A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Olyanok lettünk anyámmal, mint két idegen

Imádtam apámat. Talán, ha nem hal meg fiatalon, 48 éves korában, idő előtt, az én életem is máshogyan alakul. Talán másként nézek a férfiakra, ha nem hiányzik olyan nagyon ő, a rajongásom első tárgya, a tökéletes, a mindent tudó férfi.

Fotó: Shutterstock.com

Nem csak nekem hiányzott. Anyám is fiatal volt még, amikor megözvegyült. Én félárva lettem tizennégy éves koromban. Anyám pedig özvegyasszony negyvenkét évesen. Persze minden szeretetét, ambícióját, élete minden szorongását, rám öntötte.

Egyetlen, túlféltett kincseként sehogyan sem tudtam a saját lábamra állni. Bár nem mondta, éreztem, hogy nem akar mellém mostohaapát hozni a házba. Pedig még szép volt, kerülgették a férfiak.

De még évekkel apám halála után is kötelességének érezte a hűséget iránta, és titkolnivalónak minden női vágyat.

Jót akart nekem, rosszat tett mégis. Apám halála után örökké a múltról merengett, vagy a jövőt tervezte. Csak a jelenről nem vett tudomást. Nehéz volt vele élni.

„Apád örült volna, ha megéri”, mondta, ha olyasmit csináltam, ami kedvére való volt, és apám feltételezhető nemtetszésével találkozott minden tévedésem. S egy halottal nem lehetett vitatkozni. Egy elmúlt világ börtönébe zárt.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2019. évfolyama 3. számának 58. oldalán!)

Címkék: boldogtalanság, férfi-nő viszony, anya-lány-szerető

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!