Ő a narcisztikus, de csak te szenvedsz
Úgy érzed, bármennyi törődést, szeretetet, figyelmet adtál a párodnak, minden kevés volt? Hogy nem voltál, nem vagy elég jó? Egyre kevésbé bízol önmagadban, a tehetségedben, az erődben, a nőiességedben? Zavarodott lettél, mintha kicsúszott volna a lábad alól a talaj? Egyre fáradtabb és kedvetlenebb vagy, mintha egy láthatatlan mágnes szívná el az energiádat? Úgy érzed, nem vagy szerethető?
Ha a fenti kérdésekre igen, igen, igen a válasz, nagyon valószínű, hogy a kedvesed narcisztikus személyiségzavarban szenved. Pontosabban te szenvedsz, neki fogalma sincs, hogy minden cselekedetét, gondolatát, kényszereit egy betegség irányítja.
A narcisztikus személyiségzavar nem tévesztendő össze a narcizmussal, ami csupán egy tulajdonság, és nem lépi túl a még egészséges magamutogatás, önszeretet határát. Egy narcisztikus ember tisztában van a képességeivel, a sikereivel, önérvényesítő, büszke és hiú, néha már idegesítő módon.
Egy narcisztikus személyiségzavaros viszont szerepet játszik, csak tetteti, hogy öntelt és hiú, mert retteg, hogy meglátják valódi arcát, észreveszik, hogy nem is tökéletes, retteg, hogy nyilvánosan megszégyenítik, ezért olyan páncéllal vonja körül magát, melyen semmiféle kutakodó szem vagy felé áramló érzelem nem hatolhat át.
Ez persze nem tudatosul benne, mert álomvilágban él, ahol ő felsőbbrendű, különleges bánásmódot igényel, és nem vonatkoznak rá a társadalmi szabályok.
A figyelmed élteti
Párkapcsolatban élni egy narcisztikus személyiségzavarossal előbb-utóbb maga a pokol. Persze, az elején még minden tökéletes, a narcisztikus elbűvölő, kedves, törődő, és mindent megígér, amit csak hallani akarsz.
Óhatatlanul beleszeretsz, mert van benne valami delejes, aminek nem lehet ellenállni, főleg, ha a számára megfelelő alkat vagy, például egy empata, aki mindent mélyen átél, átérez, mindenkit meg akar menteni, és bármikor könnyedén háttérbe sorolja a saját érdekeit.
Vagyis nagyon ügyesen, minden nyafogás nélkül elkezdi megsajnáltatni magát, és te mindent megbocsátasz, amit veled szemben elkövet, hiszen tudod, mennyit szenvedett. És ez a célja.
Csakis úgy tud „életben maradni”, ha reggeltől estig táplálod a csodálatoddal, figyelmeddel, sajnálatoddal, imádatoddal, ha ezerszer is elmondod neki, hogy nála korrektebb, okosabb, szebb, nagyszerűbb embert még sosem láttál, és mindent félredobva alárendeled az életed az övének. Amíg ezt zokszó nélkül megteszed, addig veled marad. Nem azért, mert szeret, hanem azért, mert nálad megkapja a táplálékát, a figyelmet.
Nem tudja, mi az: szeretni
Azt írtam, nem azért, mert szeret… Persze hogy nem azért, hiszen szeretni nem tud. Sem az intimitás, sem az érzelmek, sem az empátia nem megy neki, ezektől menekül, mert tudat alatt a saját szeretetlen múltjára emlékeztetik.
A háttérben általában megtaláljuk az autoriter szülőt, akinek semmi sem volt elég jó, aki nem szeretett, csak elvárt, vagy a depresszióval küzdőt, aki soha nem akkor és úgy elégítette ki a kisgyerek érzelmi és fizikai szükségleteit, hogy az biztonságos szeretetben érezhesse magát. A gyerek megtanulja, hogy őt nem szeretik, és csak akkor viselik el, ha megfelelő módon teljesít, vagyis tökéletes.
Félreértés ne essék, a narcisztikus személyiségzavaros nem azért nem szeret, mert gonosz, hanem mert nem tudja, mi az, nem tudja, hogyan kell. És a látszat ellenére önmagát sem szereti, sőt, szégyenletesnek tartja, így aztán a legnagyobb félelme, hogy nyilvánosan megszégyenül.
Ha túl közel mész, megbüntet
Igaz, akkor is megbüntet, ha nem mész közel. Egy magát narcisztikus személyiségzavarosnak valló terapeuta, Sam Vaknin, aki könyveket is írt a témáról, és több mint ezer narcisztikussal beszélt, azt mondja, a másik kínzása számukra belső kényszer.
A másikat bántalmazni pedig sokféleképpen lehet: verbálisan, megalázással, kritikákkal, cinizmussal, leértékeléssel és csenddel, eltűnéssel. De fizikailag vagy szexuálisan is érkezhet a bántás, aminek sokszor nincs is más célja, csak a kontroll megerősítése.
Ha megpróbálsz intim helyzetet teremteni a narcisztikussal, ha lelkizni akarsz, vagy csak odabújni, számíthatsz rá, hogy minden átmenet nélkül odacsap. Egy súlyos megjegyzéssel, egy gúnyos tekintettel, vagy egyszerűen azzal, hogy napokra eltűnik.
Te pedig kínlódsz, keresed az okokat, próbálod megérteni, mit rontottál el, és teljesen kimerülsz. A bántást addig műveli, amíg végleg megszürkülsz, elfáradsz, rámész akár idegileg, fizikailag a kapcsolatra, és már nem tud merítkezni belőled. Ekkor eldob, és keres egy másikat, akinek még bőven van számára energiája.
Bevált módszere a csenddel verés
Tegnap még ott volt veled, és összebújva néztetek egy filmet, mára viszont eltűnt, nem hív, nem keres, ha te keresed, nem ér rá, és akár napokra, hetekre felszívódik. Rendszeres jelenség, és ne keresd az okát, nem te csináltál valamit rosszul.
Ilyenkor általában depresszióba is esik, és a saját sebeit nyalogatja. De amint feléled, újra szüksége lesz a belőled nyerhető energiára, és visszatér hozzád, mintha mi sem történt volna. Te pedig azt sem tudod majd, hova legyél örömödben.
Gázláng, amíg meg nem őrülsz
A másik módszere a Cukor György Gázláng című filmjéről elnevezett gázlángozás. Tegnap azt mondta, veled akar élni, összeköltözni, örökre. Mára pedig néz rád kerek szemmel, hogy honnan veszed ezt, ő ilyet nem mondott, biztos félreértetted, ő éppen hogy azt mondta, nyilván te akarsz összeköltözni vele, hogy mindennap láthasd őt. Ezt olyan meggyőzően adja elő, hogy elgondolkozol: lehet, hogy tényleg félrehallottál valamit?
Meredekebb esetekben képesek eldugni a dolgaidat, meghamisítani a noteszedet, átrendezni a lakásban apróbb tárgyakat, csak azért, hogy elbizonytalanodj: lehet, hogy kezdesz megőrülni? Itt is csak a kontrollról van szó, amit semmi esetre sem akar elveszíteni, úgy gondolja, ha te elbizonytalanodsz a saját ítélőképességedben, annál nagyobb hatalma lesz feletted.
Na és a szex?
Az egyik típus grandiózus az ágyban, és a kapcsolat elején ezzel el is varázsol téged. Csakhogy aztán egyre ritkábban, egyre szürkébben és egyre kurtábban zajlanak majd az aktusok, amiért persze te leszel a hibás, mert talán híztál, talán nem vagy elég illatos, vonzó stb. Egyenesen zsarol a szexszel, manipulál, kínoz.
A másik típust nem is érdekli a szex, csupán addig használja, amíg a ragaszkodást, figyelmet megszerzi, aztán elfelejti. Mondhatjuk rájuk, hogy aszexuálisak, de valójában alantasnak, állatiasnak, undorítónak tartják a szexet, nem méltónak önnön nagyságukhoz.
Ha pedig a nő mégis igényli, akkor hamar megkapja a szajha címkét, aminek következménye, hogy már nem lesz elég méltó a narcisztikushoz. Mindkét típusra jellemző, hogy életük bizonyos szakaszában pornófüggők.
A szabadulás
Egy narcisztikus kapcsolatból kiszabadulni rettentő nehéz, mert mire a szenvedő fél megérti, hogy manipulálják, bántalmazzák és nem szeretik, addigra az önértékelése, önbizalma összetört, és szinte jártányi ereje sem marad. Az egyetlen esély, hogy a narcisztikus – mivel látja, hogy áldozatából már nem táplálkozhat – keres valaki mást, és lelép.
De a tendencia az, hogy nem engedi el örökre, akit megszerzett, időről időre visszatér, hogy újabb energiát merítsen, és hogy ellenőrizze, hatással van-e még az illetőre. Hiába reménykedünk abban, hogy egyszer majd jó útra tér, hogy belátja, hogy bánt, hogy megsajnál, amiért szenvedünk miatta, vagy hogy a feltétlen szeretetünk meggyógyítja.
Nem fog meggyógyulni, és ha el is jutna terápiára, akkor is kicsi az esélye a gyógyulásnak. Az egyetlen kiút egy ilyen kapcsolatból a menekülés és a no contact, vagyis a teljes hírzárlat. Se telefon, se sms, se közösségi oldal. Idő kell, amíg az áldozat újra felépíti magát, hiszen az egész kapcsolat alatt arra tanították, hogy semmit sem ér, lecserélhető és felejthető.
Jellemzően kétféle narcisztikus személyiségzavaros van
- Az egyikük a külsőségeknek él, a legdivatosabban öltözik, márkás és drága kiegészítőket visel, illatozik, szupermenő a kocsija, közéleti szerepet tölt be, vagy erről álmodik. Ő hangos, harsány, a társaság középpontja, és az ágyban is egy virtuóz. Nyilvánosan kritizál téged, és mindenhol azt bizonygatja, hogy sokkal jobb nálad mindenben.
- A másik típust nem érdekli, mit vesz fel, még az is lehet, hogy le sem zuhanyozott, nincs rajta márkás óra, és a kocsija is kommersz. Viszont ő az agyával villog. Fantasztikus tudástár van a fejében, minden témában otthon van, ha elkezd beszélni, mindenki elismerően hallgatja. Legtöbbször van tudományos fokozata, vagy tagja valamelyik tudományos egyesületnek. Ő nem harsány, és a bántásai is inkább apró, finom szurkák, de azok olyan mélyen érnek, hogy egy pillanat alatt belehalsz.
Miről lehet felismerni a narcisztikus személyiséget?
- Saját hibájáért, kudarcáért mindig másokat okol
- Nem tűri a kritikát
- Minden ok nélkül eltűnik, mintha sosem lett volna
- Ha tiszteletlen vagy, dühkitörése lesz
- Ha bárki megsérti, rajtad veri le
- Nem vagy elég jó számára, és sosem leszel
- Manipulál, meghazudtol, semmibe vesz
- Háromszögez, vagyis tart egy harmadik felet a kapcsolatban, akivel féltékennyé tesz, őt pedig veled. Exbarátnő, exfeleség vagy leendő barátnőjelölt, aki állítólag halálosan odavan érte stb.
- Magabiztosnak és önelégültnek mutatja magát (pedig nem az)
- Gyakran fantáziál sikerről, hírnévről
- Első- és másodsorban minden róla szól
- Mások igényeit képtelen figyelembe venni, nincs rá energiája
- Csak addig tartja valakivel a kapcsolatot, amíg az csodálja őt
- Gyakran depressziósNem hiszi el, hogy szerethető
Nem hiszi el, hogy szerethető
Tari Annamária pszichológus egyik publikációjában (Mindennapi pszichológia) kifejti, hogy a felnőttkori párkapcsolatok sikerének kulcsa a korai gyerekkorban keresendő, ahol az anya – jó esetben – képes kiegyensúlyozott szeretetet, biztonságos légkört teremteni a gyermekének.
De ha a szülők is kiegyensúlyozatlanok érzelmileg, és egyáltalán nem, vagy csak hiányosan tudják a gyermekük számára biztosítani az „egyenletes” szeretetet, a gyerek önértékelése sérülni kezd. Egyre inkább úgy érzi, hogy mivel az anyja nem szerette, őt egyáltalán nem lehet szeretni, így hiába kapna felnőttként szeretetet, „nem hiszi el”.
Ez a kora gyermekkori hiánytünet aztán a narcisztikus érzelmek erősödését fokozza, így védi önmagát a személyiség. Egy narcisztikus karakterű partner a párkapcsolatban ragaszkodik az utolsó szóhoz, nem képes a kompromisszumra, agresszív szorongással reagál minden olyan helyzetre, ahol úgy érzi, az érdekei csorbulhatnak.
Valójában nem történik más, mint hogy a régi kisgyerek keményen harcol önmagáért. Egy ilyen kapcsolat a másik felet állandó érzelmi erőfeszítésre kényszeríti, amelyben háttérbe szorítva saját igényeit, a hajdanán meg nem kapott érzelmi nyugalmat kell biztosítania – írja Tari Annamária.
Cikkünk forrása: Malignant Self Love – Narcissism Revisited, Sam Vaknin, Ph.D.
Youtube: Nárcisz Coach sorozat
Még nincs hozzászólás