Pataki Ági kutyája, Bentley

2014. szeptember 18. | Írta: Issekutz Erzsébet | 2 komment

Ezúttal egy igazi kedvenc lett a kedvenc. Az egykori fotómodell, ma az Üvegtigris és más népszerű filmek producere, Pataki Ági, alig gondolkodik azon, mi tartozik a számára nagyon fontos dolgok közé. Szinte azonnal rávágja, hogy a kutyája, Bentley lesz ennek a cikknek a főszereplője.

Bentley eredetileg nem az én kutyám volt. Nem is én adtam neki a nevét. A fiam vette magának a tizennyolcadik születésnapjára, egyszerűen meglepte magát ezzel a kölyökkel. De én elszerettem tőle az ebet, nagyon rövid idő után már énértem rajongott Bentley. Persze, én töltöttem több időt vele, én etettem, könnyű volt elhódítanom. Így ez lett István fiam első szerelmi csalódása. A kutyája átszeretett belém. Azóta is dúl a harc, kit imád jobban. Ezzel, persze, jól jár az eb, mert mindenki kitesz magáért, hogy a kegyeit keresse, de én is jól járok. Mert szerethetem őt, és ő is szeret engem.

– Mi az a különleges érték, ami ebben a gazda–állat kapcsolatban újdonság lett?

– Természetesen nem akarom egy szintre hozni a gyerek és a kutya családi szerepét, mégis... Furcsa módon a kutya az agyam mélyén ugyanúgy mindig jelen van, ahogy a fiam.  Része az életemnek, a lelkemnek. Sokszor azon veszem észre magam, hogy ugyanúgy becézgetem, mint egykor a kisgyerekemet. Érdekes módon ezt István rosszul viseli, pedig ő, immár huszonhárom évesen, nem tart különösebb igényt a szülői gyöngédségre.

– A fia egyszerűen hazaállított egy kutyával? Nem beszélte meg  a szüleivel előre?

– Mivel nem kapott tőlünk kedvencet, tizennyolc évesen úgy döntött, most már nagykorú, és ez volt tulajdonképpen az első – és eddig utolsó – lázadása. Én azért nem akartam kutyát, mert éreztem, hogy belefúrná magát a lelkembe. Teljesen kiborultam, amikor István hazatelefonált, hogy jön egy kutyával. De ez csak addig tartott, amíg meg nem láttam a fiam ölében a fehér gombócot, akkor rögtön megenyhültem. A kutya ebben is olyan, mint egy gyerek. Az első pillanattól fogva a szerelmesévé válik az ember.

– Volt korábban is valamilyen állata, vagy most, ez a gyönyörű golden retriever az első?

– Se kutyám, se más állatom nem volt. Nincs is semmilyen viszonyom velük, inkább tartok tőlük, mintsem rajonganék értük. A természetet viszont nagyon szeretem, szívesen sportolok a szabadban, vagy csak kint vagyok, élvezem a szépségét. Ebben a kutya nagy segítség. Mikor a szobát választanám, mert nem jó az idő, vagy csak lusta vagyok, akkor ő figyelmeztet, hogy neki jobb odakinn. Vele futok, és immár rutinná vált, hogy este, munka után a férjemmel (Kovács Gábor filmproducer – a szerk.) hármasban egy-két órát gyalogolunk, tempósan, hogy sportértéke legyen. Ezt legalább hetente négyszer megcsináljuk. Ha nem érünk rá, akkor ugrik be István – más kérdés, hogy ő szeretni szereti a kutyát; gyalogolni vele már kevésbé.

– De azért számíthatnak rá a szülei, sőt, a kutya is, és ez is nagy dolog manapság.

– István befejezte a CEU-n (Közép-európai Egyetem) a mesterképzést, és elkezdte a diplomához szükséges gyakorlatot.  Ezzel bekerül a munka világába, startol az életben. Még keresi az útját, és nagy kérdés, hogy itthon marad-e. Nekünk, szülőknek a szívünk azt diktálja, hogy maradjon hazai pályán, de talán jobb lenne neki, ha külföldön is tapasztalatot szerezne.

– Nem gondoltak arra, hogy István is folytassa a filmes szakmát? Hiszen az édesapja is és ön is a filmvilágban dolgoznak.

– Persze, ez kézenfekvő lenne, ráadásul nekünk nagyon kényelmes. És István szokott is nekünk segíteni, ha szükség van rá, de nem vetette bele magát a filmes világba, hiányzik belőle még az az elkötelezettség, ami bennünk megvan. Mi semmi esetre sem akarjuk presszionálni.

– Mit is jelent ez a film iránti elkötelezettség?

– Az Üvegtigris első részével indult el a produceri pályám. Az életemben bizonyos korszakok adódtak. Modellkedtem, majd az idő hozta kényszerű váltás után maradtam a divatszakmában, mint több üzlet tulajdonosa. Mikor férjhez mentem Kovács Gáborhoz, természetesnek tűnt, hogy részt vegyek az ő munkájában. Nem is tudnék önállóan működni, Gábor biztosítja a szakmai hátteret. Ez egy olyan munka, hogy ha nem legalulról kezdem végigjárni a karrier lépcsőfokait, akkor igen nehéz megtanulni. Idén nagyon izgalmas ősz előtt állunk. Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjében a férjem koproducer. Ezt a filmet nevezték a Golden Globe-versenyre, a magyarok az Oscar-díjra jelölték, emellett a világon nagyon sok filmfesztiválra kap még meghívást. Bizonyított a hazai mozikban, máig műsoron van, több mint 35 ezer feletti nézőszámot produkált. Elindult a Mirázs című film is. Hajdú Szabolcs új mozijának Taschler Andreával vagyunk a producerei. Azt a filmet meghívták Torontóba, számos egyéb fesztiválra, most kezdi a Föld körüli útját. 

– Gondolt arra, hogy bővítse az otthoni kedvencállományt?

– Én a gyerekállományt is bővítettem volna, de a férjem nem tudott más gyereket elképzelni Istvánon kívül. Arról sem akar hallani, hogy beszerezzünk még egy kutyát. Remélem, hogy feleségből is elég neki egy.

Címkék: kutya, film, szeretet, mundruczó kornél, fehér isten, producer, üvegtigris, kovács gábor, kutyasétáltatás, mirázs, hajdú szabolcs, taschler andrea