Tanuljunk a gyerekkel, avagy kezdjük újból mi is az iskolát?
Ugye ismerős a kép: este van, a konyhaasztalnál ülünk, könyvek és füzetek szétszórva, gyerekünk homlokráncolva, sírással küszködve próbálja megoldani a feladatait, amit már vagy huszadszorra magyaráztunk el neki. De vajon egyáltalán szükség van-e arra, hogy együtt tanuljunk vele? Igás Andor általános és középiskolai pedagógus és gyakorló apuka segített megválaszolni a kérdést.
Az alapkérdés tehát: vajon szükséges-e a szülőnek gyermekével tanulnia?
- Talán kezdjük azzal, hogy a gyermekünkkel együtt töltött idő, ha tárgyilagosan nem is tanít semmit, de sokkal jobban fejleszt bármilyen oktatási intézménynél. A gyerek lényegében mindig tanul a szülőtől (hozzáállást, mintát, szokásokat, érzelmeket, barátkozik a számokkal, mesékkel, élethelyzetekkel, és képet kap a világról.)
Az ideális az lenne, ha a szülő a tanítójával, tanárával egyeztetve foglalkozna gyermekével. A közös tanulásnál a szülő megismeri gyermeke képességeit, így megfelelő célt tud kitűzni a gyerek számára, amely elérhető, de mégis van benne kihívás.
A gyerek érzi, hogy a szülő foglalkozik vele, hogy fontos számára, az érzelmi intelligenciája pedig jobban fejlődik, ha a szüleitől tanul, nő a kommunikáció ideje a szülő és gyermeke között.
Milyen hátrányok jelentkeznek a közös tanulás során?
- Az úgynevezett "Túl közeli ismerős effektus" (Miért tudnád te jobban?”, "Nem hiszem el, hogy az nem jó, amit én mondtam!".) A közös tanulás csak akkor működik, ha a szülő felkészül a tanulásra. Elolvassa előtte vagy alapból tudja az átadásra váró anyagot, ha szükséges, megkérdez mást erről.
Kiemelten fontos a szülő nyugodt, szeretetteljes hozzáállása. Azért, mert anyuka és apuka matekzseni, ám a gyermeknek nem ez az erőssége, nem szabad kétségbe esni, és nem is kell ráerőltetni ezt a gyerekre.
Szükséges a folyamat kialakítása, hogy ne csak akkor foglalkozzon a gyerekkel, amikor az már bukásra áll, emellett ugyanilyen fontos a gyerek motivációja.
Megoldás lehet, ha különtanárhoz jár?
- Amikor nem családtag, kvázi egy "idegen" segít, neki könnyebb dolga van, mint a szülőnek. Ő ismeri a tananyagot, a követelményeket, csak azért kell megharcolni a gyerekkel, hogy megfelelően motivált legyen.
Nincsenek elvárásai, érzelmileg nincs befolyásolva. Persze kötelék, kapcsolat gyakran ilyenkor is kialakul a gyermek és a fogadott tanár között, így a segítség megszűnése együtt jár egy szoros kapcsolat megszűnésével.
Hány éves korig tanuljon a szülő gyermekével?
- Ez egyénfüggő, általános iskola alsóban mindenképpen, azonban vele tanuljunk és ne helyette! Fontos, hogy egyre inkább önállósodjon a gyermek, hiszen az oktatás egyik fő célja is ez, hogy képes legyen önállóan tanulni, később dolgozni. Ezt késlelteti a túl sokáig tartó együtt tanulás, legyen szó szülőről vagy fogadott tanárról.
Az lenne a legjobb, ha a házi feladatot a gyerek próbálná megoldani, és ha nem megy, a következő óra elején rögtön kiderülne, így a tanító, a tanár tudná, hogy más módszert (is) kell alkalmaznia. A lecke otthoni kikérdezése helyett inkább a témában történő beszélgetés javasolt. Az "Értő tanulás" a cél, azaz ne bemagolja az anyagot, hanem értse.
Ha a szülő nem képes a gyerekére koncentrálni, zavarja a helyzet, nem tudja elsajátítani a kellő tudást a témában, félő, hogy a gyereke tanulmányi előmenetelét kockáztatja, hiszen a motiváció gyorsan elillanhat. Ilyenkor jön jól a már említett korrepetálás.
Mivel tudjuk segíteni még gyerekünket a közös tanuláson túl?
- Az egyik legfontosabb tétel a rendszer és rendszeresség. Ha rend van a gyerek életében, a fejében is az lesz, amiért leginkább a szülő a felelős. Legyen szó akár hetedik, nyolcadik osztályos tanulóról, a szülő bátran ellenőrizze a gyerek táskáját, ezzel nem fogja őt korlátozni, elnyomni.
Persze előtte meg kell tanítania, hogy is kell bepakolnia. Azt nem szabad elvárni, amit nem tanítottunk meg neki, sajnos ez gyakori hiba. Felső tagozatos és középiskolás gyerekeknél is kellenek a közös programok, ha már nincs szükség közös tanulásra, akkor beszélgessünk velük az iskoláról érdemben. Például: Mi volt ma a suliban?, Miből felelsz holnap?
Az önállósodás hosszú, kétirányú folyamat, hiszen a szülőnek bízni kell a gyermekben, és a gyermeknek is a szülőben. Akár még középiskolában is érdemes kikérdezni a gyereket. Nagyon jó közös program, ha ő hangosan mondja a megtanultakat, így a tananyaggal is megbirkózik, és ki mer állni, beszélni, ami az életben elengedhetetlen fontossággal bír.
Még nincs hozzászólás