A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Szekszárdon születtem

"Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem" - hangzik a Babits Mihályról szóló ismert idézet, melynek első része rám is vonatkozik. Én is e különleges városban születtem, és egy hozzá közeli kis faluban nőttem fel. Tíz évvel ezelőtt egyetemi tanulmányaim Budapestre szólítottak, és a fővárosban ragadtam. Szeretek itt élni, imádom a nyüzsgést, ám ha tehetem, hétvégén hazautazom, ahol újra és újra feltöltődöm.

Fotó: Wikipédia

Kibírhatatlan a hőség Budapesten, így szombat reggel autóba pattanok, és irány dél (nem, nem a Balatonra indulok). Meglátogatom a szüleimet, de közben megállok Szekszárdon. Egy középiskolás barátnőmmel találkozom, akivel az I. Béla Gimnáziumba jártunk. Az intézmény arról a királyról kapta nevét, akire a legenda szerint „rászakadt a trónszéke”, és az általa alapított szekszárdi bencés apátságban temették el.

Sétára fel!

Másfél órás út után már a városban vagyok. Hol máshol is várna rám Eszter, mint az óránál? A város központjában egy nagy reklámóra áll, amely felváltva mutatja az időt és a hőmérsékletet, s fontos találkozópontnak is számít. A kijelzőn megjelenik a 28 fok, itt az ideje egy kis hűsítő édességnek! Mielőtt sétálni indulunk, betérünk a város egyik híres cukrászdájába, hogy édes tölcséresfagyi-tornyot szerezzünk.

Átballagunk a Prométheusz parkba. A sétakert a Prométheusz-szoborcsoportról kapta a nevét, mely Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész munkája. Az acélszobrot 1965-ben mutatták be a Műcsarnokban, de akkoriban sok kritika érte az újszerű anyaghasználat és a modern kifejezésmód miatt. Hányatott sorsa után 1978-ban került Szekszárdra, már a keselyűfigurákkal kibővítve. A park rendezvények helyszíne, és népszerű találkozóhely, én is sokszor randiztam itt…

Tiszta utcák városa

A felújított Garay tér felé vesszük az irányt, ahol a névadó Garay János szobra áll. A szökőkutas, virágos tér és az innen induló sétálóutca mindig lenyűgöz. Most is elcsodálkozom, mennyire tiszta, szép, rendezett és élhető város Szekszárd.

Elsétálunk a Magyarországi Német Színház (Deutsche Bühne Ungarn) előtt, amely hazánk állandó német nyelvű teátruma, és Tolna megye egyetlen kőszínháza. Az előadások a németül nem beszélő közönség számára magyar nyelvű szinkrontolmácsolással folynak.

A színházzal szemben az a „club” látható, ami sokáig Szekszárd egyedüli szórakozóhelyének számított. Aki hétvégénte bulizni akart, az biztosan ott volt. Én is. Ma már a nyári időszakban versenytársa is van a helynek.

A kút, amiből bor folyik

A sétálóutcán a Béla tér felé megyünk. Tele van hangulatos éttermekkel és kávézókkal. Az egyiknél iszunk egy pohár bikavért. A több szőlőfajta összeházasításával készülő nedűről már 1846-ban írt Garay János Szegszárdi bordal című versében.

Ma csak az itteni és az egri borvidéken lehet használni a bikavér nevet. Szekszárd híres a borairól. A város legjelentősebb eseménye (és az én kedvencem) is e nemes italhoz kapcsolódik, a minden év őszén megrendezésre kerülő Szekszárdi Szüreti Napok. Ilyenkor kulturális programok, kézműves portékák, finom ételek és a helyi borászok várják a vendégeket.

Kirándulási tipp
Szekszárdhoz tartozik a Gemenci-erdő, Európa legjelentősebb kiterjedésű ártéri erdősége, amelyet egy különleges kisvasúton is bejárhatunk. Híres gímszarvas- és vaddisznóállományairól, ezért hazánk egyik legjelentősebb vadászterületének tartják. Továbbá a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala is itt halad át.

A város szívében, a Béla téren áll Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma, és a város legrégebbi szobra: a Szentháromság-szobor, mely a nagy pestisjárvány szomorú emlékét őrzi. A térre épült a régi Vármegyeháza is, ennek külső udvarán 1994 óta egy Borkút áll. A szekszárdi nevezetesség az ország egyetlen borkútja, csapjaiból neves alkalmakkor valóban bor folyik. A bronzalkotás egyébként eléggé pajzán, Dionüszosz és egy nő összefonódását ábrázolja egy boroshordón, kupával és szőlőfürttel a kezükben.

Eszterrel a templom lépcsőjén üldögélünk, csak mesélünk és mesélünk egymásnak. Ám mindjárt dél… Indulnom kell haza, anyukám vár a világ legjobb rakott krumplijával. Nekem ez is egy, a helyi csodák közül.

Címkék: szekszárd, szekszárdi nevezetességek, varga imre, i. béla, borkút

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!