Szeretsz? Szeretsz? Szeretsz?
Szeretlek. Ez a legszebb szó a legszebb tartalommal. A nők szerint a férfiak nehezebben mondják ki, ám ha végre kimondják, úgy is gondolják. A férfiak szerint pedig a nők mondják ki nehezebben, és korántsem biztos, hogy nem csak a múló hangulatuk vagy az érdekük mondatja ki velük.
Első osztályos voltam, és halálosan szerelmes a Varga Zoliba. Aludni sem tudtam, folyton azon töprengtem, hogy érhetném el, hogy ő is szeressen. Úgy döntöttem, levelet írok neki.
A legszebb gyöngybetűimmel írtam, ez állt benne: „Könyörgöm, Varga, szeress!” Remegő kézzel csúsztattam az olvasókönyvébe, aztán vártam a választ, mint a halálra ítélt a kegyelmet. Meg is jött, csupa ákombákom betűvel. „LÓ…ASZT SZERETLEK.” (Ő bezzeg nem pontozta ki az F betűt.)
Egy világ omlott össze bennem, de nem adtam fel. Addig-addig udvaroltam neki, míg tavaszra megérkezett a hőn áhított vallomás: SZERETLEK. Csakhogy addigra én már mást szerettem, és meg is írtam neki egy szép, gyöngybetűs levélben.
Az a baj, hogy nem mondja…
A 29 éves Timi bármit megadna azért, ha szerelme végre a fülébe súgná, szeretlek. Csak úgy, magától. Hiszen
A YouGov nevű brit közvélemény-kutató kétezer férfi és nő megkérdezése után kiderítette, hogy a férfiak átlagosan hét hónap együttlét után vallanak először szerelmet, a nők viszont csak nyolc hónap után. Felmerült azonban, hogy a nők csak azért hallgatnak, mert kivárják, hogy a férfi mondja ki előbb a bűvös szót...
De mégsem képes kimondani. Ha én mondom neki, azt feleli: tudom, és? Vagy ezt: nyilván szeretsz, hisz tökéletes vagyok. Vagy ha nagyon jó kedvében van, akkor annyit mond, dettó.
Volt már, hogy könyörögtem, sírtam, megsértődtem. De ő csak a vállát vonogatta, hogy ha nem érzem, akkor nincs is miről beszélni, és ő nem fog nyafogni, mint egy nő.
Aztán egy nap megkérte a kezem. Csak simán, egyszerűen, minden sallang nélkül. Annyit kérdeztem: azért akarsz elvenni, mert szeretsz? Bólintott. Akkor mondd ki! Ingatta a fejét, hogy NEM.
Az a baj, hogy mondja
– Imádtam, hogy Péter jóképű, vicces, értelmes, és hogy érzékeny – meséli a 32 éves Zita. – Egyik reggel arra ébredtem, hogy egy csomó lufi lebeg a fejem fölött, és mindegyikre rá van írva, SZERETLEK.
Hamarosan összeköltöztünk, és onnantól csupa SZERETLEK lett köröttem minden. Ha szendvicset csinált, volt rajta majonézszívecske, ha reggel előbb ébredt, teleragasztotta kis SZERETLEK-cetlikkel a lakás különböző részeit.
Naponta legalább húsz sms-t kaptam, SZERETLEK, SZERETLEK… Egyik este, miközben tévét néztünk, becsöngetett a postás, hogy távirat jött. Ő küldte, és egy szó állt benne. Na, mi?
Idővel elkezdett terhes lenni, hogy naponta hatvanszor kell örülnöm, a nyakába ugranom, és válaszolnom, én is, én is. Ha nem mondtam, elszontyolodott. Elfáradtam.
Kértem, hogy hagyja már abba. Megsértődött. Fellélegeztem, amikor elköltözött. De még két héten át újabb és újabb elrejtett szeretlekcetlibe botlottam…
Addig jó, amíg nem mondja
– Szerintem egy nő addig igazán szerethető, amíg még be nem valljuk neki, hogy beleszerettünk – mondja a 43 éves Viktor. – Addig a pillanatig mindent elkövet, hogy megszerezze azt a szót: édes, cicás, odaadó az ágyban, főz, csinos, és nem akaszkodik az ember nyakára.
De ahogy kimondom, hogy szeretem, varázsütésre megváltozik minden. Úgy érzi, már nem kell csinosnak és kívánatosnak lennie, beleszól a dolgaimba, megmondja, mennyit dolgozzak, mire költsem a pénzem, és hányra menjek haza.
Az az érzésem, a nők azt hiszik, a szerelem egy tárgy, amit ha már birtokolnak, soha többé nem veheti el tőlük senki. Javaslom a férfitársaknak, inkább bókoljanak más szavakkal, mint amilyen a bírlak, kedvellek, csíplek, kívánlak, még ha kevésbé romantikus is.
Gyanús, ha mondja
– Nemrég volt egy pasim, aki a harmadik randin mélyen a szemembe nézett, átölelt, és azt mondta, szeretlek – meséli a 39 éves Mari. – Először furának tűnt, mit szerethet rajtam, amikor alig ismer.
De olyan őszintén mondta, és olyan bánatos kutyaszemekkel nézett közben rám, hogy egészen a hatása alá kerültem. Már aznap az övé lettem.
Azontúl, ha elkésett, vagy el sem jött a találkozóra, ha megcsalt, ha elverte a félretett pénzem, ha eltűnt hetekre, elég volt, hogy magához ölelt, és a fülembe súgta, szeretlek. Nyolc hónapnyi szenvedés sem volt elég, hogy rádöbbenjek, mekkora marha vagyok.
Sok férfi vidáman manipulál ezzel a szóval. Miért ne, nem kerül semmibe, még egy szál virág árába sem, és mi, nők, azonnal elgyengülünk tőle.
Ha úgy érzi, csak mondja!
– Szerintem szánalmas patikamérlegen méricskélni az érzelmi megnyilvánulásokat – mondja a 41 éves Martin. – Férfiak is, nők is félnek beszélni az érzelmeikről, mert azt gondolják, csorbul a tekintélyük, a hatalmuk a kapcsolatban.
Ebben a világban minden a hatalmi játszmákról szól. Amíg nem látsz az álarcom mögé, nem tudhatod, mennyire vagy fontos nekem, addig harcolsz értem. Ha megtudod, hogy szeretlek, és az érzelmeim elgyengítettek, visszaélsz vele. Semmi értelme az ilyen kapcsolatnak.
Az a véleményem, hogy legalább a szerelmi kapcsolatban őszintének kell lenni egymással, mert különben pont a lényegétől fosztjuk meg magunkat és a másikat is. Szeretni és szeretve lenni, biztosan tudni, hogy a másik szeret, a legjobb érzés a világon.
Még nincs hozzászólás