A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Te csak kattogtass, drágám!

Drágám, én veszek neked elemet is, kártyát is, sőt, megmutatom, hová tedd a fényképezőgépbe őket, de mondd már, minek ez az egész? Lefotózod a tengert, az eget, a portás sunyi képét közvetlenül az ő remek kísérlete után, hogy „az önök szobája még készül, de ha gondolják, tudunk egy jobbat adni, fantasztikus kilátással”, amire én csak közlöm, hogy magyar vagyok, és ennél sokkal jobb trükköket ismerek, ne idegesítsen, mert elkezdek operettet énekelni.

Fotó: Thinkstock

Szóval megörökítesz mindent, többet annál, amennyit egy ember nem hogy megnézni, de akár rendszerezni képes, igen, drágám, veszek neked hordozható merevlemezt is, hogy a képeket rámásoljuk, azután újraformázom a kártyát, és lehet újra kattogtatni, de mondd: minek? Miért kell otthon nézegetnünk a koktélban megcsillanó napfényt, a homok apró szemcséit, a szállodaszoba kulcsára öntött műgyanta emblémát, a szobát a szottyadt gyümölccsel, az ágyon rettegő egérlátta csokival? Drágám, én segítek könyvtárakba rendezni az ötvenezer fotót, hát hogyne. Lesz egy válogatás dátum szerint, egy másik téma szerint, sőt, ha akarod, akkor feleslegesség szerint is rendezhetjük az archívumot, de nem lenne egyszerűbb, ha nem tennénk kártyát a gépbe, és nem mentegetnénk semmit? Ennyit úgyse lehet megnézni, ma már annyira nem ügy színesben nyomtatni, hogy nem is nyomtat senki semmit, mert ráér az holnap is, aztán csak elvész az univerzum sötét energiája erejének engedve az összes cukiság, kirepül a szobából, lepattan a gépről a következő napkitörésnél, vagy csak tölti a lemezt szomorúan, céltalanul, soha elő nem véve. Engem nem érdekel, hogy néz ki a képernyőn az, amit láttam a saját szememmel, te pedig nem tudod kezelni a számítógépet, és egyébként se tudsz ennyi anyaggal mást csinálni, mint a barátokat szénné kínozni: „most nézzük meg a második napot, amikor lementünk a partra zöld papucsban". Mintha lett volna valami kísérlet, hogy feltettek a Facebookra olyan képsorozatokat, amelyek öt-hat fotóból álltak, az első képen egy édes kisgyerek volt, de a többin véres hullák. Az összes kommentelő azt írta, hogy „de cuki", „milyen bájos". Senki se nézte meg a képeket. Senki. A képek nem érdekesek, érted, drágám? Csak az az érdekes, amit megélünk, és amíg a ketyerével szenvedsz, addig elúsznak a delfinek, felhólyagosodik minden ausztrál, elhunynak a rokonaink, bezár a bolt, megöli az emberiséget a megfutó üvegházhatás. Igen, drágám, ez egy szebb fotóapparát, jobb felbontással. Igen, megveszem neked, legalább lefotózhatod vele a másik gépet. Igen, drágám, csináld csak. Ott egy ismeretlen gyerek épp elesett, le ne maradj róla!

Címkék: fotózás, fénykép, fényképező, nyaralás, fényképezés

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!