Szőkén és merészen Srí Lankán

2014. április 5. | Írta: V.Kulcsár Ildikó | 1 komment

Mit tesz egy nő, ha rájön, hogy tévedett a gólya, amikor Európába pottyantotta? Hiszen ő végtelenül boldog a trópusi forróságban, viszont szenved a hidegtől. Fogja magát, nekivág Srí Lankának, majd nyit egy kis hotelt az ázsiai Paradicsomban

Nem lehet megállapítani, hogy a szőke, kék szemű Bányai Gabriella, a Panoráma Világklub Srí Lanka-i elnöke hány éves. Az egyik percben harmincöt, a másikban ötven. De mint mondja, ennek nincs jelentősége a második hazájában, ott csak az fontos, kedves vagy-e.

Új fészek a szigeten
Az első „trópus-injekciót” 1987-ben kapta Thaiföldön, ahol a barátaival csavargott. Miközben bejárták az országot, úgy érezte, hazaért. A hatás olyan erős volt, hogy tíz évvel ezelőtt az édesanyja és a kisfia egyetértésével felszámolta az itthoni életét, és letelepedett a könnycsepp alakú szigeten.

– Akik nem jártak nálam, gyakran kérdezik, miért épp Srí Lankát választottam – meséli Gabi. – A magyarázat egyszerű. Még kamasz koromban olvastam egy útikönyvet Ceylonról – így hívták a szigetet 1972-ig. Vonzott az ősi kultúra, a buddhizmus békéje, a trópus romantikája. Majd amikor egy orvos barátom ódákat zengett az élményeiről, rájöttem, itt kell fészket keresnem.

– Magam is rajongok az örök nyárért, de nem mernék belevágni egy ilyen kalandba – mondom, mire Gabi felnevet: – Én csavargó vagyok! Édesanyám is az volt, aki sajnos már nincs velünk. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor egyszer megálltunk egy teaültetvény mellett – mögöttünk az őserdő –, és ő halkan kijelentette: Soha életemben nem láttam ilyen szépet. Persze, amikor kimentem, csak remélni mertem, hogy 2014-re lesz egy szép házam, szorosan mellette egy családias hotelem, ötezer négyzetméteres, gyönyörű kerttel. Ha leheveredek a medence partján, hosszan csodálom a pálmafák levelein megcsillanó fényeket, az ezer színben pompázó trópusi virágokat, figyelem a madarakat, a mókusokat, a majmokat és a lusta gyíkokat, akik életművészek. Ezért neveztem el róluk a hotelt. A fiam, aki már húszéves, és egyetemista Kuala Lumpurban, épp olyan trópusfüggő lett, mint én. Hiszen ezt a szigetet a huszonhét-harminc fokos hőmérsékletével, a váratlan esőivel nem lehet közepesen szeretni. Vagy idegen marad, vagy örökre a hatalmába kerít.

Esküvők – elefántháton
Gabi vendégei a világ minden tájáról érkeznek, de ő a fejébe vette, hogy elsősorban a honfitársaival szeretné megosztani a sziget iránti szerelmét. A világ legszebb strandjaként számon tartott Unawatuna Beachen nincsenek égig érő szállodák, csak pálmafák, fehér homok, az Indiai-óceán és barátságos helybéliek. A szingalézek imádnak dobolni, zenélni, táncolni, szörfözni. Mivel Srí Lankán békességben élnek a buddhisták, a hinduk, a muzulmánok és a keresztények, minden vallási ünnepnek együtt hódolnak. Ráadásul rajonganak a szépért. Ezért keltettek feltűnést a Gabihoz érkező magyar lányok…  

– Jó néhány évvel ezelőtt megjelent egy cikk a Srí Lanka-i élményeimről, és sok levelet kaptam – meséli. – Többek között írt egy angolul jól beszélő, csinos alföldi lány is. Kijött hozzám, hogy segítsen a vendégek gardírozásában. Kétszer három hónapot töltött nálam, és ma már Srí Lanka-i férje van. Pompásak a helyi esküvők – a pár elefántháton érkezik –, aki egyszer látott ilyet, soha nem felejti el.

Aztán boldogan meséli, hogy már született két gyönyörű kapucsinó baba is, és ő lelkesen várja a többit, hiszen a nyolc lányból hat lett Srí Lanka-i feleség. – Amikor kigondoltam, hogy dolgozzanak nálam magyar lányok, eszembe sem jutott, hogy a honfitársnőim úgy elbűvölik majd a férfiakat, hogy nemrégiben a beachen dolgozó pincérfiú, a helyi ékszerész és a daliás hajóskapitány is csöndesen figyelmeztetett: „Nősülési korba léptem, szívesen megismerkednék egy kedves magyar lánnyal.” Ezek a fiúk modern gondolkodásúak, hiszen a szigeten még ma is az a gyakorlat, hogy a szülők keresnek házastársat a gyerekeiknek.

Megfejtettem a titkot
Tetszik nekem, hogy a világ egyik legszebb szigetén kelendőek a magyar lányok, de az is eszembe jut, hogy a kulturális különbségek gyakran lehetetlenné teszik a tartós boldogságot. Gabi „meghallja a gondolataimat”, és ragyogó mosollyal jelenti ki: – Én rájöttem, hogy a honfitársnőim számára miért vonzóak a szingaléz fiúk. Mert a helybéli férfiak – akár gazdagok, akár szegények – sok időt áldoznak a hódításra. Természetes számukra, hogy a nőt szeretni, óvni, ölelni, szórakoztatni és dicsérni kell. A természeti népek még nem romlottak el, tudják, hogy a szerelem a legidőigényesebb dolog a világon!

Most szakítsuk meg egy pillanatra Gabi történetét, hogy meghallgassuk Haluska Máriát, aki 2011-ben, huszonkét évesen ment hozzá a Srí Lanka-i Gayan Vindikához, a végzős egyetemistához.

– Csodálatos volt a szigeten tartott esküvőnk, és én ma is boldog vagyok – jelenti ki a csinos, fiatal nő. –  A férjem nagyon tudja élvezni az életet, nem problémázik mindenen, mint mi Magyarországon. Egy európai nő számára óriási élmény, ha a társa nyugodt és életvidám!

– Én azon sem csodálkozom, ha egy negyvenes üzletasszony, aki itthon sok száz ember főnöke, többször visszatér a fiatal szingaléz kedvese miatt, hiszen Srí Lankán önfeledten örülhet az életnek és a szerelemnek – magyarázza Gabi, mire kicsúszik a számon a legkézenfekvőbb kérdés: – Ki a te párod?

– Akad jelentkező bőven, volt egy helyi kedvesem. Ám a Srí Lanka-i életem előtt négyszer voltam férjnél, tehát alaposan meggondolom, belevágjak-e ötödszörre… De lesz párom, tudom!

– Ha mondjuk, öt-tíz év múlva szeretnék találkozni veled és a majdani pároddal, hol találok rátok?

– Hogy tudna felelni e kérdésre egy született csavargó? – válaszolja nevetve: közben észreveszem, hogy a kávéház jóképű, fiatal pincére elragadtatva lesi a vidám szőke nőt. Pedig a srác magyar, nem szingaléz.

Címkék: elefánt, esküvő, srí lanka, trópus, ceylon, kaland