A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Önkéntesként az olimpián

Világszerte több százezer sportoló küzd azért, hogy kijusson a négyévente megrendezésre kerülő ötkarikás játékokra. Mások, sokszor nem kevés áldozatot hozva azért, hogy részesei legyenek az olimpiai hangulatnak, segíteni mennek. Rióba is lesznek közel hetvenezren a különböző országokból - ők az olimpiai önkéntesek.

Fotó: www.rio2016.com

Nem csak kiváló sportolók (több mint százhatvanan) képviselik majd Magyarországot a riói olimpián, sokan önkéntes segítőként indulnak Brazíliába a nagy kalandra.

„Már a londoni olimpián is dolgoztam önkéntesként, ahol elsősorban tolmácsként volt rám szükség. Tizenöt évig vívtam, a válogatott kerettagságig is eljutottam, de sajnos beláttam, hogy sportolóként nem fogok eljutni a játékokra – önkéntesként erre van lehetőség” – meséli Kaposi Dorottya. Összefogott két ismerősével, közös (lehetőleg olcsó) szállást kerestek Rióban, az utazást pedig már tavaly elkezdték szervezni, hogy minél kevesebb pénzből kijöjjenek.

A '80-as évektől kezdve gigantikusra hízott olimpiák megrendezése manapság már szinte lehetetlen önkéntes segítők ezrei nélkül. A nyári játékok idején általában legalább 60 000, a téli esemény esetén kb. 20 000 segítő dolgozik - természetesen fizetség nélkül. Munkájuk sokrétű: segítik a több százezer néző eligazodását, a szurkolók beléptetését, buszokat vezetnek, fénymásolnak, vagy egyszerűen csak ottlétükkel, mosolyukkal járulnak hozzá az olimpiai élményhez, de például önkéntesek viszik az érmeket az díjátadásra, vagy kísérik el a sportolókat a doppingvizsgálatra is. Idegen nyelv(ek) ismerete (általában az angol) erősen ajánlott, emellett elsősorban jó kommunikációs készség, az emberek iránti nyitottság kell ehhez a munkához. Egyes szakterületeken (orvosi csapat, szállítás, protokoll, informatika) emellett még speciális szaktudásra is szükség lehet.

Mert az olimpiai önkéntesség tényleg komoly vállalást jelent, ahol jelentős költségekkel kell számolni, az utazást és a szállást ugyanis a bátor vállalkozóknak kell állniuk. A munkanapokon étkezést kapnak, és az akkreditációs kártya általában az ingyenes közlekedést is lehetővé teszi számukra a városban – sokszor ez is komoly segítség a büdzsé alacsonyan tartásához.

A legnagyobb támogatás talán az önkénteseknek tervezett olimpiai formaruha, amelynek teljes kollekcióját megkapják. Amellett, hogy ez szép emlék, komoly értékkel is bír. Ezt saját tapasztalatból is meg tudom erősíteni, a 2004-es athéni olimpián kapott önkéntes pólót a záróünnepség előtt például többen is 100 euróért akarták megvásárolni tőlem. Persze, nem adtam, hiszen ez idővel személyes, azóta is féltve őrzött emléktárggyá válik…

„A jelentkezés nem ment egyszerűen Rióra, sokkal latinosabb volt a folyamat, mint négy éve London esetében. Interneten zajlott az egész, mégis szinte minden határidőből kicsúsztak a szervezők, de végül csak sikerült elintézni, hogy a vívásra kerüljünk, ahova szerettünk volna.

Egy hónappal a megnyitó előtt kaptuk csak meg a pontos munkabeosztásunkat, ami egy helyben lévő brazilnak lehet, hogy nem gond, de a világ túlsó feléről érkezve időnként stresszes volt a várakozás” – teszi hozzá Dorottya, aki spanyolul és (egy kicsit) portugálul is beszél, így nem csoda, hogy őt is kiválasztották a riói szervezők a negyedmillió jelentkező közül.

És hogy miért áldoz (nem kevés) pénzt, szabadidőt, energiát valaki azért, hogy ott lehessen egy olimpián? „Nekem mindent megért, hogy az első sorból láthattam Szilágyi Áron olimpiai győzelmét Londonban. Közvetlenül az eredményhirdetés után készíthettem vele egy közös fényképet, amire azóta is nagyon büszke vagyok.”

Egy másik segítő, a Facebookon egymásra találó, külön csoportot létrehozó riói magyar önkéntes csapat tagja, Halasi Dóra azt mondja: „Elég hosszú, közel egyéves folyamat volt maga a jelentkezés, amelynek csúcsa 2015 őszén egy videokonferenciás beszélgetés volt, ahol személyesen mondták el a külföldi jelentkezőknek, hogy mi vár rájuk, és cserében mire számíthatunk.”

Ő eddig elsősorban idehaza gyűjtögette a hasonló élményeket, dolgozott világzenei fesztiválon és a 2013-as budapesti vívó-világbajnokságon is. Az olimpiai szerepvállalás lehetőségére a vívóedzője hívta fel a figyelmét. Neki azt mondták a szervezők, hogy a portugál nyelv ismerete nem kötelező, de a helyi viszonyokat ismerve azért ajánlott valamilyen szintű alaptudás, így online nyelvtanfolyamokkal segítik a külföldi jelentkezőket.

Az amúgy művészettörténészként dolgozó Dóra a riói játékok helyszínére utazók közös vágyát is megfogalmazza: „Remélem, hogy elkerül bennünket minden rossz, amit a médiában írnak az olimpia helyszínével kapcsolatban…”

És ahogy önkéntestársai, ő is nagy várakozással készül az utazásra „Alig várom már, hogy ott lehessek a sportolók közelében, láthassam a magyar vívók asszóit az olimpián, és együtt ünnepelhessük a sikereket. A riói szállást sikerült egy ismerősön keresztül olcsón megúszni, igaz, a távolság miatt naponta elég sokat fogok utazni, de ez nem lehet akadály. Rengeteg külföldi barátot fogok szerezni, ami mindig nagy élmény egy ilyen világeseményen.”

Címkék: olimpia, önkéntesség, riói olimpia, olimpiai önkéntesek, rió

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!