Olyasvalakinek tűnni, akinek nem akarnak látni
Az, hogy meg akarunk felelni a környezetünknek, önmagunknak, a párunknak, igenis kívánatos dolog, aki nem teszi, villámgyorsan munka, barátok és társ nélkül találhatja magát. A kényszer szóból azonban sejthető, hogy létezik egy olyan szint, ami már kifejezetten beteges, és ez a jelző itt nem csak hangulatfestés.
A megfelelési kényszernek többféle megnyilvánulási területe lehet, az egyik ezek közül, hogy külsőleg mindig tökéletesnek akarunk látszani. Ez inkább a női nemre érvényes, mi, férfiak túlnyomó részben az ellenkezőjében, a „nem-megfelelési kényszerben” szenvedünk, és sokkal több időt meg energiát kellene arra fordítanunk, hogy ki legyen vasalva az ingünk, rendben legyen a frizuránk, és ne úgy nézzünk ki, mint akiken átgyalogolt egy elefántcsorda.
A megfelelési kényszer túltolása pszichológusok szerint gyomorpanaszokhoz és pánikbetegséghez is vezethet, ami nem meglepő, a felszín alatt ugyanis az alany folyamatosan azon szorong, hogy tökéletesnek tűnik-e minden, amit mond, tesz, ahogy megjelenik, ahogyan él.
A megfelelési kényszer az esetek többségében szóló probléma, csakhogy van egy olyan vetülete, ami már több ember közös gondja lehet, ez pedig az, ha valaki a párkapcsolatában akar kényszeresen megfelelni.
Azt hiszem, ez olyasmi, amit életünk egy-egy szakaszában mind elkövetünk. Én is elkövettem, és a dolog tragikomikuma az volt, hogy olyasvalakinek akartam tűnni, akinek a párom nem is akart látni. Ő nem akarta, hogy tökéletes legyek, de én valami fixa idea miatt fáradhatatlannak, örökké figyelmesnek akartam látszani. Szerencsére ez még nem az az ok, ami miatt szétmegy egy kapcsolat.
Tegyük fel, hogy egy kapcsolat elején az ember másnak mutatja magát, mint aki valójában. Vagy a párja, felesége, barátnője akarja őt valamilyennek látni, és a férfiember mindent belead, hogy ő legyen az ideális, minden helyzetben határozott, mindenhez értő, nagybetűs férfi.
Meddig lehet ezt a pózt fenntartani? Mikor fog lebukni, kiégni, belefáradni? Egy év? Kettő? Talán öt? A végén pedig ott áll két frusztrált, csalódott, kifáradt és magányos emberi lény, és fogalmuk sincs, mi történt velük. És ami a legijesztőbb: lehet, hogy rá sem jönnek, mi volt a gond, és a következő kapcsolatukban ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni: a nő az új párját is a tökéletesség felé hajszolja, a férfi az új kapcsolatában is valaki másnak akar látszani.
Hasznos, ha a felek minél hamarabb tisztázzák, mit várhatnak egymástól, így sikerülhet kihúzni néhány tényezőt, amelyek miatt tönkremehet egy kapcsolat.
Még így is marad vagy száz másik a listán, nem igaz?
Még nincs hozzászólás