Segítség, elsős lesz a gyerek!

2016. augusztus 16. | Írta: Pataki Dimitra

Amikor a csemeténk iskoláskorú lesz különösen, ha ő az első a sorban, az öröm és büszkeség mellett befészkeli magát a szívünkbe a félelem is: mi lesz a kicsikénkkel? Talál-e barátokat, szereti-e majd a tanító néni? Jó tanuló lesz, könnyen megtanul írni, olvasni, számolni? Megállja majd a helyét ebben a környezetben? És mi lesz, ha nem?

„Óriási dolog, mikor az óvodás gyermekünkből iskolás lesz, de azt, hogy ennek milyen nagy a jelentősége, a kisgyermek nem tudja. Az iskolaérett gyermekben nincs szorongás, ő várakozással teli izgalommal tekint az iskolakezdésre.

A nagy változás inkább a szülőkben kelt félelmet” – kezdi a beszélgetést Nagy Dóra, egy budapesti általános iskola és gimnázium igazgatóhelyettese, akinek kis tanítványai szeptemberben kezdik a második osztályt. Praktikus tanácsaival igyekszik eloszlatni a szülők kételyeit. 

„Az első és egyik legfontosabb dolog, hogy ne ijesztgessük a gyereket az iskolával vagy a saját rossz emlékeinkkel” – mondja a tapasztalt pedagógus, aki szerint érdemes augusztus második felét a ráhangolódásnak szentelni.

„El fogunk késni”

A gyerek napirendje nagyon megváltozik az óvodához képest, amire a nyári szünet lazasága csak rátesz egy lapáttal.

„Nemcsak az alvásritmusuk változik meg a gyerekeknek, de az emésztési ritmusuknak is helyre kell állnia, illetve igazodnia az új napirendhez. Míg az óvodában bármikor tudta használni a mosdót, az iskolában erre csak a szünetekben van lehetőség.

Az óvodában általában reggelivel fogadták a gyerekeket, ám az iskolában az első étkezésre csak az első tanítási óra után lesz lehetőség. Hogy rendben legyen az emésztési ritmusa, még indulás előtt el tudja intézni a kisebb-nagyobb dolgait, fontos, hogy otthon reggelizzen” – tanácsolja Dóra, és hozzáteszi, hogy a suliban az is gondot jelenthet, hogy nincs dadus, aki kikíséri a mosdóba őket.

„Elbírja majd az iskolatáskát?”

Rengeteg füzet, tankönyv, tolltartó – a sok holminak bizony van súlya.

„Iskolatáskát nem szabad úgy venni, hogy nincs ott a gyerek! Fel kell próbálnia, kényelmes-e, jól fekszik-e a hátára, nem nyomja-e a nyakát, nem szűk-e hónaljban, fel tudja-e venni, és ami nagyon fontos, ki tudja-e kapcsolni és be tudja-e zárni! Nagyon sok olyan táska van, amit nem lehet ki-bekapcsolni, mert nagyon erős a csatja. A gyerek nem tudja megnyomni, s kudarcként él meg, hogy ő nem tud a táskájában pakolni, mikor a társai igen.”

„Hogy fog eligazodni a sok új holmija között?”

„Ha megvannak a felszerelések, megkönnyítjük a gyerek iskolai életét azzal, ha otthon mindent megmutatunk neki: »Ez a korong, ez a számegyenes, a vonalzó stb...« El lehet mondani, mit mire használ majd.

Ennyivel is előrébb lesz a kis elsős, mikor a tanítónéni első nap felszólítja, hogy vegye elő a korongot vagy a pálcikákat, s ő már tudja, melyik az – javasolja Dóra, s hozzáteszi, az iskolatáskába is egészen nyugodtan lehet pakolgatni, gyakorolni, mit, hogyan és hová tesz majd, hol lesz a tolltartója, az uzsonnája, a kis kulacsa stb. – Az esetek nagyobbik részében a gyerekek élvezik ezt a fajta rákészülést, hiszen várják az iskolát.”

„Nem baj, hogy még nem tud olvasni?”

„Nem feladata a szülőnek, hogy számolni, olvasni tanítsa a gyermekét, ez a tanító dolga, akinek megvan a maga módszertani kultúrája, de olyanfajta otthoni tanulásról lehet szó, hogy pl. számolja meg a gyerek a barackokat, vagy borsót pucol a nagymamával, ami fejleszti a finommotorikát.

Aszfaltkrétával, vizes szivaccsal rajzolgathat az aszfaltra, vagy az ujjaival a homokba, ezek is fejlesztik a kezeket. A tésztagyúrás, csipetkeszaggatás is mozgásfejlesztés.

Figyelemfejlesztő játékokat is játszhatunk, például egy dobozba grízt öntünk, és kis tárgyakat helyezünk el benne, kagylót, gyöngyöcskét, gemkapcsot stb., a gyermek pedig csukott szemmel kitapogatja azokat” – sorolja pedagógus szakértőnk, hozzátéve, hogy ez a fajta játékos tanulás kimondottan hasznos, de csak addig, amíg a kicsiknek örömet okoz.

„Jól viselkedik majd?”

 A legnehezebb feladatok egyike a gyerekek számára, hogy az iskolában bizony szükség van önuralomra, önfegyelemre, az órákon viselkedni kell.

„Az első hónapok a beszoktatás hónapjai, de nem árt, ha már otthon elkezdünk felkészülni a fegyelemre, önuralomra, türelemre, kivárásra. Ezeket gyakorolhatjuk úgy, hogy a vacsoraasztalnál akkor is meg kell várnia, míg a többiek befejezik az étkezést, ha ő már előbb végzett az evéssel.

Hiszen az iskolában is meg kell várnia a többieket. Nagyon jó módszer, ha adunk neki otthon feladatokat, lehet ez szalvétahajtogatás vagy terítés, amit meg kell csinálnia akkor is, amikor éppen nincs hozzá kedve” – ötletel a tanítónő. Ezzel fejleszthetjük a feladattudatot.

„Lesznek barátai?”

Nem tragédia, ha az osztályban nincs ismerős gyerek, hiszen az első időszakban rengeteg játékos, társas feladat segíti a barátkozást is.

„Tudni kell, hogy az elsős barátság egyébként sem igazi barátság. Egyik héten a padtárs a legjobb barát, következő héten az, akinek ugyanolyan az uzsonnásdoboza, két hét múlva az, akivel jót beszélgetett az udvaron. Inkább az a jó, ha együtt van a csapat – ebben a korban még nem működnek hosszú távon a barátságok.”

Visszahúzódó gyerekeknél viszont a pedagógus azt javasolja, ha látjuk, hogy szimpatikus neki egy másik gyerek, időnként szervezzünk vele közös programot. Amiatt nem kell aggódni, hogy a gyerekünknek nem lesznek barátai. Annak ellenére sem, hogy manapság az első osztályban akár két év korkülönbség is lehet két tanuló között.

„Nagyon sokszor voltam már elsős tanító néni – összegez Nagy Dóra –, a tapasztalatom az, hogy az őszi szünetig minden elsős beszokik az iskolába.”

Címkék: késés, olvasás, iskolatáska, iskolakezdés, barátok, első osztály, önfegyelem