A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Ridegek, zsarolók, vérszívók

Mostanában lépten-nyomon azt hirdetik, hogy az embernek elsősorban önmagát kell szeretnie, mert csak így tud másokat is. Első hallásra úgy hangzik, mintha arra hívnának, hogy legyünk önzők, lépjünk át a másik érdekein, kényeztessük magunkat reggeltől estig, és akkor majd helyreáll a köröttünk borulni készülő világ.

Fotó: Shutterstock.com

Önmagunk egészséges szeretete persze nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal a tükör előtt állunk, hanem hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Hibáinkkal, hiányosságainkkal, múltunk sérelmeivel együtt. Hogy képesek legyünk elhinni, hogy a másik szeretetét nem kell kiérdemelni, mert szerethetőek vagyunk úgy, ahogy vagyunk.

Nemrég egy férfi barátommal beszélgettem, és nagyon megérintett, amikor azt mondta a feleségéről: – Tudod, nem azt szeretem benne, hogy okos, hogy jól néz ki, hogy szült nekem egy gyereket. Hanem azt a mozdulatot, ahogy hazaérve a papucsába bújik, vagy ahogy a vágódeszka fölé hajolva a kolbászt szeleteli.

De ügyetlen vagy!

Az első képet a szüleink festik rólunk. Az ő dorgálásukból, dicséretükből, biztatásukból építjük fel önmagunkat, és vele az önmagunkba vetett hitünket. Ha a szülői magatartás túl szigorú vagy ítélkező volt, önbizalmunk ingatag maradhat felnőttként is.

Aki nem bízik eléggé a saját megítélésében, az manipulálhatóvá, befolyásolhatóvá válik. Egyre erőtlenebb és gyengébb lesz, és előbb-utóbb rátalálnak azok az emberek, akik általuk kívánnak megerősödni. Szeretők, barátok, szülők, anyósok, akárkik. Ők a nagy érzelmi manipulátorok.

Bármennyi szeretet is kevés

Fotó: Shutterstock.com

A 35 éves Emma negyedik éve él Mártonnal, két gyerekük született. Az esküvő azonban még mindig csak álom, Emma vasárnap esténként, amikor a gyerekek már alszanak, beköltözik a fürdőkádba, és belepotyogtatja könnyeit a kádba. Valahányszor szóba került, hogy össze kéne házasodni, Márton dührohamot kapott, és kijelentette, őt nem lehet zsarolni.

Amikor egymásba szerettek, Emmának tetszett, hogy Márton kissé morcos, tüskés, hogy harcban áll az egész világgal. Úgy érezte, meg kell mentenie, és hogy majd ő lesz az, aki fényt visz a mindennapjaiba. Eleinte még mintha sikerült volna is, de amikor az első gyerek megszületett, és a férfira kevesebb figyelem jutott, visszatért a morgós kedve.

Többször rátámadt Emmára, hogy neki már csak a gyerek a fontos, és őt nem szereti. Miután Emma megetette, megfürdette, tisztába tette és lefektette a babát, Márton elvárta, hogy az ő lábát, hátát is megmasszírozza, és felolvasson neki. De nem örült ennek sem, megvádolta Emmát, hogy mindezt már nem szívből teszi, és hogy már nem is szereti. – Sírni tudnék, hogy a két gyerekem apja, a nagy szerelmem nem más, mint egy önző, érzéketlen szörnyeteg – mondja Emma.

Őt nem lehet szeretni…

Tari Annamária pszichológus egyik publikációjában kifejti, hogy a felnőttkori párkapcsolatok sikerének kulcsa a korai gyerekkorban keresendő, ahol az anya – jó esetben – képes kiegyensúlyozott szeretetet, biztonságos légkört teremteni a gyermekének. De ha a szülők is kiegyensúlyozatlanok érzelmileg, és egyáltalán nem, vagy csak hiányosan tudják a gyermekük számára biztosítani az ’egyenletes’ szeretetet, a gyerek önértékelése sérülni kezd.

Egyre inkább úgy érzi, hogy mivel az anyja nem szerette, őt egyáltalán nem lehet szeretni, így hiába kapna felnőttként szeretetet, ’nem hiszi el’. Egy ilyen partner a párkapcsolatban ragaszkodik az utolsó szóhoz, nem képes a kompromisszumra, agresszív szorongással reagál minden olyan helyzetre, ahol úgy érzi, az érdekei csorbulhatnak.

Valójában nem történik más, mint hogy a régi kisgyerek keményen harcol önmagáért. Egy ilyen kapcsolat a másik felet állandó érzelmi erőfeszítésre kényszeríti, amelyben háttérbe szorítva saját igényeit, a hajdanán meg nem kapott érzelmi nyugalmat kell biztosítania – írja Tari Annamária.

Az légy, aki vagy

Fotó: Shutterstock.com

Vlagyimir Levi orosz pszichológus szerint az önszeretet az ember elsőrendű kötelessége. Az az ember, aki önmagát egyáltalán nem képes szeretni, elviselhetetlen. Másokat csak az tud szeretni, aki kétkedés és szenvelgés nélkül szereti önmagát. Ez a fajta önszeretet leginkább arra hasonlít, ahogyan gyermekkorunkban viszonyultunk önmagunkhoz: azzal a bölcs és bátor méltósággal, saját értékeink ösztönös átélésével, ami semmiképpen sem sértette mások érdekeit.

Akkoriban még tudattalanul szerettük az egész világot, ahogyan azt az egyediséget is, amely egész lényünket alkotta. Minden azon alapul, hogy vállalni tudjuk önmagunkat, mondja Levi, mert függetlenül mindentől és mindenkitől eredendő jogunk, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Csak így van értelme annak, hogy saját tökéletesítésünkön munkálkodjunk. Mert minek tökéletesítenénk azt, amit nem szeretünk?

Hogyan kell magamat szeretni?

Más kérdés, hogy volt-e módunkban megtanulni szeretni magunkat, biztosítottak-e arról, hogy feltételek nélkül szerethetőek vagyunk, csecsemőkorban, a szüleinktől. Mert könnyű mondani, hogy szeressük magunkat, ha nem tudjuk, hogyan kell, és elfogadni és képtelenek vagyunk a kívülről jövő szeretetet.

Mindenki számára ajánlott relaxáció közben elképzelni a kiskori önmagát akár egy régi fénykép alapján, és megadni a hiányzó szeretetet, figyelmet. Nem ’ciki’ elképzelni, hogy átöleljük, megpusziljuk a kisgyerek énünket, és éreztetjük vele, hogy nem hagyjuk árván, és biztonságban van.

A kórosan szeretethiányos embereket azonban hiába kényeztetik, mert amíg nincs feltárva a gyerekkori trauma és a szeretetképtelenség oka, mindig félreértelmezik majd a kapott szeretetet. A tudatalattiban munkálkodó ’rémeket’ pedig leginkább csak terápiával, szakember segítségével lehet felkutatni.

Érdemes minél előbb, mert különben mindenféle emberi kapcsolat, köztük a szeretetkapcsolatok is rámennek, ráadásul az ilyen szülő a gyerekéből akaratlanul is narcisztikus személyiséget csinálhat.

Fotó: Shutterstock.com

Miről lehet felismerni a szeretethiányos, zsarnoki személyiséget?

  • Saját hibájáért, kudarcáért mindig másokat okol
  • Bármilyen kritikára túlérzékenyen reagál
  • Ha úgy érzi, nem kapja meg a kellő tiszteletet, dühkitörése lesz
  • A külvilágban elszenvedett sérelmeiért a szeretteinek kell lakolnia
  • A partnerrel, gyerekekkel elhiteti, hogy soha nem elég jók (ahogy vele is elhitették gyerekkorában
  • Magabiztosnak és önelégültnek mutatja magát (pedig nem az)
  • Ha nem kap elég figyelmet, annak tudja be, hogy a többiek túl buták ahhoz, hogy meglássák benne a zsenit
  • Gyakran fantáziál sikerről, hírnévről
  • Szokatlanul önző, minden elsősorban róla szól, de néha meglepően, túlontúl kedves
  • Mások igényeit képtelen figyelembe venni, nincs rá energiája
  • Csak addig tartja valakivel a kapcsolatot, amíg az csodálja őt
  • Gyakran depressziós

Címkék: önszeretet, tari annamária, zsarolók, szeretettelen kapcsolat, gyerekkori sérelmek, vlagyimir levi

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!