Szabó Barna Éva Vidámságot sugall, mosolyt csal az arcokra
Humor, játékosság, az élénk színek kavalkádja jellemzi a szabadkai designer ruháit, minőségi alapanyagokból készült termékeit, amelyeket "Evetke wear" brand alatt jegyez. Eredetileg nem ruhatervező, hanem építész szeretett volna lenni, de ma már cseppet sem bánja, hogy a tervezőasztal helyett a textíliákat választotta. Nők és férfiak számára egyaránt készülő kis szériás darabjait főként Budapesten, Sopronban és Bécsben értékesíti boltokban, vásárokon. Természetesen online is elérhető a világ bármely részén: kollekciója a Designerwebshop kínálatában is megtalálható.
- A L’ art pour l’ art Besenyő család című tv-sorozatában Nagy Natália játszotta Evetke szerepét. Innen származik a vidámságot, bolondosságot, könnyedséget tükröző márkanév?
– Családi körben nagy hatással voltak ránk a L’ art pour l’ art produkciói. Viccelődtünk egymással a tévé előtt, én voltam a vicces, humoros karakter, Evetke, a tesóm meg Tompika. Később a családon kívül is elkezdtek Evetkének hívni, végül ez lett a becenevem. Sokan azt sem tudták, hogy Évának hívnak. Amikor befejeztem a MOME-t, és ki kellett találni egy márkanevet, kézenfekvő volt az Evetke.
– Szabadkán élsz, dolgozol. Nem vágytál arra, hogy az egyetem elvégzése után Budapesten maradj?
– Eredetileg úgy terveztem, hogy Magyarországon rendezkedem be hosszabb távon. Budapesten béreltem lakást és műhelyt, az egyetem után elkezdtem kialakítani helyeket, ahol eladhatom a ruháimat, vásárokra jártam. Aztán úgy hozta az élet, hogy összejöttem a későbbi férjemmel, akit a munkája Szabadkához köt. Könnyebb volt nekem visszaköltöznöm Délvidékre, és ott folytatnom a munkásságomat.
– Mielőtt szakirányú képesítést szereztél volna, hogyan kerültél a divat, a tervezés közelébe?
– Nekem valahogy kimaradt, hogy kiskoromtól Barbie babákat öltöztettem volna. Szegeden fejeztem be a gimnáziumot, a továbbtanulásnál az volt a szempont, hogy olyan egyetemre menjek, ahol nem számít a történelem a felvételin. Sokat kínlódtam ezzel a tantárggyal az iskolában.
A rajzkészségem viszont gyerekkoromtól adott volt. Először a Műszaki Egyetemre felvételiztem, építész szakra, ahová másodszorra fel is vettek, ott elvégeztem az első évet. Igen ám, de közben nyáron elkerültem az akkori párom által egy művésztelepre Vajdaságban, ahol Sinkovics Ede képzőművész tartott egy háromhetes kurzust. Ebben a képzőművészeti műhelyben megtanultuk a festészet alapjait, megismerkedtem ottani művészekkel, egy textil szakos lány pedig bemutatta, hogy mivel foglalkoznak az Ipaművészeti Egyetem textil szakán.
Tulajdonképpen ennek hatására döntöttem el, hogy a MOME textiltervező szakán folytatom a tanulmányaimat. Talán az tetszett meg legjobban, hogy a művészi készségemet használati tárgyak előállítására alkalmazhatom.
– Milyen célzattal, ars poeticával hoztad létre 2008-ban az ’Evetke wear’ brandet?
– Aki a MOME-n végez, abban gondolkodik, hogy létrehoz egy saját márkát, amellyel boldogulhat. Nekem elég sajátos stílusom volt, nem nagyon illet a többiekéhez az osztályban. Fő szempont nálam a kirobbanó színek használata, a minél színesebb részletek egy kis humorral ötvözve.Emellett nagyon precíz vagyok, meglátok minden hibát, nem adok ki a kezemből olyan darabot, amelyik nincs tökéletesen megvarrva.
Az egyetemen gépi kötést tanultam, eleinte zoknikkal, pulóverekkel kezdtem. A fonalbeszerzés nehézségei miatt – csak akrilfonalak voltak elérhetőek, áttértem a minőségi elasztikus pamutból készült pólókra, pulóverekre, kényelmes, hordható egyedi darabokra. Az is a cél, hogy az Evetke ruhák vidámságot sugalljanak, mosolyt csaljanak az emberek arcára.
– Stílusjegyedhez tartoznak a laza vonalak, a speciális, bohém díszítések, a neon- és metalik árnyalatok ötvözése természetes anyagokon. Honnan merítesz ötletet?
– A tervezésben az a lényeg, hogy olyat szeretek csinálni, ami nem szokványos, ami eltér a sablonoktól bizonyos szemszögből nézve. Akkor tudsz saját stílust kialakítani, ha eltérsz az átlagostól, a fősodortól. Sokan mondják az Evetke ruhákra, felsőkre, hogy gyerekesek. Vélhetően azért, mert színesek, élénkek, vidám részletekkel, például banán vagy felhőcske lóg a cipzáros pulóverek kapucnifűzője végén.
Nagy figyelmet fordítok az anyagok beszerzésére. Bármelyik városban vagyok, megszállottan kutatok a méteráruboltokban, gyakran az interneten vadászom le a mintás anyagokat a zsebekhez. Összekombinálom őket az alapanyagokkal. Célirányosan inkább felsőkkel foglalkozom. Ez onnan ered, hogy ki nem állhatom a komplett tréningruhákat vagy bármilyen komplettet (haugyanolyan színű a felső és alsó rész). Az Evetke pulcsik viszont jól mutatnak például farmerrel vagy szoknyával.
– Mennyire határolható be a vásárlókör?
– Nagyjából a 20 és 35 közötti korosztályba sorolhatók a vevők, többnyire városi nők és férfiak, akik fogékonyak arra, hogy egyedibbek legyenek másoknál, és nyitottak a vidámságra. Azt is megfigyeltem, hogy a kisgyerekesek a gyerekük révén nyitottabbakká válnak a színes viseletekre.
– Kiegészítőket, pénztárcákat, táskákat is tervezel. Mi számít slágernek neked ezen a téren?
– Tervezőként nagy kedvencem, a kis mérete miatt, az övön és oldalt egyaránt hordható táska. Tervezés közben a geometriai formákat ötvöztem, úgymint háromszög, téglalap, kör. Általában három színből tevődnek össze a táskák, köztük fémhatásút vagy lakkbőrt is alkalmazok.
– Mi felé szeretnéd elvinni az Evetke márkát fazonban, színben, designban?
– Évente egyszer kijövök új kollekcióval, egy-két új szabással. Amúgy maradnak a jól bevált régi modellek is, kényelmes fazonok, inkább a színekben és a mintás anyagokon változtatok. Ami még újdonság, hogy elkezdtem alapanyagként a fekete szín használatát is. Másban nem szeretnék eltérni, maradok az eddigi elképzeléseimnél: minőség, hordhatóság, szerethetőség.
Az Evetke wear ruhák, felsők és táskák megvásárolhatók a Designerwebshopban: www.designerwebshop.hu/evetke
(x)
Még nincs hozzászólás