Segítő szervezetek
A daganatos betegség során nagyon magányos lehet az ember. Ám vannak szervezetek, amelyek segítő kezet nyújtanak a betegeknek, és megmutatják, nem egyedi a problémájuk. A Magyar Rákellenes Liga (MRL) egy civil szervezet, amely 1990 óta vesz részt a rák elleni küzdelemben. Munkáját az Országos Onkológiai Intézet szakmai irányításával végzi. Főbb célkitűzései az egészségnevelés, önkéntesek képzése, szűrések szervezése, valamint a rákbetegek és hozzátartozóik lelki támogatása, klubfoglalkozások keretein belül a rehabilitáció elősegítése.
Önkéntesként: „A Ligának 42 alapszervezete van, és ezek nagyrészt maguk alakítják ki az éves programjukat. Általában havi rendszerességgel tartanak klubtalálkozót – tudjuk meg Kozics Anikótól, az MRL Angyalföldi Alapszervezetének vezetőjétőtől.
Budapesten egyrészt működnek betegségtípusokhoz kapcsolódó klubok, mint például az emlőműtöttek, a limfóma- vagy a melanómabetegség szervezetei –, másrészt a rehabilitációt segítő klubok is, melyek a lelki feltöltődést szolgálják, az önismeretet fejlesztik:
„Ilyen a kézműves, a körtánc-, a fakanál-foglalkozás, a filmklub vagy éppen az irodalomterápia. Gyakran hívunk előadót, de van, amikor csak mi magunk beszélgetünk, vagy az újonnan hozzánk érkező beteggel osztjuk meg a tapasztalatainkat, gyakorlati tanácsokkal látjuk el.
Sokszor az a legnagyobb erő, hogy a minket felkereső találkozhat olyan emberekkel, akik tíz-tizenöt-húsz éve egészségesek. Erőt és hitet tud ebből meríteni, és elhiszi, hogy van élet a rák után. Azt hiszem, minden segítő klubnak ez a fő célja.”
Anikó maga is átesett a daganatos betegségen: „Nekem 2001 tavaszán volt az emlőműtétem. Azóta tünetmentes vagyok, és teljes életet élek. Akkoriban nem volt ilyen elterjedt az internet, a kórházban pedig, ahol operáltak, nem hallottam hasonló lehetőségről. Pedig már akkor is működtek rákbetegeket segítő civil szervezetek. Hat évvel a műtétem után kerültem kapcsolatba a Ligával. 2009 óta önkéntes is vagyok, fél éve pedig az Angyalföldi Alapszervezetet vezetem.”
Sorstársak keresése: „A diagnózis közlését követően azonnal találkozni akartam a sorstársaimmal, akiktől megtudhatom, hogy milyen kilátásaim vannak, hogyan lehet meggyógyulni, egyáltalán meg lehet-e gyógyulni” – meséli Keglovits Krisztina, az MRL Fiatal Rákbetegek Klubjának – a negyven év alatti betegeknek – a vezetője.
Ő az interneten talált rá az MRL-ra: „Itt találkozhattam sokéves túlélőkkel, ami már a műtétek és a kezelések előtt elhitette velem, hogy túlélhető a betegség. A további találkozások pedig újabb és újabb ajtókat nyitottak afelé, hogy én is tevékeny részese legyek a gyógyulásom folyamatának, az orvosi kezelések mellett. Ezt a segítséget szeretném én is nyújtani, ezért tevékenykedem önkéntes segítőként.”
Klubszervezés: Balassa Gabriella már a kezelések után talált rá a fiatalok klubjára, ahol rákkal megküzdött betegtársaival találkozhatott:
„Felszabadító érzés volt, hogy a legintimebb problémáinkat is meg tudtuk beszélni, nem voltak tabutémák közöttünk. Ők azóta is az én HŐSEIM, életre szóló barátságok alakultak ki közöttünk. Azóta már én is szervezek egy betegklubot, és örömmel tapasztalom, hogy a betegtársak ugyanolyan csillogó szemmel jönnek a találkozókra, mint két évvel ezelőtt én is.”
Jó hangulatban: „Nehéz olyasmiről beszélni, ami ennyire megváltoztatta az életemet – mondja Zimán Simona, aki őszintén bevallja, hogy először nem is várt sokat a klubtól:
– Olyan lelkiállapotban voltam, hogy nem ez járt az eszemben. De amikor beléptem, úgy éreztem, hazaértem, ők biztosan megértenek. Meghallgattak, biztattak, és elmesélték a saját történeteiket. Meglepett, hogy milyen jó hangulat volt akkor is, amikor nagyon nehéz pillanatokról beszéltünk. Azóta is minden alkalom ilyen. Ezt az élményt pedig továbbadjuk azoknak, akik újonnan jönnek hozzánk.”
Még nincs hozzászólás