Randevú barátságra hangolva
Nem hiszek abban, hogy ha egy férfi vagy nő vonzónak találja a másikat, akkor simán, barátként tudnak egymásra tekinteni az élet minden pillanatában. Még a legjobb barátom feleségére se tudok úgy nézni a strandon, amikor bikinire vetkőzik előttem, hogy ne lássam meg benne a nőt.
Szóval, valahogy mindig ott rejtőzik az az „átkozott” szexualitás. Genetikai jeladónk rendületlenül sugározza azokat a láthatatlan kis rezgéseket – tudtunkon kívül is –, amelyeket a vágy diktál, és persze ott a remény is, hogy egyszer talán másfajta rezgések is létrejönnek a barátságon kívül. Ezek szerint minden ezen múlna? A másik nyilván érzékeli az én baráti rezgéseimet, csak épp a felharmonikusaimmal nem tud mit kezdeni. Kivéve azt a pillanatot, amikor az ő felharmonikusai is felerősödnek, mert abból lehet akár szerelem is.
Nem állítom, hogy erre az elmélkedésre osztanának Nobel-díjat, és pontosan azért, hogy kicsit jobban megismerhessem mindezek hátterét, randevút beszéltem meg egy csinos, fiatal szexuálpszichológussal. Jobb helyet nem is választhattam volna, mint a belváros egyik kicsiny, intim hangulatú kávézóját. Lágy, szolid fények, sok gyertya, párnákkal teleszórt kanapé, kicsiny asztalok, elszeparált zugok, ahová be lehet húzódni a kíváncsi tekintetek elől. Kávé és forró csokoládé illata mindenütt. Itt ülünk le beszélgetni Győri Szilviával.
„A barátságot leginkább az különbözteti meg a szerelemtől, hogy a felek között nincs szexuális kapcsolat. Valamennyi rejtett szexualitás azonban majdnem mindig tetten érhető egy férfi és egy nő baráti kapcsolatában is, csak igen erős gátló tényezők működnek, amelyek nem engedik felerősödni a testi vágyat. Ráadásul ennek a mértéke is különböző. Az egyik félből teljességgel hiányozhat, míg a másikban jobban megtalálható” – mondja a szexuálpszichológus.
Miközben beszél, őt figyelem. Próbálok koncentrálni a mondataira, mégis inkább az érdekel, ahogyan mondja. Tekintetemmel követem a kezét, a gesztusait, nézem a mosolyát, ahogy megigazítja a haját, lesimítja a szoknyáját. Egy vonzó nőt látok, aki a személyiségével, természetes viselkedésével, őszinteségével hamar hatása alá tudja vonni a férfiakat, és ez alól én sem vagyok kivétel. A hivatalosból barátivá alakuló beszélgetés alatt pontosan érzem, milyen nehéz megtalálni azt a kényes egyensúlyt, ami mederben tarja a tárgyilagos viselkedést, és nem engedi kilengeni az ösztönösen felbukkanó érzelmeket.
„Sokkal gyakoribb, hogy szerelmek, házasságok alakulnak át barátsággá” – folytatja. – A barátság és a szerelem nagyon sok mindenben mutat azonosságot: értékrendben, rokonszenv terén, meghatározó szerepe van benne a bizalomnak és a közös érdeklődésnek. Ahogy a szerelem lángja kihuny, felválthatja az egymást segítő, múltból táplálkozó közös viszony, amely aztán egész életükre megmaradhat, még akkor is, ha mindketten valaki más oldalán élnek azután.”
Eszembe jut egy történetet, amit Gór Nagy Mária mesélt a televízió egyik Ridikül adásában. A Balatonnál nyaraltak, és teniszezés után hármasban sétáltak hazafelé Szurdi Miklós színész-rendezővel, a férjével, akitől még nem vált el, és Gulyás Buda operatőrrel, aki akkor már az élettársa volt. Budával átkarolva mentek, amikor egy ismerős jött velük szembe. Szurdi Miklós az üdvözlés utána azt mondta: hadd mutassam be a feleségemet – aki éppen Gulyás Buda karjaiból igyekezett kiszabadulni... Kissé abszurd helyzet, mégis mutatja, hogy létezhet barátság a szerelem után is.
„Létezhet olyan kritikus időszak is, amikor könnyen válhat szerelemmé egy baráti kapcsolat. Csalódottság, kudarcok, az élet nehézségei, vagy csak pusztán a félelem egy új párkapcsolattól, mind közrejátszhat egy régi, megbízható társ átértékelődésében, az addig csak barátinak számító érzelmek fellángolásában, mivel már eleve egy tartósabb, több utat megjárt kapcsolatból eveznek a szerelembe.”
Több órája beszélgetünk, és közeledik a pillanat, amikor el kell indulni hazafelé. Furcsa érzések kavarognak bennem, mert a találkozásunk voltaképpen szakmai beszélgetésnek indult, mégis baráti közelségeket éltünk át. Mint egy gyorsított film. Idegenekként jöttünk, barátokká lettünk, majd ismerősökként távoztunk. Ahogy azok a bizonyos rezgések jönnek, erősödnek, majd távolodnak és vesznek el.
Még nincs hozzászólás