Pánikolsz? Lélegezz nyugodtan, és elmúlik
Pánikrohamot élete során minden tizedik ember megtapasztal. A pánikbetegség azonban más. A betegség a lakosság 2-4 százalékát érinti, és a nőknél gyakoribb. Nem mindig egyértelmű, miért alakul ki, azonban jól gyógyítható.
Nagyon fontos ezért megkülönböztetni a pánikrohamot a pánikbetegségtől. A roham megfelelő légzéstechnikával, relaxációs módszerekkel megelőzhető. Betegség esetén azonban orvosi segítségre is szükség van.
A pánikroham
A pánikroham nagyon rossz élmény. Rendkívül intenzív, szinte elviselhetetlen állapot. Tulajdonképpen szorongásos rosszullét, melynek legfőbb jellegzetessége, hogy hirtelen, váratlanul, és látszólag megmagyarázhatatlanul tör rá az emberre. Gyakran jár együtt szapora szívveréssel, izzadással, reszketéssel.
De jellemző rá a hidegrázás, a szédülés, émelygés, görcsös hasi vagy mellkasi fájdalom, gyengeség, gombócérzés a torokban, nyelési nehezítettség, fulladásérzés. A pánikroham-diagnózishoz a felsorolt tünetek közül legalább négynek jelen kell lennie. A szorongás és a tünetek intenzitása nagyjából 10 perc alatt eléri a maximumot, majd 20-30 perc alatt a roham fokozatosan magától megszűnik.
A pánikbetegség
Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a pánikrohamok gyakran ismétlődnek, egy hónap alatt legalább négyszer. A pánikbetegség olyan katasztrófareakció, amely katasztrófa nélkül váltódik ki a szervezetben. Az orvostudomány mai tudása szerint az agyi hírvivő receptorok túlérzékenységén alapul.
A pánikroham borzasztóan kellemetlen, de veszélytelen idegrendszeri jelenség. Az agy vészjelzéseket küld a szervezetnek egy olyan szituációban, amikor az nem lenne indokolt. Ilyenkor ugyanúgy adrenalin termelődik, mint a valódi vészhelyzetben, és kialakul egy menekülési reakció. Aki átéli, soha nem fogja elfelejteni.
Kiszámíthatatlanul jelentkezik, ezért különösen félelmetes. Nem lehet, nem is érdemes alkohollal, nyugtatókkal, altatókkal, kávéval, nikotinnal kezelni. Nem gyűrhető le akaraterővel sem. Bár a pánikbetegség genetikai hátterét még nem tudták pontosan feltárni, öröklött tényezők szerepére utal, hogy a pánikbetegek első fokú rokonai között a betegség megjelenési valószínűsége az átlagos négyszerese.
Típusai
A pánikroham a vezető tünet alapján három típusú lehet. Leggyakrabban mellkasi pánik, amely szívtáji szorítással, heves szívveréssel, mellkasi fájdalommal, fulladással jelentkezik. Vagy hasi pánik, melynek fő tünetei a gyomorpanaszok, a hasmenés és hányinger. De ismert a neurológiai pánik is, mely fejfájást, szédülést okoz.
A mellkasi pánik nagyon ijesztő, mert összetéveszthető a szívinfarktus jeleivel. Bár az esetek döntő többségében a pánikbetegek szervileg teljesen egészségesek, fontos, hogy a diagnózis felállítását kardiológiai kivizsgálás előzze meg, különösen, ha a családban előfordult szív-érrendszeri megbetegedés. Enyhébb esetekben megoldás lehet a rendszeres testmozgás beiktatása, vagy a relaxáció.
Mi van, ha infarktus?
Na jó, kérdezhetjük, ha a tünetek nagyon hasonlóak, honnan tudhatjuk, hogy amit átélünk, az szívinfarktus vagy pánikroham? Hogyan lehet megkülönböztetni, mikor kell kivizsgáltatni, hogyan kell kezelni?
Ha valakinek szívinfarktusa van, akkor a szívet tápláló koszorúerek záródnak el, a szívizomzat egy területének vérellátása megszűnik. Az oxigénhiány miatt a szívizomrész elhal, így romlik a szív pumpafunkciója, a test szövetei nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént. Ilyenkor jellemzően a szegycsont mögött szorító, nyomó, markoló jellegű mellkasi fájdalom jelentkezik, mely a bal vállba is sugározhat.
Eközben a szívinfarktus elszenvedője gyenge, erőtlen, fullad, verítékezik. Ha a panaszok nem csökkenek negyed óra alatt, és nem szűnnek meg fél óra alatt, hívni kell a mentőt, mert a késlekedés az életet veszélyeztetheti.
A pánik egyfajta túlreagálás
A pánikbetegek hajlamosak túlreagálni testi tüneteiket, stresszhelyzetben szoronganak, félelmeiket felnagyítják, egyre jobban zihálnak, amitől egyre erősödik a légszomj és a szédülés. Ezért meg kell tanulni helyesen lélegezni. Pánikroham esetén megemelkedik a légzésszám. A légzés gyakoriságának növekedése pedig nem más, mint a hiperventilláció. Ilyenkor a túllégzés miatt a szén-dioxid-szint lecsökken.
A túlzott szén-dioxid-vesztés a hörgők, erek, belek, húgyutak és más szervek simaizmainak görcsös összehúzódásához, légzés- és keringési zavarokhoz, a szervek, szövetek romló vér- és oxigénellátásához vezet. Ez az, amiért a pánikbetegeknél gyakran előfordul légzési nehézség, gyomor- és szívtáji görcs.
Ilyenkor nyilvánvalóan csökkenteni, normalizálni kell a légzést. Tehát a sok mély, kapkodó levegővétel helyett magunkat arra kell kényszeríteni, hogy kevés, apró levegőket vegyünk. Esetleg nejlonzacskón keresztül lélegezni egy rövid ideig. De ha a pánikbetegség már kialakult, azt is remekül lehet gyógyszeresen, illetve pszichoterápiával kezelni. Ezért nem szabad szégyellni orvoshoz fordulni.
A pánikbetegség fő tünetei
A pánikbetegség fő tünetei a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének meghatározása szerint:
- heves szívdobogás;
- izzadás;
- remegés;
- fulladásérzés, légszomj;
- gombóc a torokban-érzés;
- mellkasi fájdalom vagy diszkomfort érzés;
- hányinger vagy hasi fájdalom;
- szédülés, bizonytalanság- vagy ájulásérzés;
- derealisatio (a realitás elvesztésének érzése) vagy depersonalizatio (olyan érzés, mintha az ember elválna a saját testétől);
- a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem;
- halálfélelem;
- zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés;
- hidegrázás vagy kipirulás, felhevülés.
A pánikrohamok osztályozhatók aszerint, hogy a roham milyen helyzetben jelentkezik. E szerint megkülönböztethetünk:
- spontán fellépő pánikrohamot, amikor a rohamot nem környezeti körülmények váltják ki;
- szituációhoz kötött pánikrohamot, amikor a roham csak bizonyos valós vagy elképzelt helyzetekben jelentkezik, pl. szűk helyre való bezártság esetén. A betegek ezért az ilyen helyeket, helyzeteket kerülik, például nem mernek buszra, liftbe szállni. Egyes súlyos esetekben az utcára kilépni.
Még nincs hozzászólás