Szavazz a tücsökre!
Szerintem állati izgalmas sorozatot lehetne forgatni, ha egy stáb betelepedne egy tavaszi erdőbe kukkolni. Minden szegletét alaposan bekameráznák a rengetegnek, a hangyalyukakat éppúgy, mint az öreg tölgyek odvait. És akkor végre tisztán látnánk.
Az egyre erősödő madárcsicsergésben kifigyelhetnénk például, hogyan buggyan ki utoljára a helyes zöld rügyecske a kis hernyó száján, amint épp beleharap, ám nem sokáig utálhatnánk ezért a lánctalpast, mert már be is kapná őt egy béka. Nesze, te hülye hernyó!
Bal kameraállásból végigélvezhetnénk, ahogy a buggyos tokás varangy torkán lecsúszik a gonosz rügyzabáló, aztán új snitt, és hamm, a béka eltűnt az öreg avarból feltörő sikló pofájában.
Lírai zene, lassított felvétel: a sikló nyeszlett testén centiről centire végigvánszorog egy nagy púp, vagyis az előbb említett néhai béka, aki akkorra már hiába mocorog és háborog és brekeg, végérvényesen kikezdték az emésztőnedvek.
Nincs sem beszavazás, sem kiszavazás, az erdei való világ nem ismeri a demokráciát, sem a közönség szimpátiájáért nem könyörög, hiába próbál utolsókat kacsintgatni a kamerába a nyuszi, miközben a róka cibálja a fülénél fogva, mert úgyis az jut tovább, aki erősebb.
A nagymenők persze leléptek…
Picit előreszaladva a történetben, muszáj megemlíteni, hogy azért e természeti hierarchia meg lett ám csonkítva kissé, amióta több nagyragadozónk emigrált az erdeinkből, mivel nem viselték jól a méltatlan körülményeket, pontosabban az emberek közelségét.
A világ 10 000 madárfajából 371 faj látható nálunk.
A világ 7900 hüllőfajából 15 fordul elő az országban.
A világ 4800 kétéltűfajából 18 lelhető fel hazánkban.Forrás: Forrás: Wikipédia
Ebből viszont az következik, hogy mivel nincsenek igazán húsevők, túlszaporodtak a nagyzabás vegák és vegánok, például az őzek, szarvasok és gyökérrágó vaddisznók. Így viszont elég nehéz lenne a végső győztest kikiáltani, arról nem beszélve, hogy az erdődíszlet is igen hamar elfogyna.
Nincs mese, a stábnak kell odahatni, és néhány bélpoklos zöldségfalót likvidálni, de ezen nem kell fennakadnunk, mert ezt nevezik hivatalos nyelven „szelektáló vadászatnak.”
Salto mortale
És ha már itt tartunk, mondjuk is ki: az erdei valóvilág-lakók nem csak henyélni zárkóztak be az erdőkbe időtlen időkre, hanem dolgozni, tüsténkedni, iparkodni, hiszen ők tartják fenn (ha hagyjuk) a természet egyensúlyát.
Ott tartottunk, ugye, hogy a sikló megette a békát, a siklót viszont bekapja egy furfangos menyét, aki pediglen a vén bagoly bendőjében landol majd.
Ám a vén bagoly sem él örökké, ugyanis például végelgyengülésben elhalálozik, midőn lebukfencezik a fáról, és a földbe kerül, hogy ott önfeláldozón lebomoljék, és növényeket tápláljon önmagával.
Persze nem kizárólag a vén bagoly nyamvadt teste táplálja a növényeket, hanem mindenik állatkáé, akit nem ettek meg, így aztán egyre nagyobb és nagyobb lesz a fauna a növényzabálók hatalmas megelégedettségére, és élnek is boldogan… míg meg nem halnak.
A legkisebb is számít!
Ám nem lenne szép, ha csak a cuki állatokról esne szó, amilyen a mókus, a süni meg a giliszta, mert vannak még jó páran, akik ha nem is olyan népszerűek, attól még vannak.
Élesítsük csak be a kameránkat, és vizsgáljuk meg az igen aprócska lakókat is, ott vannak például a talajba fúrt lyukakon ki-be futkosó nyolclábúak, hatlábúak, százlábúak és lábatlanok, vakgőték és ganajtúrók.
Aztán az üregi nyulak, a vöröshangyák, az óriás hangyák és a bodobácsok, a még kisebb élőlényekről nem is beszélve, amilyenek például a talajlakó mikroszervezetek.
Nincs pontos adatunk arról, hogy nekik például hány lábuk van elvétve vagy összesen, de az tuti, hogy nélkülük nem bomlana el a bagoly, és nem újulna meg a talaj, és simán kipusztulnának a még náluk is sokkal parányibb élőlények, amilyenek a… (ők nevük elhallgatását kérték.)
Örömkönny és szerelem…
A lényeg a lényeg, hogy a sok horrorisztikus jelenet, a 18-as karikás vérengzések, az intrikák és tőrbe csalások, illetve a való világ lakói közt gyakorta felbukkanó számító, önérdek vezérelte, már-már állatias cselekedetek ellenére az erdei valóságshow szívfacsaróan megható jelenetektől sem mentes tavasszal.
Például elsőként pillanthatjuk meg a még törpefülű csecsemő nyuszikat a nyuszimama fészkében, vagy a kis Vukkokat a rókalyukban, a vaddisznóbébiket viszont inkább ne bolygassuk, ha kedves az ülepünk.
Sőt, ha a perzselő erotika vonzza inkább a tekintetünket, nézzünk csak fel a lombok magasságába, mert tavaszi szél vizet áraszt, minden madár társat választ, virágom, virágom.
Még nincs hozzászólás