Tavaszi bezsongás

2022. április 25. | Írta: Vág Bernadett

Fújdogált a tavaszi szél. Az, amelyik vizet áraszt.

– Virágom! Virágom! – kiabálta valaki a rétek felett. – Virágom, virágom!
De nem jött válasz. Alul, az erdő mellett elterülő mezőn, helyes kis kankalinok meg ibolyák dugták elő a fejüket a zöld gubóból, amelyben a világra jöttek. Ez a valaki meg ott csapdosott fölöttük.
– Virágom! Virágom!
– Mi ez a szörnyű ordibálás? – bújt elő a barlangjából a medve. – Ki mert felzavarni mézédes álmomból?
– Nem mi kiabáltunk! Mi csendben voltunk! – zümmögték a méhek a virágok felett.
– Mi sem kiabáltunk – nevetgéltek a virágok. – Azt sem tudjuk, hogyan kell.
– Virágom! Virágom! – hallatszott újra az éktelen ordibálás.
– Akkor a nyúl volt – morogta a medve. – Nyúl! Gyere elő, de nyomban!
– Itt vagyok! – hebegte a nyúl, és összekoccantak a fogai, annyira remegett. Nem szoktak jól végződni azok a találkozások, amikor a medve dühös és éhes, a nyúl meg oda van rendelve mint bűnös, aki felzavarja a mézédes álmából.
– Na gyere csak! Ordíts egyet! – mordult rá a medve.
– De mit ordítsak? – hebegte-habogta a nyúl.
– Virágom! Virágom! – hallatszott újra a recsegő visítás.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 4. számának 68. oldalán!)

Címkék: mese, szerelmes varjú, tavaszi szél vizet áraszt