bár az ő bevallása szerint legalább három hétig lehetne bolyongani az érdekességek nyomában – csak a Fiumei úti temetőben.
Első hallásra talán bizarrnak tűnhet, hogy valaki megalkotja a saját síremlékét, de a jelenség nem egyedülálló. Több jelentős magyar képzőművész sírját a saját műve díszíti: persze, a legtöbben nem saját maguk rendelkeztek így, hanem a rokonaik vagy tisztelőik döntöttek a síremlékükről.
Kisfaludi Strobl Zsigmond (Kerepesi temető: 34/2-1-27) sírján saját kívánságára az Ad Astra (Csillagok felé) című szobrának másolata áll, amelynek eredetijét Horthy Istvánnak, a kormányzó fiának halálára készítette. A szobor Siófokon állt, de a II. világháború alatt megsérült, majd eltűnt. Kisfaludi Strobl sírjára a mű bronzváltozata került, két évvel ezelőtt pedig közadakozásból ismét felállították a siófoki kikötőben. A legelső szobor a mai napig sem bukkantak a nyomára.
Gyenes Tamás sírját (Farkasréti temető 43/2-1-99) is a saját plasztikája díszíti: az autóbalesetben elhunyt szobrász sírján egy szocialista realista stílusban készült, gondolkodó nőt ábrázoló dombormű látható.
Fadrusz János (Kerepesi temető: 28 díszsor 30) sírján a fő műve áll: a ma már Fadrusz-feszületnek hívott Jézus-szoborral aratta a legnagyobb sikerét 1892-ben. A szobor maga önarckép is, hiszen készítésekor Fadrusz János felállított egy feszületet a műtermében, amihez kikötözte magát, hogy tükrökben figyelje meg a test mozdulatait és változásait. Az eredetileg gipszből készült vizsgamunkának több példánya is áll Budapesten és külföldön.
Aba Novák Vilmos, a „barbár zseni” síremléke (Farkasréti temető 40-es parcella 1-60) már egy érdekesebb feldolgozás: a sírjára a saját festménye alapján egyik tanítványa, Percz Jenő József festőművész készített mozaikot.
Borsos Miklós a pályafutása alatt sok híres személy síremlékét készítette el, a saját sírját (Farkasréti temető 20/2-es parcella 1-929/930) pedig már a második műve díszíti. Eredetileg ugyanis a Hajnal című dombormű volt rajta, ám azt fémtolvajok ellopták: ezért került rá a ma is látható, Arion dalnokot ábrázoló alkotás, amelynek eredetijéről Kampf József szobrászművész készített másolatot a Farkasréti temetőben látható sírra.
Borsos Miklós munkáit a szélesebb közönség inkább rézkarcaiból, könyvillusztrációiból ismeri, köztéri szobrai közül a legtöbb pedig síremlék. A Kerepesi temető híres sírjai közül ő készítette többek között Heltai Jenő, Krúdy Gyula és Karinthy Frigyes síremlékét.
A Farkasréti temetőben áll a Zelk Zoltán emlékére készített fehér márványsirálya. Érdekes ellentétként ugyanitt található Bartók Béla síremléke is, amely viszont egy fekete svéd gránitból készült stilizált madarat ábrázol – igaz, ez a szobor sem ide készült eredetileg, hanem másolat. Az első, Borsos Miklós által készített Bartók-emlékművet 1979-ben állították fel Győrben.
Melocco Miklós műveit sem kell nagyon bemutatni a nagyközönségnek: a kortárs szobrászok közül talán ő az egyik legfoglalkoztatottabb művész. Ő maga csak akkor vállalja el egy emlékmű megalkotását, ha teljes mértékben egyetért a szobor céljával és a személlyel, akinek állítják: „előfordul, hogy a név és a cím látszólag rendben van, mégis nemet kell mondani, mert a szellemi köre nem feltétlenül tiszta az ember számára”.
Antall József síremlékének (Kerepesi temető, a ravatalozótól balra) megalkotására eredetileg Makovecz Imrét kérték fel, ám ő a feladatot továbbadta Melocco Miklósnak – az alapkoncepcióval együtt. Ő sokáig nem vállalta a feladatot, de másfél évvel az első magyar miniszterelnök halála után úgy döntött, mégis elkészíti a szoborcsoportot. Az alapkoncepcióból végül a négy égtáj eszméje maradt, a síremlék pedig az alkotó szerint a hatalom szobra lett. Ő készítette az Amerigo Tot sírját (Farkasréti temető 1-es parcella 1-585/586) díszítő, kagylót tartó fiú szobrát és Bujtor István kőlepellel takart sírkövét is Balatonszemesen.
Amikor arról kérdeztem, egy síremlék megalkotásánál mennyire marad meg az alkotó szabadsága, így válaszolt: (a szobrásznak) „szabadságában áll nemet vagy igent mondania. De a megrendelés általában homályos, ezért marad benne szabadság.”
Még nincs hozzászólás