"Önbizalomfröccs" női módra
Női önbizalom... Akár a hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn, és ahogy a kutatások mutatják, a többség számára inkább az utóbbi. A kicsattanó magabiztosság ritka adottság, legtöbbünknek munkával jár barátságot kötnünk önmagunkkal és felépítenünk az önbizalmunkat. Most három nagyszerű nő története következik, akik keményen megdolgoztak a tulajdon önbecsülésükért.
Az alábbi önvallomásokból kiderül, mennyit segíthet a hála, egy rossz kapcsolat felszámolása vagy a félelmeinkkel való szembenézés a szilárd önbizalom felépítésében.
Közel Afrikához
Az ékszertervező Felvinczy Zita rendszeresen megosztja lélekmelengető, önbizalomépítő gondolatait a követőivel, női publikumával. Nem véletlen mindez, hiszen a Szentendrén alkotó művész kifejezetten hosszú, ám izgalmas útkeresést követően talált rá saját magára.
„Bölcsészkaron végeztem, imádtam a munkámat, de hiányérzetem volt. Utólag visszatekintve az önbizalmam sem lehetett hatalmas, hiszen bölcsészhez hűen állandóan sötét ruhákban s mindent eltakaró, hatalmas fekete pólókban jártam.”
Zita útkeresésében egy utazás hozott fordulatot, méghozzá Afrikába.
„Sosem akartam semmit annyira, mint Ghánába utazni. Nehezen, de összegyűjtöttem a hozzávalót. Emlékszem a pillanatra, mikor kiléptem a repülőgépből, és megcsapott a hamisítatlan afrikai illat.
Csodálatos ruhákba öltözött nőket és férfiakat pillantottam meg hatalmas, színes, izgalmas, szimbolikus jelentésű ékszerekkel. Egész Afrika vibrált az örömtől és a nyugalomtól.” Zitában nagyon mély nyomot hagyott a meglepő, izgalmas, olykor sokkoló világ megismerése.
„A legnagyobb szegénység közepette is komoly tartásuk van, gyönyörűek és önbizalomtól kicsattanóak, mindig ápoltan és szép ruhákban mutatkoznak. Az első utazás gyökeresen változtatta meg az életemet, a második utazás már a kialakult szenvedélyes szerelem eredménye. Sokat kaptam, tanultam, leginkább azt, hogy mennyire el vagyunk kényeztetve itt, Európában. Megtanultam hálásnak lenni azért, amim van.”
Hosszú évekkel később, miután megszületett a kisfia, az alkotáshoz fordult, s hihetetlen energiák szabadultak fel benne. „Ugyanolyan szenvedélyesen alkottam, mint ahogy minden mást is csinálok.”
A művésznő egy ideje egyfajta klubot is alapított, ugyanis sok, önmagát kereső nővel találkozik. „Nagy köztünk az összetartás, sokat tanulunk egymás történeteiből. Sokszor gondoljuk azt, hogy az élet csak velünk nem bánik kesztyűs kézzel, míg meg nem ismerjük a többiek élettörténetét. Nem keveseken segítenek ezek a meghitt beszélgetések.”
A boldogító nem!
A csupa szív, mindig mosolygós Kiss Gabi masszőrről sosem gondoltam volna, hogy néhány éve még kifejezetten zárkózott, elutasító ember volt. Gabi a negyedik ikszen túl talált rá a valódi énjére és hivatására.
„Sosem volt önbizalmam, ami egészen biztosan a gyermekkoromból fakad. Nem gondoltam, hogy önmagamért is szerethető vagyok. Csak nem olyan régen találtam meg azokat, akik bíztak bennem, és építő hatással voltak rám.”
Titkárságvezetőként dolgozott, mikor egy ingyenes magazinban megpillantott egy masszőrtanfolyamot. „Napokig csak hordozgattam az újságot magammal, majd egy nagy levegővétel után felhívtam a számot. Máig sem tudom, mi késztetett erre a lépésre, ami az életem legjobb döntése volt.”
Ám Gabi minél többet masszírozott, a férje annál többet morgott.
„Folyamatosan azt éreztette, hogy ez nekem nem fog menni, én ehhez kevés vagyok. Ez persze nagyon rosszulesett, hiszen teljesen letörte az ébredező önbizalmamat. Az utolsó csepp az volt a pohárban, mikor a vizsgám előtt a férjem komolyan aggódni kezdett, hogy nem veszélyeztetem-e az alanyom testi épségét.”
Gabi döntött: „Szép csendben elváltunk, én pedig újra a nulláról kezdtem mindent. Mégis megérte, hiszen végre olyan társaságban lehetek, ahol hasonló gondolkodású emberek vesznek körül.
Azt, akivé mára váltam, magamnak köszönhetem, hiszen az utat én jártam végig, és járom még mindig. Bár vannak támogatóim, sokkal jobban bízom magamban, már neki merek vágni az ismeretlennek. Már elhiszem, hogy nincs lehetetlen.”
Kiút a pánik fogságából
A sikeres aromaterapeuta, Mayer Petra története ugyancsak tanulságos.
„Tizenhárom évesen megkérdeztem a szüleimet, mit kellene tennem, hogy jobban szeressenek az emberek. Itt kezdtem az eredeti személyiségemet módosítani ahhoz, hogy a társadalom számára elfogadhatóvá, szerethetővé váljak.
Felnőttként értettem meg, miért vágytam annyira abban az időben a pozitív visszacsatolásra, a személyes szeretetteljes kapcsolódásra. Tizenkét éve foglalkozom az önismeretem fejlesztésével. Bár az önbizalommal sokáig hadilábon álltam, két dologban mindig biztos voltam: a belső vezetésemben és az erőmben.
Húszéves koromban kezdtem el az önfejlesztést, amikor sikerült egyedül kijönnöm a pánikbetegségemből, amit a komfortzónám elhagyása hívott életre. A gyógyulásom után volt először olyan érzésem, hogy akár a jég hátán is megélek. Rendkívül erősnek éreztem magam! Akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet.”
Kutatni és olvasni kezdett. Minderre nemcsak a lelki élete, hanem megmagyarázhatatlan betegségei is sarkallták.
„Elkezdtem a félelmeimmel szembenézni, ezzel párhuzamosan egyre több problémámat sikerült megoldanom. Volt vendégem, akivel együtt csináltam végig, hogy kijöjjön a pánikbetegségéből, mondván, ha én megcsináltam, neki is sikerülhet. És így is lett!”
Petra a hivatása gyakorlása mellett táncol, elvonulásokra jár, komoly kulturális életet él. Úgy érzi, még korántsem ért a spirituális útja végére, ám egyvalamit biztosan megtanult: az önbizalom csakis a kellő önismereten alapulhat.
Még nincs hozzászólás