Nyári szünet - négy gyerekkel
Szülő és gyerek számára is fárasztó, tanulással teli kilenc és fél hónap után a család végre fellélegezhet: itt a szünet - különórák, reggeli rohanás és veszekedés nélkül. Aztán az első öröm után a szülő feleszmél: 'De hová teszem a gyereket?' Szerzőnket is komoly (át)szervezés elé állította a vakáció.
Sokaknak okoz gondot a hosszú nyári szünet, ám az előrelátó szülők már jóval a tanév vége előtt elkezdik felmérni a lehetőségeket, és beosztanak nagyszülőt, testvért, nagynénit, barátot, mikor ki gondoskodik majd a csemetéről, amíg apuka és anyuka dolgozik.
Magamat is az előrelátó szülők közé sorolom, már áprilistól terveztem-szerveztem, hogy a négy gyerek mikor, hova, mennyi ideig és kivel... Viszonylag egyszerű dolgom volt, mert gyermekeim apja 24 óra szolgálat után két napig otthon van, így aztán május végén úgy éreztem, hátradőlhetek, a feladat megoldva, a nyár megszervezve.
Éppen írtam a cikkemet a tökéletesre szervezett vakációról, amikor csörgött a telefonom: a vonal túlsó végén a férjem „fantasztikus” hírrel állt elő. Olyan munkát ajánlottak neki, amit imádna, és a főállása mellett, a két szabadnapján végezheti. Elméletben el is vállalta, csak az én jóváhagyásomra vár. Június közepén kezdene. Pont, mint a vakáció...
Ilyenkor mit mondhat az ember lánya? Menjen, ha szeretne, csakhogy én már lefixáltam, hogy mikor dolgozom a szerkesztőségben, mikor otthon, s bár a kollégákkal egyezkedve alakítgatni még tudom a beosztásomat, teljesen megváltoztatni már nem. Ezen a ponton be kellett látnom, hogy a nyári terveink füstbe mentek.
Négy gyereket elhelyezni nem kis feladat, s hiába van köztük majdnem felnőtt is, az mégsem járja, hogy a szünetet a kicsik felügyeletével töltse. Az egyik nagyszülőpár az ország másik végén lakik, és nem is igen bírnak el az én eleven gyermekeimmel, a másik nagyszülőpár pedig még aktív. A testvérek és barátok hasonló cipőben járnak, mint mi. Akkor mi a megoldás?
Az előre befizetett családi nyaralás ideje pipa, ám az csupán egy júliusi hét a nyárból. A többi közös programot a 48 órákban és 1-2 hozzáadott szabadnapban akartuk megoldani, de ez ettől fogva nem megy. Újra kellett tervezni két és fél hónapot.
Érdeklődtem tapasztaltabb szülőtársaknál, ők hogyan oldják meg ezt a nem kis feladatot. Sokan segítség híján az önkormányzat szervezte iskolai nyári napközis táborba fizetik be a gyerkőcöt. Utánanéztem: olcsó, jó programok, étkezés van, de mikor az ötletet felvetettem otthon, a gyerekek azonnal tiltakozni kezdtek az ellen, hogy a szünetüknek akár csak egy kis részét is iskolában töltsék.
A legidősebb gyermekem sérült, vele volt a szervezésben a legkevesebb gond, hiszen a napközi nyáron is működik, programokat szerveznek, nagy kert van, medence és nem utolsósorban klíma, ezért úgy döntöttünk, ő a mi munkás napjainkat ott fogja eltölteni.
Körülnéztem, mit tudok kitalálni a sorban következő gyermeknek, mert tizenhét éves kor ide vagy oda, ismerem a kamaszfiamat, ha nem tolják elé a tányért, nem eszik, hiába is várnám, hogy időnként magának melegítsen, vagy uram bocsá', főzzön ebédet.
A kedvenc tanárnője túratábort szervez, azaz folytatja a tavalyit, ezzel egy hetet itt is kipipáltunk, igaz, mivel „ottalvós” táborról van szó, elfelejthetjük, hogy a két kicsire akár csak pár órát is vigyázzon a nagy...
A sors kegyes volt hozzánk, a tavaly képzőművészeti tábort szervező galéria küldött egy e-mailt, hogy idén is várják a fiunkat szeretettel, s mivel kedve volt, a tavalyi csoporttal összebeszélve egy hetet a júliusból is megoldottunk.
Még nem tudja, de szerveztem neki 2 hét nyári közszolgálati munkát is az apukája közelében, így két legyet ütünk egy csapásra. Program is van, és az érettségi feltételeként elvárt pontok is gyűlnek. A négyből két gyerek élete szinte megoldva.
Az igazán komoly fejtörést a hét- és a nyolcéves nyári életének megszervezése okozta. Őket fél órára sem lehet egyedül otthon hagyni, nem hogy napokra. A görög iskola – merthogy oda is járnak – csak „ottalvós” tábort szervez, amit egyelőre korainak ítéltünk.
S a szerencse ismét ránk mosolygott... Egyik nap, a kezükben szép, színes papírt lobogtatva, boldogan újságolták, hogy „Flóra néni hittan tábort szervez, ugye elmehetünk?” Kézműveskedés, dalolás, strandolás – már hogyne mehetnének!
A két legkisebb rendszeresen jár úszóedzésekre, így júliusban van még egy megoldott hetünk, egészen jól állunk.
Anyósom már legalább három éve nem őrizte az unokákat, úgy döntöttünk, újra hadra fogjuk, s legalább egy hetet szánunk neki is a gyermekszórakoztatásból. Azt persze nem áruljuk el, hogy a kölykök viselkedése a régi, a telefont meg majd nem vesszük fel...
Közben édesanyám is tett egy bejelentést, hogy augusztusban két hétre elviszi a három „kicsit” Görögországba, így bár lapzártáig még maradt néhány kérdőjeles napunk, szinte készen vagyunk a nyári vakáció újraszervezésével. Ha hátradőlni már nem is merünk, azért lassan fellélegezhetünk…
Még nincs hozzászólás