Team Hoyt
A 'Ki a példaképük?' kérdésre az önmagunk legyőzéséről szóló Ridikül-adás vendége, Kropkó Péter habozás nélkül az évszázad apa-fia sportolópárosát nevezte meg. Az amerikai Team Hoyt két tagja az elmúlt évtizedekben célba ért minden triatlonon - a hawaiin is, amit a legnehezebb viadalnak tartanak - és maratonon, ahol elindultak. Egyszerre értek célba. Az apa évtizedek óta úgy futott, kerékpározott, hogy kerekesszékben vitte magával a fiát.
A Team Hoyt legenda Amerikában, és a világ sok más helyén is ismerik a kéttagú csapatot. Az apát és a fiát, aki sem járni, sem beszélni nem tud.
1962-ben, Rick születésekor komplikációk léptek fel – a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett –, és az oxigénhiányos állapot súlyos agykárosodást okozott, a fiú lebénult. Az orvosok azt javasolták a szüleinek, hogy helyezzék el a gyereket intézetben, mert nincs remény sem a javulásra, sem arra, hogy „normális” életet élhessen.
Judy és Dick ezt nem fogadta el, és harcolni kezdett, mindent megtéve, hogy a fiuk ne szigetelődjön el, része lehessen a közösségnek, fejlődjön, és találja meg az örömét az életben. Úszni vitték, amit már gyerekként is nagyon élvezett, sportoltak vele, az ábécére tanították…
Bebizonyosodott, hogy Rick képes tanulni, nevet a vicceken, reagál arra, amit mondanak neki. Meg kellett találniuk a módot arra is, hogy a fiú kifejezhesse a gondolatait. 1972-ben a Tufts Egyetem mérnökei kifejlesztettek számára egy speciális komputert.
A kerekesszékéhez rögzített kurzor segítségével – amit fejmozdulatokkal irányít – az abc minden betűjét felvillanthatja, és kiválaszthatja közülük a szavak, mondatok összeállításához szükségeseket. Azonnal tudta használni.
Végül tizenhárom évesen elkezdhette az általános, majd a középiskolát, 1993-ban pedig a Bostoni Egyetemen szerzett speciális oktatás szakon diplomát. Jelenleg is az egyetemen dolgozik, saját lakásban él Bostonban, otthoni ápolás segíti őt a mindennapi feladatokban.
A Team Hoyt története 1977-ben kezdődött, mikor az akkor tizenöt éves Rick azt „mondta” az apjának, szeretne részt venni egy 5 mérföldes jótékonysági futáson, amit egy balesetben lebénult sportoló javára rendeztek.
Dick Hoyt beleegyezett, és először futotta le a távot úgy, hogy maga előtt tolta a kerekesszékes fiát. Aznap este Rick azt mondta az apjának: „Amikor futunk, úgy érzem, nem vagyok fogyatékos.”
Az elmúlt negyven évben több mint ezer versenyen indultak el, 1992-ben 45 nap alatt, futva és biciklizve átszelték az Egyesült Államokat. Harminckétszer teljesítették a Boston maratont, aminek rajtjánál 2013-ban felavatták a Team Hoyt-szobrot a súlyosan sérült kerekesszékes fiával futó apáról, és a fiúról, aki boldogan emeli magasba a kezét, amikor célba érnek. Úgy, ahogy a valóságban is szokta.
A kettős egy évvel később, 2014-ben is részt vett a Boston maratonon. Amikor célba értek, a hetvennégy éves Dick bejelentette, ilyen nagy futásra jövőre már nem vállalkozik, legfeljebb kisebb versenyekre csatlakozik a fiához. De a Rick a következő évben sem hiányzott a maratonról; a papa egy futótársukat kérte meg, hogy ezentúl ő helyettesítse a Team Hoytban.
Egyszer megkérdezték a fiút, ha bármit megtehetne, mi adna ajándékba a papájának: „A legtöbb, amit adhatnék neki, ha ő ülne bele a székbe, és legalább egyszer én tolhatnám őt.”
Még nincs hozzászólás