'Számomra mindennél fontosabb a teremtés...'
A hét öt napján előadást tart Debrecentől Sopronon át Londonig. Mellette rendel, de több könyvet már nem ír. Hétvégén kijár a szőlőbe, kutyákat etet, és jól érzi magát a bőrében. Egyetlen célja a segítés, és ha erről van szó, kenyérre lehet kenni. Kenyér helyett azonban inkább pogácsát süt. Olyan, mint bármelyik hétköznapi ember. Vagy mégsem?
RIDIKÜL MAGAZIN Híresen magázódó típus vagy, de azért nem kell visszaváltanom, ugye?
CSERNUS IMRE Manapság mindenki tegeződik mindenkivel. Én arra vagyok kíváncsi, hogy a másik ember mennyire képes alkalmazkodni egy új helyzethez. Ezért a magázódás. Elképesztően színesen lehet így is érzéseket kifejezni. De mi jóban vagyunk, nem is tudnék magázódni.
RM Nehéz veled jóban lenni?
CSI Igazából nem. Kenyérre kenhető ember vagyok.
RM Azért ez nem volt mindig így. Sokat változtál?
CSI Sokat. Ráébredtem arra, hogy bármennyire szeretném hinni, nem vagyok „istenből”, és segítséget kértem.
RM Mert a sebész sem műti meg magát?
CSI Én azért sokáig meg voltam győződve róla, hogy képes vagyok rá. Folyamatosan emberek konfliktusait vizsgálva azt hittem, hogy ezt önmagamra is tudom adaptálni. Bármennyire is nem tetszett ez akkoriban az egómnak, rájöttem, hogy ily módon keretek és korlátok közé szorítom magam. Az egónk legyőzésében szerintem az első lépés, ha emberként mersz segítséget kérni, és ezt nem szégyelled.
RM Ki lehet a terapeuta számára megfelelő terapeuta?
CSI Nem szerettem volna megkockáztatni, hogy átvágjak bárkit is, ezért tudatosan kerestem a legmegfelelőbb embert, egy pszichiátert. Ez a folyamat öntudatlanul következik be, amikor olyan ponthoz érsz, ami fájdalmas. Természetes, hogy ilyenkor mindenki védekezni kezd. Emlékszem az első alkalomra. Rengeteg görcsöt és gátat szabadított fel bennem, amikor én ültem abban a székben, amiben a hozzám forduló páciensek szoktak. Végigzokogtam a 40 perces találkozót.
RM Mi az, amiben ma már más vagy?
CSI Mostanában kezdtem el átlátni, hogy mi mit eredményezhet. Kettős állampolgár vagyok, tizennégy éves koromig Szerbiában éltem. A hirtelen vérmérsékletet, amit az a kultúra táplált belém, gyakran alkalmaztam. Néha most is, de ma már tudatosan. Rájöttem azonban, hogy amire büszke voltam, az valójában hátráltat. Az impulzivitás bizonyos helyzetekben segíti az önérvényesítést, adott esetben azonban kifejezetten árt neki. Előfordulhat ugyanis, hogy indulatból reagálok, és ez nem mindig jó.
RM Híres vagy a gyorsaságodról. Mindig mindenkinél két lépéssel előrébb jársz? A saját terapeutádnál is?
CSI A pszichiáternél nem akartam gyorsabb lenni, csak megoldani a konfliktusaimat. Amikor dolgozom, az ösztöneimre hallgatok. Átugrok kérdéseket, és felteszek helyettük olyanokat, amiket a legtöbb ember nem. Ezzel elképesztő tempóban haladok a probléma középpontja felé.
RM Tudsz így működni akkor is, ha rólad van szó?
CSI Egyre inkább. Észreveszem, amikor a vágyaim hajtanának. Tudom, hogy ez frusztrációból is származhat, és nem lépek meg mindent, hanem átgondolva, divatos szóval: tudatosan cselekszem.
RM Köze van ehhez annak is, hogy vidékre költöztél?
CSI Annyiban, hogy tudatos döntés volt a részemről. Már a költözésem előtt is odafigyelve kerestem azt a formát, amellyel feltöltődöm és megelőzöm a kiégésemet. Ezt a természetben találtam meg. Korábban már vettem egy házat a Balaton-felvidéken, de azt éreztem, hogy az emberek arrafelé zárkózottak és sznobok. Úgy döntöttem, inkább eladom, és máshol keresgélek. Ekkor futottam rá arra a házra és lehetőségre, ahol most otthon érzem magam. Egerben, a szőlőhegyen találtam meg az igazi katalizátoromat, a földet és a szőlőt, amit Csutorás Ferenc és Mészáros Péter barátommal „művelek”. Társ vagyok a cégben, de nem csak névvel. Tanulom a szőlészetet és a borkészítést. Kisinas vagyok még, árgus szemmel figyelem az instrukciókat, számomra ugyanis mindennél fontosabb a teremtés. Beszélgetni a borainkról, kóstolgatni a termésünket leírhatatlanul jó érzés.
RM Hosszú távon gondolkozol?
CSI Mindenben, a borban pláne. Ezen a vidéken szeretnék létrehozni egy kulturális mentálhigiénés központot, ami magas szintű vendéglátással ötvöződik majd.
RM Mivel te hedonista vagy.
CSI De csak mértékkel!
RM Létezik ilyen?
CSI Igen, én. Az egész életem ellentmondások szövevénye. Egyébként tényleg szeretem a jó ételeket, az intenzív ízeket. Imádok főzni, és főképp abból, ami van, hogy próbára tegyem a tudásomat. Pogácsasütésben is jó vagyok.
RM Nehéz elképzelni, ahogyan kis kötényben gyúrsz és szaggatsz.
CSI Pedig szoktam. Messze földön híres a juhtúrós pogácsám. Bor, pálinka, sonkák, sajtok, kézműves termékek, kávé – imádom! És megelőzve a következő kérdésedet: igaz, hogy szenvedélybetegekkel dolgoztam és dolgozom a mai napig, de mindig azt hangsúlyozom, hogy az embernek magának kell oldania a belső feszültségét. Azt vallom, ha ez bekövetkezik, akkor az illető nem lesz alkoholista. Egyébként pedig: mértékkel, mértékkel, mértékkel! Mindent.
RM A sokféle arc, a félelmetes és az agresszív mellé listára vehetjük a háziasat, a sütögetőt és az ínyencet?
CSI Ez valóban az egyik olyan, amit kevesebben ismernek, de én nagyon szeretem, és szívesen megmutatnám másoknak. Van ám hiszékeny, világra rácsodálkozó és kedves arcom is. Mindenkinek rengeteg van.
RM Milyen vagy otthon? Milyen a civil Csernus Imre?
CSI Hétköznapi ember, aki örül annak, hogy kimegy fát vágni egy szál gatyában.
RM Hol érzed magad a legjobban?
CSI A bőrömben. Otthon érzem magam abban, aki vagyok. Tiszteletben tartva az emberi mivoltomat és tudomásul véve, hogy ha folyton konfliktusokkal, problémákkal és negatív traumákkal foglalkozom, akkor csak idő kérdése, hogy mikor perecelek szét. Ha ez bekövetkezne, az önmagamba vetett hitemet veszíteném el, és ezt nem szeretném.
RM Sok ismert embertől hallani, hogy nehezen teremt kapcsolatot, mert nem tudja, mi rejlik a másik „érdeklődése” mögött. Van, vagy volt ilyen gondod?
CSI Nem. Én hiszek magamban. A nőket adott esetben nem úgy nézem, mint a legtöbb férfi, aki a húst látja. Feneket és melleket. Nekem a kisugárzás a fontos, az pedig a hitből származik. Jó emberismerő vagyok, amivel ki tudom szűrni azt, aki a presztízst, a hírnevet vagy a megmentőt látja bennem, nem pedig az embert és a férfit.
RM Háromszor is elváltál. Mindegyik barátnőd, feleséged formált téged?
CSI Igen. A szocializációm során nem kaptam meg a belső békét és a harmóniát a zárkózott szüleimtől. Ők sok elfojtással dolgoztak és dolgoznak, amiken a saját módszereikkel próbáltak változtatni, de mire a serdülőkorom véget ért, ennek köszönhetően nekem még volt, ami kimaradt, és sok mindent nem tudtam. Ezeket a hiányzó dolgokat a mindenkori partnereimtől sajátítottam el. Ők segítettek hozzá, hogy ma teljesebb ember legyek.
RM Miért van az, hogy minden lelki szakember előbb-utóbb a férfi-női viszonyoknál köt ki? Te is erről írsz, és főként ebben a témában tartasz előadásokat.
CSI A nőkkel és férfiakkal is mint emberekkel foglalkozom. Számomra fontosabb az emberi méltóság és a hitünk fel nem adása. Az, hogy ez hogyan adaptálódik férfiaknál és nőknél, már mindenkinek a maga dolga. Társadalmi szinten borzasztó nagy probléma van manapság is a férfi és a női identitást illetően. Így tudott fontos hívószóvá válni a könyveim címe.
RM Sokan a női lélek nagy ismerőjének tartanak.
CSI Aki férfiként bátor beszélni az érzéseiről, az a nőknek imponál, mivel a férfiak jelentős része elfojtja ezt. Ezért tudok a nőkkel úgy beszélgetni önmagukról, mintha én is nő lennék. Persze, férfi vagyok, de járatos ezekben a dolgokban, és nem szégyellek megkérdezni semmit.
RM Mások „megmondóemberként” ismernek. Övez téged egyfajta misztikum. Bár nem szeretem ezt a szót, de jelenség vagy. Teher, hogy mindez velejárója az életednek?
CSI Már nem teher. Egykor zavart, hogy Csernus Imre az, aki. Az is zavart, hogy az általad említett misztikum körém szövődött. Ha kimegyek az utcára, megszűnök magánemberként létezni. Az emberek azt nézik: kivel vagyok, mit csinálok, mit vásárolok, hova megyek. Kevés dolog maradt meg nekem, mint magánszféra. A kezdetektől odafigyelek rá, hogy a magánéletemről ne nyilatkozzam. Megtanultam kezelni azt, ami az életemmel jár, és megfelelő óvintézkedésekkel ma már bárhol tudok magánemberként létezni.
RM Megfigyeltem, hogy ha te feltűnsz valahol, az emberek nem úgy bámulnak téged, mint egy hírességet. Valami mást látok a szemükben. Ezt te is érzékeled?
CSI Nem figyelek már ezekre, de tudom, mire gondolsz. Nem rám vágynak, hanem egészen másra. Azt, aki hozzám fordul, mindig megkérdezem, miért jött el. Rendszerint az a válasz, hogy azért, mert őszinte véleményt szeretne hallani. A személyemmel összemosódott ez a furcsa „kíméletlen őszinteség” szószerkezet. Pedig az őszinteség szerintem nem cifrázható. Ez egy intenzív kommunikációs eszköz, amit kevés ember használ. Ahhoz ugyanis, hogy őszintén tudjak a másik emberrel beszélni, az kell, hogy magamhoz őszinte legyek. A legtöbb ember takargat valamit. Én, ha akarok, belátok a takaró alá. Az emberek pedig kíváncsiak magukra, az őszinteségre. Ezt látod a szemükben.
RM El tudod képzelni, hogy egyszer majd ne „rendelj”?
CSI Igen. Bár az is igaz, hogy ha valaki nyitott szívvel fordul hozzám, akkor nyolcvanévesen is leülök majd vele beszélgetni az árokpartra, ha kell. A klinika csak egy keret. Ez most is így van.
RM Van ebben a körforgásban megállás?
CSI Számomra az a megállás, amikor kiszállok a kocsiból Szomolyán, felnézek az égre a diófa mellett, és látom az egész égboltot. A fővárosban kevés helyen látod a csillagokat, pedig alattuk állva tapasztalod csak meg, hogy milyen kicsi vagy. A csillagok alatt nem vagyok Dr. Csernus Imre megmondóember. Az Adrián vitorláztam, mikor először tapasztaltam ezt az érzést. Kimentem a hajótatra, ahol rám borult a csend, a szél zaja, a csillagok és a tenger fényei. Akkor éreztem meg, hogy ugyanilyen helyet keresek magamnak a kikapcsolódásra. Olyat, ahol a természet elképesztő energiával tölt fel, hogy amit csinálok, újra és újra csinálni tudjam. Megállni csak a csendben lehet.
Még nincs hozzászólás