Rendőrnő a feleségem
Ültem már rendőrautó hátsó ülésén, és bilincs is volt már a csuklómon, de a legtöbb vád akkor ért, amikor elvettem egy rendőrnőt feleségül.
A haverok gúnyos megjegyzései aztán elhalkultak, és ugyanolyan alaptalannak bizonyultak, mint a hatósági számonkérések. Szerencsére nem a barátaim kételyeivel és csodálkozó pillantásaival kellett megtanulnom együtt élni, hanem egy lánnyal, aki történetesen rendőr.
Persze, ma is van még, akinek kerekre nyílik a szeme, amikor meghallja, hogy a gyerekeim anyja melyik cégnél dolgozik, de aztán rájönnek, hogy ez is csak egy szakma, egy munkahely, ahonnan hazaérve ugyanolyan az ember, mintha a közértben dolgozna. Na, jó, talán kevesebb szomszéd csöngetne be tanácsot kérni, ha a párom napközben a csemegepultban állna…
De ennyit könnyűszerrel el lehet viselni, mert tudom, hogy ő szívesen segít – ezért lett rendőr. Sokszor nehéz elviselni, hogy azért túlórázik, mert megint egy olyan személyt akar köröztetni az aggódó család, aki csak átugrott trécselni a szomszédba, vagy nem a megszokott kocsmájában felejtette ott magát két napra.
Ilyenkor én is úgy érzem kicsit, hogy a testület része vagyok, mert ha ő zabos is az elvesztegetett adóforintok és munkaórák miatt, nekem azt kell sugallnom: a lényeg, hogy valaki megkerült.
Ha az ember rendőrrel köti össze az életét, nem árt, ha felvértezi magát pszichológiai képességekkel. Nem is a saját, hanem a párja érdekében. Mert meggyőződésem, hogy annak könnyebb, aki egyedül marad a vacsoraasztalnál, és annak nehezebb, akinek fel kell állnia onnan, mert megcsörrent a telefon. És este kilenckor csak egyvalami miatt csöröghet az állandóan bekapcsolt telefon, mert menni kell…
Ha a mi szerkesztőségünk úgy működne, mint a rendőrség, akkor a takarítónőnek és a pénzügyesnek is éjszakáznia kéne lapzártakor, még akkor is, ha egy hajszálnyival sem tudnak hozzájárulni a történet előremozdításához. Így volt ez a migránsválság elején is, mégsem voltam dühös, amikor egyedül fektettem a gyerekeket: mert ha az ember rendőrrel köti össze az életét, akkor meg kell értenie, hogy az ő szemében mások problémái előbbre valóak a sajátjánál. És ez nemcsak pozitív gondolkodás, hanem hit.
Persze, a pozitív gondolkodás is sokat segít. Hiszen amíg a szeretteid hazajönnek, addig mindig át lehet tervezni a napot, még akkor is, ha az a nap a karácsony vagy a gyerek szülinapja. És amíg ő azért van távol 30 fárasztó órája, hogy egy számunkra teljesen ismeretlen valaki is hazamehessen, és a saját családjával újratervezhesse a folytatást, addig megéri.
Igaz, megéri a biztos állás, az egészségügyi ellátás és a másodikán pontosan utalt fizetés miatt is, de amióta nincs a korkedvezményes nyugdíj, a fenti előnyök már a pályaválasztásnál sem sokat nyomnak a latban, ezért egyre nagyobb szükség van az elhivatottságra.
Ha az elhivatottság háttérbe szorul, akkor jön a frusztráció, az meg olyan, hogy az ember nem tudja az egyenruhájával együtt letenni. Az nem marad ott a fegyverszekrényben, hanem hazajön, és veszélyesebbé válik, mint bármely fegyver. Ilyenkor nagy szükség van az empátiára és az otthon melegére! Ügyelnünk kell rá, hogy amikor hazaér, legyen ideje rendőrből szülővé változni.
Aztán ott van még a pontosság, amivel fel kell vérteznie magát mindenkinek, aki egy rendőrrel köti össze az életét. Én, aki világéletemben figyelmen kívül hagytam a pontos időt, tőle tanultam meg, hogy a fél nyolc az nem lehet 7.40, de még 7.31 sem. Ami ennél is nagyobb alkalmazkodást igényel, az a hiperéberség, ami egy elhivatott rendőrt jellemez.
Ez nem az ébresztőóra megcsörrenésekor jelentkezik, hanem abban a pillanatban, hogy az utcára lépünk. A lopásokkal foglalkozó nyomozó a zsebeseket lesi folyton, a közlekedésrendészeten dolgozó pedig a forgalmat akarja kontrollálni minden percben. Elég egy szabálytalanul utazó gyerek az első ülésen, és máris megyünk a másik irányba.
Nemcsak emiatt kényszerülnek a rendőrfeleségek és -férjek néha kitérőre. Főleg a kisebb közösségekben, vidéken szolgálókkal fordul elő, hogy összefutnak egy gyanúsítottal, és ilyenkor érthető módon nem szívesen mutatkoznak a családtagjaikkal, nehogy veszélybe sodorják őket.
Egy ismerős rendőrt a szülészeten abba a kórterembe osztottak be, ahol a négy ágyból kettőn azok az asszonyok feküdtek, akiket nemrég hallgatott ki egy ügyben. A szükséges kitérő ebben az esetben jól végződött, mert éppen volt szabad egyágyas szoba.
Mindezeken felül a legfontosabb kötelessége egy rendőr hitvesének, hogy sose sodorja veszélybe a párja hírnevét és tisztességét. Ha ez egy civil párkapcsolatban sem történne meg, akkor nincs semmi megszokhatatlan abban, ha az ember egy rendőrrel köti össze az életét.
Még nincs hozzászólás