Szabad-e meztelenkedni a gyerek előtt?
A kérdés időről időre felmerül, talán épp azért, mert a válaszok változnak. Nagyszüleim idejében annyira nem volt szabad a gyerek előtt meztelenkedni, hogy még a kérdést sem tették fel nyilvánosan, hiszen a meztelenség említése is ízléstelen volt.
Aztán a hatvanas-hetvenes évektől, a hippikorszak és a szexuális forradalom betörésétől a nyugati országokban már szabad volt, sőt, illett meztelenkedni, és nem csak a gyerek előtt. Megjelent a monokini, a tangabugyi, a nudistrandok, juj. De nálunk még akkor sem.
És bármennyire nem a strandra vonatkozik a kérdés, hanem a családok lefüggönyözött életterére, lássuk be, hogy ami kint, az bent, vagyis a szokások átlibbennek a falakon.
Hétköznapi romantika
Aztán a média is egyre engedékenyebb. Ül a család este az asztalnál, eszik a vacsorát, és közben megy a tévé. Reklámok hüvelygomba ellen, családi filmek csupa nyál csókokkal, hétórás hírek telis-tele pucér vagy majdnem pucér testekkel, már fel sem tűnik az embernek. Apa félmeztelenül csapódik át a fotelba, anya szinte meztelenül szedi össze a mosogatnivalót, miről is beszélünk?
Kölcsönkaptuk, vigyázzunk rá!
Tizenhat elmúltam, amikor a szerelmem csókolózás közben kigyúlt arccal igyekezett rábeszélni, hogy vegyem már le a pólómat. Nem! – mondtam határozottan, de halálra rémülve. Erre dühösen odavágta, hogy mit félted magad annyira, nem szentély a tested!
Eltelt vagy negyven év azóta, és ma is úgy gondolom, hogy de igenis szentély. Nem csak az enyém, mindenkié, fiúé, lányé, fiatalé, öregé. Örök fiatal lelkünk kacsalábon forgó, majd egyre omladozó, szépséges temploma. Kölcsönkaptuk, tisztelnünk kell és vigyázni rá.
Végtelenül szomorú látvány volt múltkor a strandon egy tizenhét körüli lány karcsú combjain és nádszálderekán, mellkasán, nyakán a sok szándékosan csúnya ákombákom firkatetoválás. Mintha azt üzente volna, a testem csak egy rongy, összefirkálható, értéktelen, gyere, röhögjünk rajta együtt.
Mit takargatsz, nincs ott semmi!
Vannak prűd szülők meg természetes szülők. Az egyik jelző kissé pejoratív, a másik pozitív, tehát már az elnevezés is képvisel egy véleményt. Ha szabadon kezeljük a kérdést, mondjuk azt, hogy a családban jelen lévő szülők szokásaitól függ, hogy állnak a meztelenséggel, természetesnek tartják-e, magamutogatásnak vagy szégyenkeznivalónak. És ennek függvényében neveljék a gyerekeket.
A gyermeklélektannal foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy bármilyen állásponton vagyunk is, figyeljünk oda a gyerek érzéseire, igényeire, reakcióira. Sok családban probléma, hogy a szülők olyan gátlástalanságot erőltetnek rá a gyerekre, ami számára terhes és feszültséget okoz.
Például apuka felszólítja a nyolcéves kisfiút a nyílt strandon, hogy nyugodtan vegye át a gatyáját a padon, úgysem nézi senki. A szintén nyolcéves kislánynak nem adnak fürdőruhafelsőt, mert minek, nincs ott semmi, amit el kéne takarni. Hiába nem szeretne a kislány anyucival együtt fürödni a kádban, anyuci megköveteli, mert így olcsóbb és egyszerűbb stb.
Fontos, hogy figyeljünk a gyermek igényeire, ha már kialakult számára egy határ, például nem szeretne idegenek előtt átöltözni, vagy beszaladni apához a fürdőszobába… Fogadjuk el a határait, és ne erőltessük, hogy túllépjen rajtuk.
Anya, menj már ki!
A tizenévesek többsége nem szívesen mutogatja a testét, mert furcsának, cikinek, sőt, hibásnak érzi. A fiúk nem tartják elég izmosnak magukat, zavarja őket a pattanás, a szőr vagy épp a szőr hiánya. A lányok összehasonlítják a külsejüket a fotoshopozott vagy épp plasztikázott sztárokéval, és legszívesebben világgá mennének.
Rettentő fontos az őszinte, de sosem bántó véleményünk, a segítségünk, a támogatásunk. Vigyük őket kozmetikushoz, fodrászhoz, fehérneműboltba, és magyarázzuk el, mennyire szépek. Ha ezt megtesszük, rengeteget segítünk, de még akkor is kapnak majd elég bántást a többi (szintén önbizalom-hiányos) gyerektől.
Tilos tehát rájuk nyitni az ajtót a fürdőszobában, tilos berontani a hálószobájukba, ha már lefeküdtek. És tilos meztelenkedni előttük, ha ez zavarja őket. A kamaszok többsége ugyanis kínosnak tartja a szülei meztelenkedését. A szemükben a szülő amúgy is ciki, még akkor is, ha fel van öltözve. Persze nyilván nem arról van szó, hogy apa vagy anya olykor csupaszon suhan át a szobán, hanem arról, ha állandósul a meztelenkedés.
A szemérem nem magától alakul ki – állítja Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember a csaladinet.hu oldalán. – A család és a tágabb kultúra határozza meg, mi számít követendő viselkedésnek. Legyünk tehát tisztában a saját határainkkal, tanítsuk meg a gyereknek, mi az, ami a családra tartozik, mi az, ami idegenekre is, és mi az, ami egyes-egyedül csak rá. Igyekezzünk olyan családi szokásrendszert kialakítani, amelyben senki sem érzi kínosan magát.
Még nincs hozzászólás