Nyári fészkek, rejtekhelyek
Furcsa ellentmondás, hogy éppen a 19. századi városiasodással párhuzamosan támadt igénye a tehetős polgároknak és arisztokratáknak arra, hogy a városon kívül, a természethez közel tölthessék el a nyarakat.
Főúri rezidenciák
Jó, persze, a felső arisztokrácia, az Esterházyak, a Károlyiak, a Festeticsek már a korábbi évszázadokban is felépítették a maguk vidéki kastélyait – ám ezeket nem nyári pihenőhelyként, hanem általában uradalmi központként vagy reprezentációs célokra használták.
Talán József nádor volt az első, aki, miközben a budai palota déli szárnyában lakott, kifejezetten nyári vidéki rezidenciaként előbb a Margitszigeten (illetve ahogy éppen őmiatta hívták: a Nádor-, azaz: a Palatinus-szigeten) építtetett a romos ferences templom mellé egy villát, majd 1820-ban megbízta Pollack Mihályt egy klasszicista nyaraló felépítésével Alcsúton. A „legmagyarabb Habsburg” 1827-től ott töltötte a nyarakat, botanikai szenvedélyének hódolt, s az ő nyomán aztán sorra épültek az általában neves építészekkel – jobbára Ybl Miklóssal – terveztetett arisztokrata nyaraló-kastélyok, Nagymágocstól Füzérradványig.
A szív szava
Két irodalmárunkat is a szív vonzotta a Balatonfelvidékre: Kisfaludyt a szerelem, Jókait meg a füredi szívkórház főorvosa…
A Liliomfi című filmből ismert badacsonyi épület Szegedy Ignác alispán présháza volt, ahol egy szüreti mulatság alkalmával Kisfaludy Sándor huszártiszt és költő beleszeretett a házigazda tizennyolc éves Róza lányába. 1800-ban össze is házasodtak, és bár az ifjú férj sümegi szülőházában laktak, a nyarakat a ma múzeumként használt badacsonyi présházban töltötték – vagy Füreden, ahol a költő közadakozásból színházat is építtetett.
Füreden talált megnyugvást Jókai Mór is, akinek a sógora, vagyis Laborfalvi Róza húgának a férje volt a füredi kórház főorvosa. A nagy mesemondó 1857-től nála töltötte a nyarakat, kertészkedett, távcsövén kukkolta a Balatont, de csak jó messziről, mert úszni nem tudott… 1867-ben telket vett a kikötő fölött, és 1870-re felépült a nyaraló, ahol sokat dolgozott; ott írta például Az arany embert is, benne a balatoni rianás érzékletes leírásával – bár bevallása szerint télen soha nem járt a Balatonon…
Balatoni láz
A magyar tenger divatba jött: Jókaihoz hasonlóan Füreden vett klasszicista nyaralót Blaha Lujza is. Zichy Mihály szintén Füredre járt nyaralni, Huszka Jenő Fonyódra, Bajor Gizi, aki nemcsak fürödni, hanem vitorlázni is szeretett a Balatonon, Földvárra.
Az írók, színészek természetesen odavonzották a környékre a saját szakmájukbelieket: Illyés Gyula tihanyi nyaralója az írók nyári bázisa volt, mint ahogy a Latabár-család siófoki nyaralója természetesen a színészek mulatozásától volt hangos nyaranta – sőt, Feleki Kamill és Bilicsi Tivadar is rövidesen Latabárék szomszédságában vett nyaralót. Tolnay Klári viszont éppen hogy nem a kollégái miatt járt Balatonalmádiba: felújíttatott egy öreg nádtetős présházat, nyaranta lemondott minden fellépést, és azt élvezte, hogy a falubeliekkel trafikálhat, meg együtt palántázhat a szomszédasszonnyal.
„Kis lak áll…”
Aki pedig nyaranta elvágyott ugyan a városból, de meg akarta spórolni a négy-öt órán át tartó balatoni utazást, annak ott volt a Dunakanyar! A 20. század első évtizedeiben fedezték fel a színészek, operaénekesek, festők az itteni falvakat. Rózsahegyi Kálmán mutatta meg a környéket például Móricz Zsigmondnak is, aki 1911-ben vásárolt telket Leányfalun, és a nyaralója tervezésében Kós Károly is részt vett.
A született nemesek vidéki kastélyait utánozva a 19. század végén sorra hasonló villákat kezdtek építeni az új arisztokrácia képviselői, akik valójában meggazdagodott városi polgárok, kereskedők voltak, és kapcsolataik, meg persze a pénzük révén elérték, hogy nemesi, sőt, bárói rangot kapjanak. Földbirtokot vásároltak, kastélyokat, nyári villákat építtettek, amelyeknek gyönyörű kandallóiban vagy meisseni cserépkályháiban soha nem lobogott tűz, tudniillik kizárólag nyáron használták. Így épült például a Wodianer-kastély Maglódon vagy a varázslatos turai Schossberger-kastély.
A festőket, mint Barcsay Jenőt vagy Czóbel Bélát érthetően Szentendre hangulata ragadta meg, ők ott vettek „hétvégi” házat. Zilahy Lajos Szobon vásárolt villát, Karinthy Frigyes családostul Verőcén töltötte a nyarait, Kittenberger Kálmán pedig Nagymaroson.
Az esztergomi hegyoldalban vett 1924-ben egy kedves kis nyári lakot Babits Mihály, akit a harmincas években a kor valamennyi közismert irodalmi alakja meglátogatott, és – amint ma is látható – „graffitiként” a ház egyik falán hagyták az aláírásukat, amelyek közül a nem szívesen látott vendégek szignóját a távozásuk után állítólag rendre letörölte a házigazda…
A legismertebb dunakanyari nyaraló valószínűleg Gobbi Hildáé, aki egy alkalommal meggondolatlanul egy domboldalnyi panorámás földterületet vásárolt Visegrád-Szentgyörgypusztán. Házat építeni rá már nem maradt pénze, meg nem is tudott volna mit kezdeni az óriási birtokkal, ezért felparcelláztatta, és a fölösleget sorra eladogatta a kollégáinak – így a legkedvesebb barátai lettek a telekszomszédai, mint például Fónay Márta.
Gobbi itt, a lópatkógyűjteményéből összehegesztett kerítés mögött töltött minden nyarat. Végrendeletében kollégáira, az akkori Nemzeti Színház művészeire hagyományozta a kalákában, baráti segítséggel felhúzott villát, amelynek a kövei, ajtói mind a lebontott Nemzeti Színház épületéből származnak: az egyik ajtó egykor Jászai Mari öltözőjébe nyílt, a másikon Bajor Gizihez lehetett bekopogni…
Még nincs hozzászólás