Pillanatképek a Káli-medencéből
A Balaton-felvidék középső, legismertebb része a Káli-medence, amelynek betelepülő városi értelmiségi nyaralói és helyi lakói az együttélés olyan különös módját alakították ki, amelyben a turisták is örömüket lelik.
A Káli-medence nem csupán egy tájegység a Balaton északi partjától néhány kilométerre. A hetvenes-nyolcvanas években néhány budapesti értelmiségi, köztük nem egy elismert és híres személyiség vásárolt házat a térségben, és nemcsak az éves, akkor még egészen általános szokás szerinti nyári kéthetes szabadságukat töltötték itt.
Ha tehették – márpedig szabadfoglalkozásúak, kötetlen munkaidőben dolgozó művészek vagy nyári szünetet élvező színészek, tanárok lévén megengedhették maguknak –, kora tavasztól késő őszig laktak, s laknak azóta is erre.
„Amire állami műemlékvédelem soha nem lenne képes, több mint 100 népi műemléket mentettek meg a jövevények, akiket itt »bebíró«-nak neveznek. Feléledt a hagyományos kőműves- és nádazómesterség, új házak épültek régi stílusban. 1979-ben megalakult a Káli Vidék Baráti Köre, kezdeményezésükre a megőrzött tájat és falvakat védetté nyilvánították.
Kővágóörs, Kékkút, Salföld, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Köveskál, Balatonhenye, Monoszló.
Filmek, kiállítások, néprajzi kutatások irányították a figyelmet a Káli-medencére. Újra megpezsdült itt az élet, úgyhogy ma már nem a kihalástól, hanem az idegenforgalom kártételeitől kell megóvnunk Európának ezt az egyedülálló élő szabadtéri múzeumát” – áll az első bebírók egyikének, a ráadásul állandó lakossá vált Somogyi Győző szobrászművésznek és Szelényi Károly fotóművésznek közös albumában.
A Káli-medence mindezek hatására a közgondolkodásban valóságos „kultúrtáj” lett: egyik falujában Presser Gábor, Cserhalmi György és Váli Dezső, a másikban Makk Károly, a harmadikban Varnus Xavér, s így tovább. Kővágóörsön még Cseh Tamás utca is van az énekes emlékére.
A Kővágóörs és Köveskál között található Kornyi-tó nem egy Jancsó Miklós-film forgatási helyszíne volt, partjára ma is szép mezítelen lányokat és lovasokat képzelhetünk. A tó a vízimadarak paradicsoma, több mint 100 vándor és fészkelő fajt figyeltek már itt meg. Vize sekély, alig éri el az 1 métert, ritkán ugyan, de néha ki is szárad; érdekessége, hogy agyagos aljának köszönhetően áll meg a víz a medencében, a tó lefolyástalan, vizét csak a csapadék pótolja.
A Káli-medence keleti kapujában, Zánkán Gyógynövény-völgy néven, 7000 négyzetméteres ökocentrum nyílt két éve. Az egész évben látogatható központban az évszaknak megfelelően több mint 500 gyógynövényfajjal, fűszerekkel, ehető gyógynövényekkel, mocsári növényekkel, fák, bokrok cserjék gyógyhatásával ismerkedhetnek meg a látogatók.
Az Ábrahámhegytől északra lévő Kisörspuszta arról nevezetes, hogy 1978-tól itt zajlanak az augusztus 20-i háromnapos Kisörsi Olimpiai Játékok.
Az egész Káli-medencéből ide jön ilyenkor az errefelé nyaralók apraja-nagyja (ma már az egykori „apraja” gyerekei is), hogy nappal sportvetélkedőn, este és éjszaka pedig szabadtéri kocsma mellett ünnepeljenek. Míg élt, Szabados György is elmaradhatatlan résztvevője volt a jazz-örömzenélésnek Dresch Mihály és más kitűnő zenészek mellett.
Salföldön, a takaros házak, ízléses porták közt található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park háziállatokat bemutató majorja, mellette, a World Press Photo-díjas Török László salföldi Pajta Galériájában rangos kiállítások nyílnak évről évre. A szomszédos erdőben pedig egy román-gótikus pálos kolostor méltóságát még romjaiban is őrző falai.
A közeli Kékkút – keskeny, magas falak közt kanyargó főutcája van, hol két autó nem is fér el egymás mellett – határában viszont ipari méretekben hasznosítják a Teodóra császárnőről elnevezett savanyúvíz forrását, enyhén szénsavas vizével. Az erre elhaladóknak húsz éve még be kellett csúszniuk az árokba, hogy hozzáférjenek egy kifolyáshoz, ma már épített szabad kút kínálja ingyen a vizet.
Eleink gyógyító erőt tulajdonítottak a Káli-medence peremén, Monoszló és Zánka között magasodó Hegyestűnek. A hegy különleges formája egy tűzhányó emlékét őrzi, az öt- és hatszögletű bazaltoszlopokká szilárdult magma egy vulkán kürtőjének maradványa. Sokan úgy érzik, a hegytető köveiből áradó természetes energia különleges, nyugtató hatást gyakorol a testükre, s ez évszázadok óta vonzza a gyógyulni, erősödni vágyó utazókat.
Ha a kúthoz közeli fehér kőkereszt mellett rákanyarodunk a Rozskúti dűlőútra, Mindszentkállára érünk, ahol nemcsak lovagolni, de lovaspólózni is alkalmunk adódhat – legalább megnézhetjük az évente visszatérő argentin trénerek munkáját.
A környező települések (Szentbékkálla, Köveskál vagy Kerekikál, Sóstókál) neve a honfoglalás körül itt letelepedett Kál nemzetség emlékét őrzi. Szentbékkálla határában találjuk a Kőtengert. A kisebb-nagyobb sziklák előtt álló réten először még könnyű a köveket kerülgetni, majd olyan sűrű lesz a kő, hogy csak egyikről a másikra ugrálva haladhatunk.
A mélyedésekben megtelepedő növények, virágok ritka, csodálatos együttest alkotnak, némely kő megőrizte az egykori csigák, kagylók elmeszesedett maradványait is.
A magyar Toscanának is nevezett, festői szépségű Káli-medence természeti értékei védelmet érdemelnek, s különös, hazánkban ritkán tapasztalható (súrlódásoktól persze nem mentes) összefogással igyekszik „bebíró” értelmiségi és helyi lakos a természetvédelmi és gazdasági érdekek összehangolására.
Még nincs hozzászólás