Találkozzunk múlt kedden, háromkor!
Felülünk az időutazó rollerre, kettőt gondolunk, és már ott is vagyunk. Hol? Hát ugyanitt, csak pár száz évvel korábban. Aztán bámulnak majd tátott szájjal a páncélos lovagok meg a krinolinos hölgyek, hogy mi meg kik vagyunk, honnan jöttünk, mit akarunk. Frászt kapnak tőlünk, az biztos, mert ilyen csipogó, csörgő, fényt lövellő izét még sosem láttak, amilyen a mi androidos mobilunk.
Sok film és könyv szárnyal a fantázia világába, hogy elhitesse velünk, az időutazás létezik, és olyan jó is hinni benne. Bár az is lehet, hogy ha lehetne az időben ugrándozni, nem is léteznénk, hisz mi van, ha valaki a jelenből pont egy olyan náthavírust szórna szanaszét 1736-ban, aminek kiirtásához antibiotikum kell, azt meg nem vitt volna magával. Szóval a feltételek és körülmények még nem egészen tisztázottak, de álmodozni róla jó.
A legtutibb ránctalanítás
Az időutazás az egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb fogalom, amit a tudomány és a sci-fi-irodalom boncolgat. A kérdés, hogy vajon lehetséges-e az időben előre vagy hátra utazni, filozófiai és fizikai szempontból is izgalmas viták tárgya.
Albert Einstein relativitáselmélete szerint az idő nem egy állandó, hanem egy rugalmas közeg, amelyet a téridő szövedékének görbülete befolyásol. A speciális relativitáselmélet kimondja, hogy minél gyorsabban halad egy objektum, annál lassabban telik számára az idő. Ez azt jelenti, hogy egy rendkívül gyorsan mozgó űrhajó utasai lassabban öregednek a földlakókhoz képest – ezt az effektust nevezik idődilatációnak.
Kincs, ami nincs
Ami az időben való visszafelé utazást illeti, az általános relativitáselmélet lehetővé teszi az olyan egzotikus jelenségeket, mint a féreglyukak vagy a zárt időszerű görbék, amelyek elméletileg időhurkokat hozhatnak létre. Kip Thorne, egy híres fizikus, matematikailag kimutatta, hogy féreglyukak elvileg alkalmasak lehetnek az időutazásra, de stabilizálásukhoz negatív energiájú anyagokra lenne szükség, amelynek létezése még nem bizonyított.
Nagypapával mi lesz?
Ha az időutazás lehetséges lenne, számos paradoxonba ütköznénk. Az egyik legismertebb az úgynevezett ’nagyapaparadoxon’, amely szerint ha visszamennénk a múltba, és megölnénk a saját nagyapánkat, akkor hogyan létezhetnénk egyáltalán, hogyan létezhetne, hogy ezt megtegyük? Egy másik elmélet szerint az időutazás nem változtatná meg a múltat, mert az univerzum önjavító mechanizmusokkal rendelkezik, erre utal a Novikov-önkonzisztencia elve.
De mi az a Novikov-önkonzisztencia?
A Novikov-önkonzisztencia elv tudományos alapja a fizikai determinizmus és az általános relativitáselmélet egyes lehetőségein alapul. Einstein általános relativitáselmélete szerint az időutazás elméletileg lehetséges, ha léteznek zárt időszerű görbék. Ezek olyan téridőbeli pályák, amelyek lehetővé tennék, hogy egy esemény visszatérjen a saját múltjába.
Kip Thorne és más relativitáselméleti kutatók kimutatták, hogy bizonyos típusú féreglyukak és forgó fekete lyukak matematikailag megengedhetik az időutazást. Azonban ezek az objektumok nagy mennyiségű negatív energiát igényelnének, ami jelenlegi fizikai tudásunk szerint nem áll rendelkezésre.
A nagyapaparadoxon arra utal, hogy az időutazás megváltoztathatná a múltat, ami ellentmondásokat szülne. Novikov és más fizikusok szerint a fizikai törvények önkonzisztensek kell, hogy maradjanak, vagyis az univerzum nem engedheti meg a múlt megváltoztatását. Ezt néha ’univerzális védekező mechanizmusként’ említik, amely megakadályozná a paradoxonok kialakulását.
A megoldás a multiverzumban van?
A kvantummechanika és az időutazás kapcsolatát még kevésbé értjük, de néhány elmélet szerint a multiverzum-elmélet (Everett-féle ’sokvilág-interpretáció’) azt sugallja, hogy ha valaki visszautazik az időben és megváltoztat valamit, akkor egy új alternatív idősík jön létre, míg az eredeti változatlan marad. A kvantum információelmélet szerint egy zárt időszerű görbe mentén mozgó részecskék furcsa viselkedést mutathatnának, de paradoxonok nélkül.
Jelenlegi tudásunk szerint az időutazás inkább elméleti lehetőség, mint gyakorlati valóság. Az időben előre utazás (pl. idődilatáció révén) már bizonyított jelenség – a nemzetközi űrállomáson lévő űrhajósok például néhány nanoszekundummal fiatalabbak maradnak a Földön maradt társaikhoz képest. A múltba utazás azonban sokkal bonyolultabb kérdés, amelyhez a fizika területén új felfedezésekre lenne szükség.
Érzelmileg folyton időutazunk!
Az időutazás lehetősége fizikailag nem bizonyított, az emberi elme mégis gyakran beleül az időgépbe. Ha meglátogatjuk a nagyszülőket, akik mesélni kezdenek, máris beülünk velük az időgépükbe, amivel a saját szebb világukba, a fiatalságukba repítenek. A múlt szép emlékeinek felidézése érzelmi stabilitást és boldogságérzetet ad.
Ennek a képességünknek nagy haszna van, hisz az agyunk azért rekonstruálja folyamatosan a múltbeli eseményeket, hogy tanuljunk belőlük. A képzelet is az agy hasznos játéka, hacsak nem megy át szorongásba vagy akár pánikbetegségbe. A neurológiai kutatások szerint az agynak ugyanazok a területei aktiválódnak, amikor a múltba tekintünk vissza, mint amikor a jövőt próbáljuk elképzelni. Ez arra utal, hogy az ember számára a ’mentális időutazás’ egy evolúciósan kialakult képesség.
Újra átélni a rettegést
A traumák feldolgozása szorosan kapcsolódik a mentális időutazáshoz. A poszttraumás stressz zavar (PTSD) a múltbeli trauma újraélése azt az érzetet keltheti, mintha a személy visszautazna az időben a fájdalmas eseményhez.
Maga előtt látja a rettegést keltő szituációt, például egy háborús jelenetet, amelyben részt vett, teljesen elszakad a jelen valóságtól, és azokat a fizikai tüneteket produkálja, mintha most is életveszélyben lenne. Az ilyen vagy hasonló kimenetelű pszichés zavaroknál hatásos a pszichoterápia, ahol az emberek például újraírják a múltbeli emlékeiket, és másképp emlékeznek rájuk.
Előző életbe zuhanás
Szintén pszichológiai módszer a hipnoterápia. A regresszív hipnózis egyik legismertebb és legvitatottabb felhasználási módja az előző életek feltárása, amit reinkarnációs hipnózisnak is neveznek. A módszer során a pácienst olyan mély hipnotikus állapotba vezetik, hogy az állítólag hozzáférést kap korábbi életeinek emlékeihez.
A terapeuta irányított kérdésekkel segíti a személyt, hogy egy adott korábbi életbe visszatérjen. A páciens beszámol arról, hogy mit lát, érez vagy tapasztal. Ezek az élmények gyakran tartalmaznak korhű részleteket, ruházatot, tájakat vagy akár történelmi eseményeket, melyek nemegyszer leigazolhatók. A terápia célja, hogy a jelenlegi élet problémáira, félelmeire vagy viselkedésére magyarázatot adjon az előző életbeli tapasztalatokon keresztül.
Például valaki, aki rettegve fél a víztől, egy előző életében történt vízbe fulladásról számol be. Olyan is gyakran előfordul, hogy az illető jelenlegi családtagja vagy partnere egy előző életében is fontos szerepet játszott. Vannak, akik egy adott idegen országhoz vagy kultúrához ragaszkodnak, mert azelőtt ott éltek.
A pszichológusok többsége nem támogatja az előző életbe segítő hipnotikus terápiát, mert egyrészt nem bizonyított, hogy hitelesek az élmények, másrészt olyan traumákat okozhat egy másik életből áthozott élmény, amelyeket már nincs módunk rendbe hozni.
Az idő illúziója
Sok spirituális tanítás szerint az idő nem lineáris, ahogyan azt a hétköznapi életünkben érzékeljük. Ehelyett minden pillanat egyszerre létezik. Az idő egy nagy egység, amelyben a múlt, jelen és jövő egyidejű. A buddhizmusban és a hinduizmusban gyakran hangsúlyozzák, hogy az idő csak egy érzékszervi tapasztalat, amelyet az emberi tudat hoz létre. Ebből következően lehetséges az időutazás a tudat segítségével – ha megtanuljuk másképp érzékelni az időt.
Sokan számolnak be arról, hogy mély meditáció vagy transzállapot során olyan élményeket éltek át, mintha egy múltbeli eseményt újraélnének (akár előző életből is), vagy bepillantást nyernének a jövőbe. Olyan beszámolók is voltak, miszerint időn kívüli állapotba kerültek, ahol nem létezik múlt, jelen és jövő különállóan.
Egy spirituális technika, amely időutazás-élményhez vezethet, az Akasha krónikák elérése. Az ezoterikus tanok szerint létezik egy univerzális emléktár, amelyben minden esemény feljegyzésre került.
Időkapuk zarándokai
A világ különböző pontjain találhatók olyan misztikus helyek, amiket az ezoterikus hívők időkapuként emlegetnek.
- Sedona (USA, Arizona) – Spirituális központ, ahol erős energiavonalak találkoznak, és egyesek szerint időugrásokat lehet tapasztalni.
- Stonehenge (Anglia) – Egyes elméletek szerint az ősi építmény nemcsak csillagászati célokra készült, hanem időkapuként is működhetett.
- Machu Picchu (Peru) – Az inkák szent helye, ahol állítólag az idő másképp működik, és néhány látogató különös időérzékelési élményről számolt be.
Sci-fi és időutazás rajongóinak
Az időutazás a sci-fi műfaj egyik legnépszerűbb témája. H. G. Wells Az időgép című regénye (1895) volt az első, amely tudományos alapokra helyezte az időutazás gondolatát. Azóta számtalan film és könyv foglalkozott ezzel a koncepcióval, mint például a Vissza a jövőbe, Doctor Who, Idétlen időkig, vagy a Csillagkapu.
Neves esetek és kutatások
Dr. Brian Weiss pszichiáter és regressziós hipnoterapeuta könyveiben (Előző életek, jelenlegi csodák és Lélekvándorlás) dokumentálta a pácienseinek előző életbeli tapasztalatait. Dr. Michael Newton: Lelkünk útja című könyvében leírja, hogy a páciensek nemcsak előző életeikre, hanem a halál közötti ’lélekvilágra’ is emlékeznek.
(Forrás: hvg.hu/tudomány, raketa.hu, wikipédia)
Még nincs hozzászólás