Száguldozás 130 felett - avagy mentális versenyfutás IQ-harcosoknak
Szőke nőként gyakran megkapom azokat a bizonyos vicceket az intelligenciáról. Jó, a vezetési technikám tényleg hagy kívánnivalót maga után, de azt hiszem, az élet más területein egészen logikusan gondolkodom, és a problémamegoldó képességemmel sincs különösebb baj. Szerintem. De valljuk be: azért ez önmagában még nem egy objektív állítás.
Régóta kacérkodtam az intelligenciatesztekkel. Vettem tesztkönyvet, töltögettem az interneten, de hát ezek mégsem hivatalos eredmények. „Nagyon sok a kamu teszt a neten. És még ha megbízható is a kérdéssor, azonos körülményeket semmiképp sem lehet garantálni a kitöltők számára: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyors az internetkapcsolat, éjjel vagy nappal kerül-e sor a kitöltésre, vagy hány gyerek ugrál az ember körül” – ezt Bogdán Richárd, a hazai IQ-szervezet, a Mensa HungarIQa sajtófőnöke mondta, amikor felkerestem. Ők rendezik a hivatalos tesztírásokat, minden hónap első szombatján. És bár a Mensa honlapján is van egy próbateszt, Richárd azt javasolta, menjek el egy hivatalos, személyes tesztírásra, mert a netes feladatsor csak közelítő eredményt ad.
Szóval fogtam magam, és egy szombat délután megjelentem a kijelölt budapesti iskolában. A teremben sokan gyülekeztek, mindenféle emberek: férfiak, nők, fiatalok, idősek, visszahúzódóak és harsányak. Látszólag semmi közös nem volt bennük. Aztán a körülbelül egyórás előadást követően, ami az intelligenciáról, a Mensa szervezetéről, és a tesztkitöltés szabályairól szólt, megkaptuk a feladatsort. „Az előadás nem csak arról szól, hogy ismereteket közöljünk. Persze, fontos, hogy a kitöltők pontosan értsék, mit jelez majd az eredményük, de az is lényeges, hogy aki izgul, lenyugtassuk, aki pedig álmos, felcsigázzuk” – tudtam meg Richárdtól.
A teszt szupertitkos: a Mensa kizárólag szigorúan jogvédett teszteket használ, így arról nem oszthatok meg részleteket. Csupán annyit, hogy a jól ismert „melyik ábra illik a sor végére?” jellegű kérdések fogadtak, amelyek egyre nehezedtek. Kitöltés közben azon gondolkodtam: tulajdonképpen ezt a tesztet külföldiek, vagy akár gyerekek is meg tudnák írni: nem kell hozzá sem olvasni, sem számolni. „A magyar Mensa kultúrafüggetlen, nonverbális, ábrás teszteket használ. Ezekkel a fluid intelligenciát mérjük, amit akkor használunk, ha számunkra új helyzetbe kerülünk” – mondta Nagy Lantos Balázs, a Mensa HungarIQa elnöke.
A kitöltés 40 perce után még egy teljes hónapig kellett izgulnom: vajon mennyi is az annyi. Aztán megkaptam az e-mailt, pdf-ben csatolva a díszes oklevelet. Ahelyett azonban, hogy egy pontértéket kaptam volna, egy -tól–ig tartomány és egy százalékérték fogadott: valahol 119 és 124 között van az IQ-m, ami jobb, mint amire az emberiség 90 százaléka képes. Kicsit csalódottan hívtam Nagy Lantos Balázst: azért ennél pontosabb értéket vártam.
- Az intelligenciának sokféle definíciója létezik: leginkább a problémamegoldó és a logikai képességekkel azonosítják.
- Az első intelligenciatesztet Alfred Binet fejlődéspszichológus készítette gyerekek számára, és célja a mentális és a valós életkor összevetése volt.
- Az ember szellemi teljesítőképessége nagyjából tizenhét éves korig nő, tizenhét és harminc év között állandó, harminc fölött pedig csökken. Bár az egyéni eredmény az élet folyamán változik, az IQ, amely az azonos korcsoportba tartozó emberek közti sorrendet adja meg, jellemzően állandó marad.
- A férfiak és a nők átlagos IQ-értéke megegyezik, de a férfiaknál gyakrabban fordulnak elő szélső értékek mind a magas, mind az alacsony tartományban.
- A pennsylvaniai University of Pittsburgh kutatása szerint azok a nők, akiknél nagy az eltérés a derék- és a csípőbőség között (homokóra alkat), átlagosan jobb eredményt érnek el az IQ-teszteken, mint vékonyabb vagy testesebb társaik.
- A magas intelligenciájú emberek nemzetközi szervezete a Mensa, ennek hazai tagintézménye a Mensa HungarIQa.
„Az IQ nem abszolút mérőszáma a szellemi teljesítménynek, sokkal inkább relatív mutató, ami a korcsoport átlagához viszonyít. Arról nem beszélve, hogy különböző skálák léteznek: például húsz évvel ezelőtt minimum 148-as IQ volt a Mensa-tagság feltétele, ma 130, de a két érték valójában egy és ugyanaz, csak a skálázáshoz használt úgynevezett szórás változott meg” – hangzott a válasz. „Hát, az a bizonyos 130 nekem nem sikerült” – válaszoltam csalódottan. „Nehogy elkeseredj, a tiéd is nagyon szép eredmény. 130 feletti értéket csak a népesség 2 százaléka képes produkálni. Egyébként, csak hogy vigasztaljalak, nem is mindenütt előny a magas IQ. Például az amerikai vadászbombázó-pilóták felvételénél egészen szűk tartományt szabnak meg alkalmassági követelményként. Gondolj csak bele: ha túl alacsony a pilóta IQ-ja, nem tud gyorsan reagálni, és végrehajtani a feladatokat, ha viszont túl magas, akkor elkezd gondolkodni, mielőtt ledobja a bombát. Az pedig nem biztos, hogy előnyös az őt alkalmazó hadseregnek.”
Vadászbombázó-pilóta talán, Mensa-tag már nem leszek. Bár Balázs megnyugtatott: egy év múlva újra próbálkozhatok, hátha csak éppen nem voltam formában. „Vagy csak túl szőkére festették a hajam” – tettem hozzá ironikusan, aztán küzdöttem tovább a párhuzamos parkolás kínjaival.
Még nincs hozzászólás