Saláta, pénz, kemény drog?
Kevés olyan dolog van a világon, amelynek kapcsán férfiak és nők ugyanazon az állásponton vannak, de a csokoládé minden kétséget kizáróan ilyen.
Ha a kakaóbabból készült édességről van szó, megszűnnek a nemi szerepek, sutba lehet vágni a teljes genderelméletet, mert egy tábla csoki előtt afféle androgün entitásként állnak mindkét nem képviselői. Ha nem is szereti mindenki a csokit, szélsőségesen negatív érzelmeket nem vált ki senkiből.
Ha az ember az interneten szörfözget, jó pár témába vágó bölcsességbe belefuthat. „Minden jó, ha csokoládéból készült.” „Kérem a csokim, és senkinek sem esik baja.” „Vannak, akik terápiára járnak, én csokit eszem.” „Mentsük meg a Földet, mert ez az egyetlen bolygó, amin van csokoládé.” „A kiegyensúlyozott diéta az, amikor mindkét kezedben van csokoládé.” És így tovább.
Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a jelenkor nem becsüli kellőképpen a csokoládét. Vegyük például az aztékokat, akik annak idején a csokoládé alapjául szolgáló kakaóbabot fizetőeszközként használták. Bizony, a csoki pénz volt, a kereskedelem alapja, és mint ilyen, a civilizáció egyik mozgató, éltető ereje.
Kicsit persze bizarrnak tartanám, ha a hónap elején mondjuk kétszáz tábla csokit adna át a főnököm, és a fizetésemelést az jelentené, ha tíz táblával többet vihetnék haza. Nem kell közgazdásznak lennem, hogy tudjam, a csokivaluta koncepciója nem fog megvalósulni.
Az egyetlen probléma a csokoládéval, hogy hizlal. Ez azért baj, mert a csokoládét kis mennyiségben egyszerűen képtelenség fogyasztani – kérdezzék meg Gombóc Artúrt! Lehet, hogy Zacher Gábor a heroint tartja a legaddiktívabb ajzószernek a világon, de szerintem a csokoládé sem sokkal marad le mögötte.
Bizonyos szintet elérve az embernek meg kell szereznie a napi adagját, különben agresszívvé válik, és nem nyugszik, amíg be nem nyom legalább egy Sport szeletet vagy egy darab trüffelt. Persze, vannak, akik a csokira nem édességként tekintenek, hanem valami egészen másként.
Ők úgy okoskodnak, hogy a csokoládé kakaóbabból készül, az pedig egy cserjén nő, ami egy növény, és mivel végeredményben a csokoládé növényből van, ezért igazából salátának számít. Szerintem sántít kicsit ez az elmélet, de kit érdekelnek ilyen apróságok, ha arról van szó, hogy az ember nyugodt lelkiismerettel faljon be egy tábla tejcsokit?
Még nincs hozzászólás