Sámánok hagyatéka
Holotrop légzés. Egy módszer, amellyel módosult tudatállapotba, transzba hozhatjuk magunkat, és megnyílik előttünk a tudatalattink. Bekukkantva ebbe a világba, sírunk vagy nevetünk, lebegünk vagy szárnyalunk, de a lényeg, hogy mindenképpen gyógyul a lelkünk.
A transzállapotról általában az indián sámánokkal kapcsolatban hallottunk, akik ütemes mozgás és monoton dobszó hatására kerülnek át ebbe a világba, és miután transzba esnek, megjósolják a jövőt, vagy akár gyógyítanak. Csakhogy a nyugati ember is könnyedén transzba eshet. Persze, nem árt tudni, mi is az a transz.
Megnyílik a tudat
A transz egyfajta módosult tudatállapot, mely évezredek óta ismert a természeti népek kultúrájában, az indiai jógik körében, a szufi misztikusoknál vagy az indiánoknál. Ez egy természetes, biztonságos állapot, melyhez nincs szükség semmilyen kemikáliára, és aminek hatására tudatunk megnyílik a túlvilági, a transzcendens felé.
Transzállapotban hozzáférhetünk a tudat alatti tartalmainkhoz, így olyan dolgokat is megérthetünk lelkünk, sorsunk alakulásáról, amilyeneket éber, tudatos állapotban nem.
Nagy utazás
A nyugati kultúrában a transzba esés nem volt divat, míg Stanislav Grof cseh pszichiáter, a transzperszonális pszichológia alapítója az 1970-es években ki nem dolgozta a transzlégzés technikáját mint terápiás módszert.
Egy speciális légzési gyakorlat során – miközben az agy a szokásosnál több belélegzett oxigénhez jut – megtörténik a tudatmódosulás. Ez a folyamat nem ártalmas sem a pszichére, sem az egészségre, bár bizonyos betegségek meglétekor nem javasolják az alkalmazását.
A légzésgyakorlattól transzba esettek gyakran újraélik a születésüket, sőt, az anyaméhbeli állapotukra is visszaemlékezhetnek. Mások spirituális élményekről számolnak be, megint mások pedig váratlanul választ kapnak olyan kérdésekre, melyek megoldást jelenthetnek az életükre, de az sem ritka, hogy a transzba eső egy előző élet történéseiről számol be.
A sátánt láttam
A könyvelő Georgina transzélménye: – Ma is beleborzongok, ha visszagondolok arra a transzélményre. Egy XVIII. századi árvaházat láttam, ahol iszonyú körülmények között tartották a gyerekeket. Meztelenül, egymás hegyén-hátán feküdtek a sötét teremben a nyákos, hideg kövön, összebújtak, hogy így melegítsék egymást. Éheztek és vacogtak és sírtak.
Sírásukra belépett egy asszony, akinek hajlott, hegyes orra és jeges tekintete volt. Felkapott egy-egy síró kicsit, és odacsapta a földhöz. Ezzel akarta csendre inteni a többit. Belenéztem ennek az asszonynak a szemébe, és átéltem az iszonyatot. Olyan volt, mintha jól ismertem volna, mégsem tűnt ismerősnek. Az arcán, a szemében semmi részvét, semmi érzés nem látszott, olyan hideg volt, mint egy kitömött madár üvegszeme.
A másik pillanatban az asszony nagy, fekete madárrá változott, és repülni kezdett az égen. Körbe-körbe szállt, egyre messzebb került a Földtől, mintha a bolygók közé kényszerült volna. Megértettem, hogy ez a büntetése a gonoszságaiért: körbe-körbe kell repkednie, míg megbánást nem mutat.
De ő nem mutatott megbánást. Közönyös arccal verdesett a szárnyaival. Megláttam, hogy az ellipszis pályán, ahol repül, van egy hatalmas tűztenger. Tudtam, ha elhagyja az ereje, oda fog belezuhanni. Így is lett. Egyszer csak meglódult, és a lángoló pokolba vetődött. Azt is tudtam, hogy az ő lelke számára nincs tovább, mindenestül és véglegesen megszűnt létezni.
A transzlégzés után elmeséltem ezt a vezetőnknek, és elmondtam a félelmemet is. Mi van, ha ez a rettenetes nő én voltam egy előző életemben? A vezető azt mondta, akkor sincs semmi baj, hisz mind követtünk el már hibákat, a múltunkon úgysem tudunk változtatni. A kérdés mindig az, mit teszünk a jelenben.
Végre sírtam
A tanuló Anita transzélménye: – Nem tudtam sírni. Ez a tény nagyon fájdalmas volt számomra, és kíváncsi voltam, mi lehet az oka. Meghalt a nagymamám, a nagypapám, mindkettejüket nagyon szerettem, meghalt a kutyám, elhagyott a szerelmem… Csupa fájdalom, és én mégsem sírtam.
Elmentem egy transzra. Egyszer csak megjelent anyukám képe. Négyéves voltam, elestem, vérzett a homlokom. Szörnyen fájt, és nagyon ijesztő volt. Szerettem volna, ha anyu megölel, meggyógyít, de ő rám förmedt: meg ne próbálj sírni, mert még el is verlek! Anyám fegyelmezett, szigorú nő, kemény élete volt, nem engedhette meg magának a könnyeket, és engem is erre tanított. Amikor a transzban ehhez a képhez értem, újra átéltem azt a fájdalmat, a szeretetlenséget, a szigort, és elkezdtek ömleni a könnyeim.
A transzlégzésben szabad sírni, sőt, üvölteni, zokogni is, hát én 20 év könnyeit adtam ki magamból. El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbültem.
Ha szeretnénk kipróbálni a transzállapotot, tegyük biztonságos keretek között. A holotrop légzést, bár az egészségre nem káros, nem javasolt egyedül végezni. A szervezett programokon mindig van egy szakember, aki vigyáz a résztvevőkre, és abban is segít, hogy végül ki-ki feldolgozhassa az élményt, amit szerzett.
A javaslat az, hogy senki ne érkezzen elvárásokkal, ne akarja szándékosan előidézni valamilyen konkrét élményét, engedje el magát, és szárnyaljon.
A légzés menete
A légzés technikája egyszerű, mindenki meg tudja tanulni néhány perc alatt. A teremben besötétítenek, a résztvevők szivacsokra fekszenek, ha akarnak, be is takarózhatnak. A légzés alatt e célra összeállított meditációs zenék és élő dobok szólnak nagy hangerővel. A légzésprogram időtartama egy-másfél óra, azután a résztvevők elmondhatják, megbeszélhetik élményeiket egymással és a vezetővel, aki segít megérteni az olykor ’kódolt’, túlról jövő üzeneteket.
NEM ajánlott a transzba esés
- szív- és keringési problémák esetén
- ha magas a vérnyomása
- ha légzőszervi problémái vannak
- pszichiátriai betegeknél (pl. pánik, fóbia, depresszió, skizofrénia esetén)
- epilepsziás betegeknek
- terhesség vagy annak gyanúja esetén
Még nincs hozzászólás