Takáts Eszter illatos füvei
Takáts Eszter énekes és dalszerző a természet gyermeke. Ezt rögtön megérzik, akik a színpadon látják, a dalait hallgatják. Nem is csodálkoztam, mikor kiderült, hogy kedvencei a gyógynövények, illetve a velük való foglalkozás.
Pécsett született, Zalaegerszegen nőtt fel, a nagyszüleinek volt egy telkük is, rengeteg gyümölccsel, sóskával, spenóttal.
„Máig nagyon hiányzik nekem a nagymama és a nagypapa. Azért is, mert ők számomra egy egész világot képviseltek, egy másfajta értékrendszert, ami mára már eltűnőben van – emlékszik vissza Eszter. – Persze, az emberek korábban is elmentek a gyógyszertárba, drogériába, de ismerték a házi praktikákat is, tudták például, hogy az elsózott levesen mennyit tud segíteni néhány almakarika.
Soha nem fogom elfelejteni a közös hétvégéket! Sült a rántott hús, darálták a mákot, nagyon jókat ettünk együtt. A papával rengeteg vicces emlékem van. Focizunk a színháztéren a virágágyásokban, kirándulunk és bújócskázunk az erdőben. »Na, mi van kezemben?« – hunyorgott rám, és meglepett mondjuk egy szem éppen megérett málnával. Ő tudott hegedülni, anyukám zongorázni, én négyéves koromtól énekeltem.
Az első népdalokat is a nagyapámtól tanultam. Vártuk nap mint nap a zalaszentiváni vasútállomáson anyut, aki akkoriban Pécsett dolgozott; ott is daloltunk. Papa fel is vette mindezt szalagos magnóra, az én kis költéseimmel együtt, amik helyben születtek. Közben instruált.
A mai napig megvannak ezek a kazetták, rajtuk a veszekedések is. Kis akarnok voltam, ő néha hiába próbált beledalolni, segíteni. Most már meg tudom hallgatni mosolyogva is ezeket a felvételeket, nem sírom el rögtön magam.”
Eszter tizennyolc éves volt, mikor elveszítette őket. Mindez egy éven belül történt, a nagyszülei egymás után elmentek. Ő pedig belevetette magát a pécsi egyetemi életbe, ahová ének-zene-karvezetés szakra járt. De szigor és kórus ide vagy oda, hamarosan megalakult az első könnyűzenei együttese, a Pavilon, ami világzenét játszott, és tizenkilenc évesen elkezdett saját dalokat írni. Jött a GumiZsuzsi, a Takáts Eszter és zenekara, majd legújabb formációja, a Takáts Eszter Beat Band, akikkel nemrégiben készült el az első albumuk. Eszter eközben is igazi természetközeli hippilány maradt.
„Nem tudom ezt kinőni – mondja. – A zenei érdeklődésem is hasonló, mint amiket kamaszként szerettem, a mai napig abszolút a Led Zeppelin a kedvencem. A kortársak közül is azokat kedvelem, akik természetesek, életközeliek, akikben nincs műviség. Egyszóval, akik lelki emberek.”
A dalok is ilyen természetesen szakadnak ki belőle, egyszerűen megérzi, mikor kell írnia. „Van egy belső feszültség bennem ilyenkor – meséli –, és olyan, mintha megbolondulnék, talán szét is robbannék, ha nem születne ebből valami. Ám a színpad más.
Míg a hétköznapokban inkább aggódós, olykor stresszes vagyok, ott eltűnik minden. A kiáradás nagyon jó érzés, elillannak a problémák. A szép pillanatok besűrűsödnek, a színpadon csoda történik. Jó adni az embereknek. Előfordult, hogy rosszul voltam a koncert elején, de akkora szeretet áradt felém a közönségből, hogy egyszerre csak elmúlt a fájdalmam. Elkezdődött az emelkedés, ez az oda-vissza ható gyógyító erő.” Eszter, persze, a teák gyógyerejét is felfedezte mindeközben.
„Az egyetem elején kaptam rá a gyógyteákra, és a mai napig teagyűjtő vagyok. Mindenféle tea érdekel, az ehető virágokból készültektől – mint amilyen például a kedvencem, a rózsatea – a furcsa keverékeken át – itt például a csíksomlyói máriateát említeném, amely szamóca, palástfű és cickafark elegye, és a női bajokra jó: görcsoldó, cikluszsabályozó hatású – a gyümölcsteákig.
Rendszeresen szedem a bodzát, akácvirágot, és szörpöket főzök belőlük; csalánnal, galagonyavirággal kombinálom az ízeket. Készítek rózsaolajat is. Beáztatom, napon érlelem egy hónapig, majd leszűröm. Figyelek arra, honnan szedem az alapanyagokat, mert a túlvegyszerezett dolgok szerintem veszélyesek. A saját kiskertemben sem vegyszerezek, a tetvek ellen például csalánlevelet használok. Rohasztani kell két napig vízben, majd pépesre keverni, és a hatás garantált.”
Eszter is szeretne majd létrehozni egy saját kis házi gazdaságot. Egyszer már megpróbálta ezt Dunaharasztiban, de onnan nemrég elköltözött, így most csak a budai lakása teraszán kísérletezik. „Úgy jöttem el Harasztiból, hogy sok növényt kiástam és beleültettem cserepekbe – mondja.
– Fontos, hogy az ökotudatosság ne vesszen ki a világból, én így tudom mindehhez hozzátenni a magamét. Mindig tevékeny, dolgos ember voltam, ha megöregszem, talán vajákos asszony leszek. A fizikai munkához nem vagyok elég erős, öt kilónál nagyobbat nem emelhetek, és egy komolyabb ásás sem tesz nekem jót, de a kevergetés, kotyvasztás jól megy.
Most mélyítem a főzés tudományát is, szeretem, ahogy összeérnek a dolgok. Ha érzelmileg jól vagyok, akkor nagyokat tudok így is alkotni. Szeretek krémeket keverni, melyeknek sheavaj vagy kakaóvaj a bázisa. A csokiművesség is izgat még. Tavaly Hollandiában vettem egy gumiból készített szívecskeformát, ebbe öntöm az olvasztott csokit, amit kedvemre ízesítgetek.”
Még nincs hozzászólás