Odett nőideálja, Brigitte Bardot
Bár nem példaképek szerint élem az életem, mégis, amit a hetvenes évek nőideálja, és különösen Brigitte Bardot képvisel, nagyon magával ragad. Tetszik az egyénisége, az életút, amit bejárt, sőt, még az is, hogy vegetáriánus, hiszen én is az vagyok.
Polgár Odett mostani megjelenésére is hatással van kedvenc korszakának ikonikus alakja. „Nekem Brigitte Bardot-ról egyből a középen elválasztott, hajpántos, sátorszerűen leomló frizura jut eszembe. És bár a közönség rövid, barna hajjal ismert meg, a fodrászommal – aki szintén nagy B. B.-rajongó – kitaláltuk, hogy legyen hasonló frizurám, amilyen a francia színésznőnek.” (Brigitte Bardot-ról szóló cikkünket a 68. oldalon olvashatják.)
Ám az az időszak, amikor B. B. a fénykorát élte, zenei szempontból is hatással volt a fiatal énekesnő életére, aki nem szeret előre tervezni, inkább hagyja magát sodortatni az árral. „Bár rengeteg meghatározó dolog történt a hatvanas-hetvenes években, a Beatlestől kezdve a hippikorszakon át a Rolling Stonesig, mégis ki kell emelnem Jimi Hendrixet, mert az ő Purple Haze című száma volt az első dal, amit mikrofon előtt énekeltem. Tizenöt éves voltam ekkor. Sose határoztam el, hogy énekesnő leszek, ez tulajdonképpen még ma sem eldöntött dolog. Velem általában megtörténnek a dolgok, ahelyett, hogy egy kitűzött cél felé haladnék. Az éneklés is úgy kezdődött, hogy a gimnáziumban alakult egy zenekar, amelyik énekest keresett, én pedig úgy éreztem, volna kedvem megpróbálni. Amikor előadtam ezt a bizonyos számot, megörültek, hogy megtalálták, akit kerestek.”
Nem esett az alma messze a fájától, hiszen Odett zenészcsaládba született, édesapja a Sziámi együttesben játszó Polgár Péter. „A zene észrevétlenül ott volt a mindennapjainkban, előfordult olyan is, hogy a vasárnapi húsleves közben Alice in Chains szólt, ami nem egy megszokott dolog, de nekem ez sose volt furcsa. Már óvodás koromban is szolfézsra jártam, aztán az általános iskola mellett zeneiskolába; hat évig fuvoláztam, ami sajnos a kamaszkorral abbamaradt, de bízom benne, hogy egyszer még újra elő fogom venni.”
Amikor először meghallottam a Van az a pillanat című számot a rádióban, arra gondoltam: végre nem egy kommersz popdal a szokásos, semmitmondó szöveggel, hanem egy igényes, finom, mégis vagány nóta, aminek az előadójára oda kell majd figyelni. Odett azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a nyári fesztiválszezonban sok helyen fellépett országszerte, ráadásul az a megtiszteltetés érte, hogy egyik nagy kedvence, a Blondie előtt énekelhetett a Papp László Sportarénában. A kereskedelmi televíziók világában ma már megkerülhetetlenek a tehetségkutató műsorok, ha egy fiatal zenész érvényesülni szeretne. Tizenhét évesen Odett is indult a Megasztár harmadik szériájában, és be is került a legjobbak közé, mégis más utat választott.
„Az egyik zenekari tag nevezett be, és a vigaszágon bejutottam az első tizennégy közé, de a végső tizenkettőbe már nem. Egyáltalán nem bánom, hogy így történt, mert egészen másképp alakult volna a pályám, például most nem biztos, hogy hívnának játszani fesztiválokra, amit nagyon élvezek. Én más irányba indultam el. Apukám gyakran ellátogatott a koncertjeinkre, és egyszer megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék hozzá, ha ő dalokat írna nekem, én pedig felénekelném őket egy stúdióban. Amikor már hat-hét összegyűlt, elmentünk egy kiadóhoz, ahol annyira megtetszettek nekik a számok, hogy egyből igent mondtak a produkcióra. Tizenkilenc éves koromban jött ki az első albumom, Odett and the Go Girlz címen, akkor még két énekesnővel, Varga Zsuzsával és Takács Eszterrel karöltve, mert úgy éreztem, még nem szabad egyedül elindulnom ezen a pályán.”
Édesapja pedig végig mellette állt, nemcsak átvitt értelemben, hanem a színpadon is, a zenekar gitárosaként. „Soha nem feszélyezett, hogy apukám ott volt a háttérben, sőt, egyfajta biztonságot nyújtott a jelenléte. Nehéz ezt elmagyarázni, mert persze fontos, hogy kik vannak az ember háta mögött, hogyan zenélnek, miként működnek közre a dalokban, de mikor fölmegyek a színpadra, alapvetően csak magamra számíthatok – és persze a közönségre. Nem volt bennem kényszer, mert soha nem kellett megfelelnem semmilyen szülői elvárásnak, mindig lehettem olyan, amilyen én akartam lenni.”
Az Odett and the Go Girlz debütálása után fél évvel megjelent első önálló albuma, majd megszületett a Hanyatt, homlok, egyenes című lemez, többek között a Van az a pillanat című dallal, amelyre nemcsak a szakma, de a kereskedelmi rádiók révén nemsokára a közönség is felfigyelt. Olyannyira, hogy 2011-ben meg is kapta a legjobb hazai pop-rock albumnak járó Fonogram-díjat. Idén áprilisban kijött harmadik nagylemeze, a Csillagtérkép, amely szakított a hazai lemezkészítés hagyományaival, Odett viszont hű maradt önmagához, és itt sem szabott gátat a saját elképzeléseinek.
„Két évig készült ez az album, amelynek különlegessége, hogy összesen tizennégy zeneszerzővel, producerrel, illetve szövegíróval dolgoztam együtt, minden dalnál más-más felállásban. Itthon nagyon ritka, hogy valaki ennyire fiatalon ilyen merész húzással álljon elő. Általában az a jellemző, hogy minden dalnál ugyanaz az alkotói gárda működik közre. De ez sem volt tudatos, itt is minden ihletszerűen, menet közben alakult. Tartott éppen valahol a dal, amikor úgy éreztük, ha ehhez még ezt vagy azt az alkotót felkérnénk, akkor ő olyat tudna hozzátenni, amitől még jobban működne az anyag. Ezen található egyébként az Eurovíziós Engedj el című nóta, ami bekerült a legjobb nyolc dal közé 2013-ban, a Fantom, ami a Viva Chart Show-t vezette, vagy az Egy lépés című szám, amit idén nyáron szintén sokat játszott a Petőfi Rádió. Tulajdonképpen minden felvételnek hasonlóan sikeres az utóélete, és erre nagyon büszke vagyok.”
Ennek az extravaganciának, persze, meg is van az eredménye, hiszen Odett koncertekkel, forgatásokkal teli időszakot tudhat maga mögött. „Forgattunk mostanában gyerekkórussal, készítettünk videoklipet, felléptem szeptember 6-án a Közmédia napján az MR2 Szimfonik Live-on, ahol életemben először énekeltem szimfonikus zenekarral. Szeptember 9-én pedig a Blondie előtt játszottam az Arénában, ami óriási dolog volt számomra. Az, hogy egy élő poplegenda előtt zenélhettem, többet mond minden ömlengésnél és hosszú líránál, hiszen Debbie Harry személyisége nekem legalább annyira meghatározó a már említett korszakból, mint Brigitte Bardot-é.”
Még nincs hozzászólás