Szerelemféltés és bizalom
Drágám, ne csináld már ezt, nincs okod a féltékenységre! - halljuk gyakran mi, nők a párunktól, amitől persze a legtöbbször még jobban felbőszülünk. Mi az a határ, amikor egészséges a szerelemféltés, és mikor beszélhetünk beteges féltékenységről? Az adásunkban is szereplő, országosan elismert pszichiáter, dr. Belső Nóra segít olvasóinknak kiigazodni a lelki zűrzavarban.
– A féltékenység miből eredhet, és mikor tudhatjuk biztosan, hogy a zöld szemű szörny felütötte a fejét egy kapcsolatban?
– Rendkívül sok okból fakadhat. Leggyakrabban a gyerekkorban kell keresni a problémát, ugyanis akikben az úgynevezett ősbizalmatlanság a szülőkkel szemben kialakult valamilyen törés miatt, például elhanyagolták őket vagy a szülők elváltak, azok sokkal hajlamosabbak a féltékenységre. Nőknél a bizalmatlanság az édesapával kapcsolatos érzelmi töréssel is magyarázható, mondjuk félrelépett – ezáltal a leánygyermek is elveszti az apjába vetett bizalmát, ami később kihat a lány későbbi párkapcsolataira. Ez azért fontos, mert a legtöbb nőnek az első férfi az életében – persze, nem rossz értelemben – az édesapja, ő a férfiminta a számára.
Másfelől, a korábbi párkapcsolatban elszenvedett csalódás, amit azóta se sikerült teljesen feldolgozni, a későbbi kapcsolatokra is hatással lehet, és időről időre felbukkan a zöld szemű szörny. A helyzet arról ismerhető fel, hogy a párunk kijelentéseit magunkban, vagy akár kimondva megkérdőjelezzük: vajon igazat mond-e, oda megy-e valóban, ahova mondja – és így tovább. Ez esetben két típust különböztetünk meg: az egyik tisztában van azzal, hogy féltékenységre hajlamos, a másik nincs ennek tudatában – az utóbbi pedig azzal sincs tisztában, hogy a párkapcsolatai miért futnak rendre zátonyra.
– Mi számít egészséges szerelemféltésnek, és mikor beszélhetünk kóros féltékenységről?
– Rákérdezhetünk finoman, kedvesen vagy épp viccesen egy-egy dologra, például ha a férjünk egy hölgyekkel teli irodában dolgozik, és humorosan megjegyezzük, hogy annyi nő közül valakinek biztosan tetszik, abban nincs semmi rossz – ez még teljesen normális, hiszen mindannyian féltjük a szeretteinket. Viszont ha a párkapcsolaton kívüli, természetes dolgokra, például egy közös tekézésre a barátokkal, hisztérikusan, agresszívan reagálunk, az már kóros, amit mindenképpen kezelni kell. Ilyenkor átcsap a féltékenység paranoiába, téveszmék gyártásába. Például azzal gyanúsítjuk a párunkat, hogy már nem szeret minket, ellenőrizzük a telefonját, az e-mailjeit, holott semmi okunk sincs a bizalmatlanságra.
– Hogyan kezeljük a bennünk felgyülemlő érzéseket, ha hajlamosak vagyunk a féltékenységre, azonban nem szeretnénk a párunkat kikészíteni?
– Ha egy párkapcsolat jól és stabilan működik, akkor a legjobb módszer leülni, és feltenni a párunknak a bennünk megfogalmazódó kérdéseket. Lehet, hogy ezek a bizonytalanságok abból adódnak, hogy a társunk többet jár el a barátaival, és kevesebb időt tölt otthon, emiatt pedig úgy érezzük, a kapcsolatunk gyengül, holott erről talán szó sincs. Az ilyen beszélgetések alatt meg kell próbálni begyűjteni a minket dicsérő, elismerő szavakat, amik az önbizalmunkat erősíthetik. Viszont ebben a másiknak is partnernek kell lennie. Továbbá el kell fogadni, hogy a párkapcsolatokban különböző periódusok vannak. Másképp működik egy pár hónapos, egy páréves és egy több évtizede tartó kapcsolat.
Még nincs hozzászólás