Szuperbaktériumok
A riói olimpia tengeröblében tartott nyílt vízi versenyszámokkal kapcsolatban naponta többször is elhangzott az a vészterhes jóslat, hogy a csatornaszennytől koszos vízben a sportolók nagy eséllyel szuperbaktériumokkal fognak megfertőződni. A korább orvosi felhívásokra és a nemzetközi egészségügyi szervezetek kampányaira gyakran csak legyintő emberek millióihoz jutott így el az üzenet, hogy az emberiség megmentőinek tartott antibiotikumok károsak is lehetnek.
Amióta 1928 nyarán Alexander Fleming egy londoni kórházban a véletlen segítségével felfedezte az első antibiotikumot, a penicillint, milliók menekültek meg attól, hogy tüdőgyulladásban, sebfertőzésben vagy egyéb bakteriális fertőzésben haljanak meg.
Ugyanakkor minél többször és minél hosszabb ideig szed valaki antibiotikumot, annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan baktériumok jelennek meg a szervezetében, amelyek ellenállóvá válnak vele szemben.
Vannak most már olyan nagyon veszélyes kórokozók – ezeket nevezi a köznyelv szuperbaktériumoknak –, amelyek az alkalmazható antibiotikumok egész sorára, szinte a teljes palettára rezisztenssé váltak. A jelenség az 1990-es évek végétől, az antibiotikumfogyasztás emelkedésével erősödött fel.
Amikor vészmadárkodásnak és a gyógyszeripar mesterkedésének gondolva ezeket a híreket egy enyhe megfázásra is bekapjuk a „szokásos” pirulát, nem (csak) az a baj, hogy esetleg ágyúval lövünk verébre, vagy a bajunkra alkalmatlan gyógyszert szedünk be, hanem hogy ha legközelebb műtőasztalra kerülünk, egy rutinműtét is a halálunkat okozhatja: elveszíthetjük a képességünket a fertőzések legyőzésére.
Katasztrofális következményekkel járhat, ha a szervezetünk rezisztenssé válik az antibiotikumokra. Andreas Peschel, a Tübingeni Egyetem mikrobiológusa szerint tíz éven belül többen fognak meghalni rezisztens baktériumok okozta fertőzésben, mint rákban.
A baktériumok maguk is élő szervezetek, s a kutatások szerint az ellenük alkalmazott gyógyszerek hatására genetikai változásokat produkáltak az évtizedek során. A rezisztens baktériumok túlélnek az antibiotikum jelenlétében, és tovább szaporodva hosszabb lefolyású betegséget vagy akár halált okoznak.
Az orvostudomány, a gyógyszeripar és más kutatóhelyek tucatjai foglalkoznak a problémával, sikeres kísérletek zajlanak új antibiotikumok előállítására és a baktériumok természetének mind alaposabb megismerésére.
De mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a szuperbaktériumoknak nevezett kórokozók terjedését megakadályozzuk. Ha követjük az orvos utasításait, s csak azt és olyan dózisban veszünk be, amit és ahogyan felírták nekün; ha védőoltásokkal előzzük meg a fertőzéseket; ha rendszeresen kezet mosunk, s nem szállítjuk szerteszét egy tüsszentés vagy köhögés „potyautasait”.
Ha ugyanis az antibiotikumok mind haszontalanná válnak, visszatérhetünk a doktor Fleming előtti korszakba, és többé nem lesz lehetséges a szervátültetés, a daganatos betegségek kemoterápiája, az intenzív ellátás, és a ma még egyszerűen gyógyítható tüdőgyulladás újra halálos kockázatokkal járó súlyos betegséggé válik.
Még nincs hozzászólás