Sivár biztonság
Sok ember életét észrevétlenül uralja egy mély, láthatatlan félelem: az elvesztés félelme. Ebből születik a kontrolligény, amely idővel nemcsak a környezetet, hanem saját belső világát is gúzsba kötheti. Az a vágy, hogy mindent kézben tartson, elsőre biztonságot ígér, de valójában épp az ellenkező hatást váltja ki. Minél több energiát fektet abba, hogy minden kis részletet felügyeljen, annál jobban távolodik attól a lelki nyugalomtól, amit annyira keres.
A kontrolligény gyökere gyakran a gyermekkorig nyúlik vissza. Ha valaki kisgyermekként kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezte magát, ha olyan helyzetekben kellett helytállnia, amelyeket nem tudott befolyásolni, a lelke megtanulta, hogy a biztonság csak akkor garantált, ha mindent előre kiszámít és irányít. Így válik felnőttként a precizitás, a felelősségtudat és a rend szeretete lassan szorongássá, a spontaneitás pedig veszélyforrássá.
Minden rendben…
A kontroll sokféle formában megjelenhet. Van, aki a munkáját próbálja tökéletesen kézben tartani, aki nem tud hibázni, mert fél, hogy akkor értéktelennek tűnik. Más a párkapcsolatában vagy a gyerekei felett gyakorol irányítást, mert attól tart, hogy ha elengedné őket, egyedül maradna. A túlzott kontroll mögött nem hatalomvágy rejlik, hanem mély sebezhetőség. Az a hit, hogy ha minden rendben van körülöttünk, akkor mi magunk is rendben leszünk.
Rugalmasság
Az élet azonban újra és újra bebizonyítja, hogy a teljes kontroll illúzió. Jönnek váratlan események, betegség, veszteség, változás, és ilyenkor az ember megtapasztalja, mennyire törékeny az a biztonság, amit önmagának felépített.
Aki nem tanult meg rugalmasan alkalmazkodni, annak minden kiszámíthatatlan helyzet fájdalmas sokk. Pedig a valódi erő nem abban rejlik, hogy mindent képes irányítani, hanem abban, hogy akkor is meg tudja őrizni a belső egyensúlyát, amikor semmi sem a tervei szerint alakul.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 1. számának 37. oldalán!)
Még nincs hozzászólás