Önnek mekkora az ökológiai lábnyoma?
Életmódunk, döntéseink befolyásolják, hogy mennyit élünk fel a Föld javaiból. Mindennapi életvitelünk nyomot hagy a Földön: ezt a nyomot a kutatók ökológiai lábnyomnak nevezték el.
A természet ételt, tiszta vizet, energiát, fát ad a számunkra, elnyeli a hulladékainkat, biztosítja az éghajlat állandóságát, és gyönyörködtet is. Ha hosszú távon fenn akarjuk tartani az emberiség életét a Földön, a bolygó készleteit nem szabad gyorsabb ütemben elhasználnunk, mint ahogy meg tudnak újulni. A hulladékkibocsátás is csak olyan ütemben folyhat, ahogy még fel tudja dolgozni a természet. Az ökológiai lábnyom szemléletesen fejezi ki a környezetterhelés mértékét, a természetre gyakorolt hatásunkat. Megértéséhez a Greenfo oldalaihoz fordultunk segítségért.
Ökolábnyom
Az ökológiai lábnyom fogalmát egy kanadai ökológus, William Rees alkotta meg a hetvenes években, majd a kilencvenes évek első felében Mathis Wackernagellel közösen fejlesztette tovább. A fogalom egy globális hektárban megadott értéket takar, amelynek megállapításához számba veszik egy adott embercsoport tevékenysége során felhasznált, illetve leadott energiát és anyagokat.
Az ökolábnyom mértékegysége tehát a globális hektár (gha). Ha megnézzük, hogy a Földön 12,6 milliárd hektár biológiailag produktív föld- és tengerfelület van, s ehhez már 7,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1,7 hektár jut. Nagyobb az ökológiai lábnyomunk, mint a Föld biológiai eltartó képessége (biokapacitása), azaz olyan ütemben használjuk az erőforrásokat, amivel a regenerálódó természet már nem képes lépést tartani. Jelenlegi életmódunk fenntartásához 1,5 Földre lenne szükségünk.
Túlfogyasztás napja
A Globális Ökolábnyom Hálózat a bankszámla-kivonatokhoz hasonlóan követi nyomon 2003 óta a „bevételeket” és a „kiadásokat”, írja a Föld Napja Alapítvány, és a Hálózat (angol nevén Global Footprint Network) ez alapján számítja ki évről évre az ökológiai túlfogyasztás napját.
Ez minden évben az az időpont, amikortól deficitessé válik az emberiség gazdálkodása a természeti erőforrásokkal. Ami ez után a nap után elfogy, azt a természet már nem képes újból előállítani.
Ettől a naptól kezdve a hiány pótlásához már a következő év erőforrásait fogyasztja az emberiség – az unokáink hiteleznek, minden bizonnyal akaratuk ellenére. Az idén minden eddiginél hamarabb, már augusztus 13-án elérkezett a túlfogyasztás napja: 2015-ben alig több mint hét hónap alatt használta el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson.
A természetre nehezedő növekvő nyomás az élőhelyek elsivárosodásához vezet, és a biológiai sokféleség vissza nem fordítható pusztítását eredményezi. Mindez az élőlények sokaságának és magának az emberiségnek a jövőjét, jólétét veszélyezteti.
Kihalnak az állatok
A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) 2014-es jelentése szerint a földi élővilág rosszabb állapotban van, mint valaha. 1970 és 2010 között az emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és halak száma – átlagosan – a felére csökkent a bolygón.
Ez a változás jóval nagyobb, mint amennyit korábban jeleztek. Az élővilág sokfélesége a mérsékelt és a trópusi övezetekben egyaránt csökken, de a trópusokon sokkal gyorsabban. A legdrámaibb helyzet Latin-Amerikában figyelhető meg, ahol 83 százalékos a visszaesés. A hanyatlás legfőbb oka az élőhelyek lepusztítása a mértéktelen halászat és vadászat által. Az éghajlatváltozás a másik alapvető veszély, amelynek hatásait a jövőben egyre inkább megérezzük.
Sajnálatos tény, hogy egyetlen országnak sem sikerült még a magas életszínvonalat fenntartható méretű lábnyommal párosítania. Az elmúlt tízezer évben az emberiség számára jelentős előnyt jelentett a kiszámítható és stabil környezet, ami lehetővé tette a letelepedett emberi közösségek fejlődését és átalakulását a mai modern társadalmakká.
Ám most a világ új korszakhoz érkezett – ez az „antropocén”, vagyis az „ember kora” –, amelyben az emberi tevékenységé a vezető szerep a bolygón. Tekintettel a változás mértékére és nagyságrendjére, olyan kritikus fordulópontok várhatók, amelyek az életkörülmények váratlan és visszafordíthatatlan változásait okozhatják a Földön.
Magyarország
A WWF Élő Bolygó-jelentése szerint a fejlett országokban – így hazánkban – 1970 óta nem romlott az élővilág általános állapota. Ez a kedvezőnek tűnő állítás azonban elfedi azt a tényt, hogy nálunk már 1970 előtt végbement mindaz a pusztítás, ami a világ nagy részén most zajlik.
A Kárpát-medence egykor változatos erdőségekkel és vízi világgal tarkított ősi vadon volt, amiből mára nem sok maradt. A vizes élőhelyek jórészt eltűntek a folyószabályozásokkal, az őserdőket kivágtuk, az ősi gyepeket beszántottuk, eltűnt az országból a hiúz, a medve, a farkas, a viza, a hód és megannyi más faj.
Mindezek ellenére szerencsés helyen élünk. A jelentős veszteségek dacára a Kárpátok vidéke még mindig Európa zöld szíve, az Európai Unió országai között ma Magyarországon az egyik legkisebb az egy főre jutó ökológiai lábnyom.
Még nincs hozzászólás