Szeretetre vágynak
Ormótlan, dagadt, agyaras és bajszos, mégis azt mondják rá, hogy juj de cuki. (Én nem mondom, mert nekem az elefánt tetszik.) És mintha a rozmár tudná, hogy cukinak látják az emberek, egyre közelebb merészkedik szegény az emberi világhoz.
Közelebb és közelebb, mert eredeti élőhelyük, az Északi-sarkvidék egyre olvad. Egyre kevesebb az úszó jégtábla vagy jégtorlasz, ahol csapatostul fetrenghetnek és eszegethetik a tenger gyümölcseit. Marad a szárazföld, de oda nem szívesen mennek, mert ott farkasok, medvék támadnak rájuk.
Egy szelíd ragadozó
A rozmár ragadozó. Messziről nézve ez hihetőnek tűnik, hiszen a hatalmas teste, a hatalmas agyara és mérges bajsza is erre utal. Csakhogy ő nem a többi méretes állatot ragadozza, hanem icipici kagylókat, rákokat, kishalakat, és hogy komplett legyen az étrend, a tengeri uborkát is elmajszolja.
Agyara, ami egész életén át nőttön-nő, mondhatjuk, csak dísz, mert nem jellemző rá a szurkálódás, inkább csak a szerelmi küzdelemben lengeti meg a rivális felé jelzésképpen.
Nászidőben a jégtorlaszokon hevernek
Hogy mekkorára nő, attól függ, hol él. Például a Jeges-tengerben, a Bering-szorosban, a Csukcs-tengerben, az Atlanti- és Csendes-óceán északi részén. A legkisebb rozmárok a Hudson-öbölben tanyáznak, a legnagyobbak pedig a Bering-szorosban és a Csukcs-tengerben.
Társas lények, bár a hímek és a nőstények az év legnagyobb részét külön töltik. (Ez a hosszú házasság titka.) Elkülönülnek egymástól a növendék és az ivarérett hímek is, hogy a táplálékforrásokat ne merítsék ki túlzottan.
A nőstények a nászidőszakban a jégtorlaszokon gyülekeznek, ott várják a hímek udvarlását. Ha az udvarlás vehemens időszakában a hímek megsérülnek, akkor elhagyják a vizet, hogy sebeik hamarabb begyógyuljanak. A kifejlett rozmárok akár két tonnát is nyomhatnak. A borjak átlagosan 45–70 kilogrammosan születnek.
Mi lesz a vacsi?
A főfogás a kagyló. De mivel a hosszú északi-sarkvidéki télen át ezek a puhatestűek a sötétben bujkálnak, nem könnyű rájuk találni. A rozmárok ezért több mint negyvenféle más gerinctelen állatot is fogyasztanak, köztük tarisznyarákokat, garnélákat, férgeket, csigákat, polipokat és tengeri uborkákat. Halakat is elkapnak, sőt, fiatal fókákat is megtámadnak, ha nagyon muszáj.
A víz alatt még nyáron is rosszak a látási viszonyok, ezért a rozmár kifinomult tapintását felhasználva keresi a prédát. Orrát vékony, érzékeny bőr fedi, és ebből áll ki a 450 durva sörte, ami segíti az eleség felkutatásában. Orrának megvastagodott felső peremével disznó módjára túrja ki az iszapban rejtőzködő kagylókat. A magát mélyebben beásó állatka üregébe vízsugarat fecskendez, így spricceli ki onnét.
A haldokló bolygó már nem védi a rozmárokat
A tengerben lévő szemétbe gabalyodnak, a partra sodródnak, segítségre szorulnak. És az emberre számítanak. A rozmártörténetek szomorú véget érnek, pedig szívfacsaró olvasni, hogy mennyire vágynak a 200 kilós bébik az ember szeretgetésére, simogatására.
Elpusztult az a bébi rozmár, melyet augusztus elsején fogadott be egy alaszkai állatmentő intézet. A kölyök rozmárra a Beaufort-tengertől több mérföldnyire, az alaszkai Északi-lejtőn találtak rá. A központ munkatársai cumisüvegből etették, és egyfolytában simogatták, ölelgették, mert elsősorban erre volt szüksége.
A rozmárbébik kétéves korukig élnek a mamájuk közelében, nem tudják nélkülözni a testi kontaktust. Az állat több betegségben is szenvedett, dehidratálódott, és fertőzéseket is összeszedett. Végül nem tudták megmenteni a 90 kilós kölyköt. A korát egy hónaposra becsülték.
A rozmárok, bár hosszú ideig élnek, nagyon ritkán születnek kicsinyeik. Veszélyeztetett állatok, egyre kevesebben vannak. A 19–20. században a sarkvidéki területeken a húsáért, agyaráért és csontjáért vadászták le őket. Ritkaságszámba megy, ha fogságban vagy akár természetes közegben kis rozmár születik.
Ég veled, Freya!
Az Oslói-fjordnál telepedett le egy 600 kilós nőstény rozmár. A part menti vizekben fürdőzött, és szívesen barátkozott az emberekkel. Fényképezkedni is lehetett vele, de barátságból szívesen bemászott a csónakokba is, amivel, persze, riadalmat keltett.
A rozmár hölgy a Freya nevet kapta. Freya a skandináv mitológiában a szerelem és a szépség istennője. Az emberek úgy megszerették, hogy valóságos tömegek vándoroltak a partokhoz, hogy láthassák. Csakhogy a hatóság (a halászati hivatal) úgy ítélte meg, hogy a fókahölgy emberéleteket veszélyeztet.
Egy ideig még abban reménykedtek, hogy Freya jószántából távozik, de nem így történt. Az emberek sem voltak óvatosak, cseppet sem féltek tőle, és túl közel merészkedtek hozzá. A hivatal úgy ítélte meg, túl nagy a veszélye annak, hogy a kimerült állat emberre támad. Ezért úgy döntöttek, hogy elaltatják.
(Forrás: Hirado.hu, Magyar Állatvédelem, A tudás fája)
Még nincs hozzászólás