Szokások és törvények
Általában észre sem vesszük, mennyi szabálynak, szokásnak, írott és íratlan törvénynek engedelmeskedve éljük életünket. Tudatosulni akkor szoktak, ha valamiben akadályozva érezzük magunkat, s berzenkedünk ellenük, titkon feszegetjük a határaikat, netán megszegjük őket. De még ekkor is ritkán tesszük fel a kérdést: miféle rend ez, honnan ered életünk sűrű szabályrendszere?
A jogok és kötelességek azóta hálózzák be az emberiség történetét, mióta tartósan közösségben élünk, azaz mintegy tizennégy ezer éve. Mezopotámiában kezdődött, ahol időszámításunk előtt nyolc-kilencezer hosszú éven át – a régészeti kutatások szerint Kr. e. 12 000 és 3100 közt – három, az emberiség számára alapvető fontosságú átalakulás ment végbe: a népesség lassan letelepült, elkezdődött a földművelés, és megjelentek az első városok.
Király vagyok én, aki a királyok közül kimagaslik. Szavaim választékosak, s bölcsességemnek párja nincs. Samásnak, az egek és a föld hatalmas Bírájának rendeletére az én igazságszolgáltatásom jusson érvényre az országban A kárvallott alattvaló, aki pörös ügybe keveredik, jöjjön csak el Az igazságosság királya szobrom elé, s olvastassa el magának oszlopom feliratát, hogy meghallván értékes szavaimat, oszlopom felvilágosítsa őt ügyéről, ő lássa a rá vonatkozó törvényt.
(részlet a Hammurápi törvényoszlopára vésett feliratból)
Az emberek óriási munkával alakították ki az alapvető társadalmi funkciókat és a társadalmi összetartó erő igen fontos alkotóelemét jelentő rítusokat. Bár a Tigris és az Eufrátesz folyó természetes áradásaival öntözött síkságok gazdag termést biztosítottak, az árterek szabályozása és az öntözés kialakítása sok ember munkáját igényelte, amit össze kellett hangolni, s a természet törvényeihez alkalmazkodva dolgozni akkor is kellett, ha valakinek nem volt kedve hozzá.
Corpus iuris civilis: A római jog első kodifikált gyűjteménye, jelentősége óriási. A mű biztosítja a legjobb rálátást a megelőző korok római jogrendszerére. Középkori újrafelfedezése után az európai kodifikáció alapja lett.
Magna Charta, 1215 (Anglia)
Rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem tagadhatják meg, illetve nem lehet késleltetni; szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni; jogszerű ítélet nélkül nem lehet letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni.
Aranybulla, 1222 (Magyarország)
Az 1222. évi Aranybulla egyfelől modernizálta a késő Árpád-kor jogrendszerét, másfelől lerakta a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva a kiváltságokat és kötelességeket, évszázadokon keresztül. Rendelkezései nagyban megegyeznek az angol Magna Chartáéval.
Hármaskönyv
A magyar szokásjog érvényesülését sokáig, jóval a magyar államiság kialakulása utáni évszázadokig nem zavarta meg semmi. Ezeket a szokásokat a király megbízásából Werbőczy István rendszerezte, és 1514-ben mutatta be az országgyűlésnek. A Hármaskönyv rögzítette és történetileg igazolta a nemesi jogegyenlőség elvét. Nincs tehát fejedelem, csak a nemességtől választott, és nincs nemes, csak a királytól nemesített. A Hármaskönyv rendszert teremtett a jobbágyság röghöz kötéséhez és elnyomásához. A Hármaskönyvet a vármegyékben 1848-ig alkalmazták.
Ugyanez volt a helyzet a nagy építkezésekkel is. A vallás döntő szerepet játszott a társadalom szerveződésében, meghatározta a hierarchiát. Mikor a települések olyan méretűek lettek, hogy vezetőik a mindennapi teendőket irányító szabályokat már nem bízhatták pusztán a szokásokra, összegyűjtötték és megváltoztathatatlannak kiáltották ki azokat.
Az így megszülető szabálygyűjtemények, mai értelemben törvénykönyvek közül az időszámításunk előtti 1700-as években élt babiloni uralkodó, Hammurápi törvénykönyve a leghíresebb. Bár korabeli források hivatkoznak korábbi írott szabályokra, ezek csak töredékekben maradtak fenn, míg Hammurápi prológust, 282 cikkelyt és epilógust tartalmazó teljes „törvénykönyve” egy 2,25 méter magas kőoszlopon ma is megtekinthető a Louvre-ban.
Az akkád nyelven megfogalmazott törvények mellé az uralkodó saját képmását, valamint a napistenét vésette fel. A törvénygyűjtemény, amely többek között megfogalmazza a megtorlás híres szemet szemért, fogat fogért elvét, szabályozta az igazságszolgáltatás rendjét, a peres eljárás menetét és a bírák kötelességeit.
Részletesen elemezte az adósjogot, a földbirtoklási viszonyokat, nagy hangsúlyt helyezett a csatornarendszer, a földművelés, a templomi és az állami vagyon védelmére. A törvénygyűjtemény nagy hatással volt a térség társadalmi szabályozására, a jog fejlődésére, s meg is találjuk benne kiinduló kérdésünkre a választ: Hammurápi óta szabályozzák életünket írott törvények.
Még nincs hozzászólás